ZOO, a megkeresztelt állatkert - CD bemutató

Expired Passport

A pozsonyi és dunaszerdahelyi tagokból álló Expired Passport szubjektív hard rock zenekar múlthét vasárnaptól immár 16 éve a szlovákiai magyar zenei élet része. A közelmúltban megjelent ZOO című nagylemezüket május 23-án Budapesten „keresztelték” meg. Ez a zenekar második albuma, melynek egyik keresztapja a Mini legendás fuvolása, Török Ádám, a másik pedig Takács László „Taki", Zenélni Díjas hangtechnikus, akik természetesen a csapat barátai is egyben.

A lemezen már 2010 decembere óta dolgozott a zenekar a jelenlegi felállásában, és ez az első hanghordozó, amelyen az alapító Lacza Gergely doboshoz és Vajda András gitároshoz csatlakozott Szabó László basszusgitáros, illetve Gálffy Hodosy Marianna énekes. Számos vendégzenész is színesíti az albumot, mint például a keresztapa, Török Ádám fuvolán. A felvételeket Lacza Gergely készítette és szerkesztette 2011 és 2013 között, a keverést és masteringet Dombóvári Balázs „Dombesz” végezte.

Expired Passport - ZOO

A kompaktlemez a Madách-Posonium kiadó gondozásában jelent meg 16 oldalas füzettel ellátott digipack formában. Tartalmazza az elsősorban Lacza Gergely által írt dalszövegeket, melyek általában az emberi kapcsolatokról, a társadalmi problémákról szólnak, olykor csipetnyi humorral, máskor érzékenyebb hangnemet megütve. A borítótervet Bitter Ildikó készítette.
A ZOO (Állatkert) zenei anyaga színes és dallamos, nemcsak a hard rock, de a funky és a latin ritmusok kedvelői is találnak maguknak kedvencet. Igazi élőzene, amiről a bookletben a következőt olvashatjuk (részlet): „Az Expired Passport nem használt semmilyen hangmagasság-korrekciót, nem élt az automatizálással, azaz a hangszerek utólagos „pontosításával”, ütemre szabásával, továbbá nem használt semmilyen loopokat, sequencereket és triggereket”.

Az albumra tíz dal került fel:

1. Állatkert (5:06)
2. Hogy vagy, rock ’n’ roll? (3:43)
3. A rácson túl (5:33)
4. FUNKciótlan dal (4:42)
5. Varázsdoboz (4:50)
6. Lélekharag (6:29)
7. Felhasznált birodalom (4:36)
8. Érték? (7:22)
9. Madártávlat (5:42)
10. Yvette (3:12)

A dalokról egy kicsit bővebben a zenekarvezető, Lacza Gergely nyilatkozik:

Lacza Gergely

Állatkert

A dal fő riffje és váza, továbbá az énekdallam nagy része már az előző felállás idején létezett, de természetesen kissé más formában, mint ahogy most hallható. Ezúttal is Vajdi hozta az ötleteket, és már akkor tetszett a riff, hallani lehetett, hogy van húzása, de kicsit úgy szólt, mint Az álmodott madár, ezért azt javasoltam a gitárosunknak, hogy rendesen szaggassa szét a témát. Na, és ekkor a maradék hiányérzetem is elmúlt, szerencsére neki is! Sokkal modernebb köntöst kapott így a nóta, és lett egy állandó lüktetése. A dalszöveget is ketten írtuk. Sokáig nem volt ötletünk, hogy miről szóljon ez a dal, aztán Vajdi jött ezzel az állatkertes témával, amit én megtoldottam csipetnyi társadalomkritikával, és kész is lett a nóta! Végül aztán erre a számra épült a lemezborító, amelynek a koncepciója már évekkel ezelőtt megszületett, ugyanis a címadó szerzeményt 2007 óta rendszeresen játsszuk fellépéseinken. Az orwelli Állatfarm „meséje” napjainkban már sajnos sok helyütt valóság, és ugyan jó páran feldolgozták már ezt a témát, mégis úgy éreztem, mi is hozzá tudunk tenni valamit. A lemezborítón ugyanis az állatok mennek megtekinteni a rácsok mögött raboskodó „embertípusokat”. Sajnos azt tapasztalom, hogy a tolerancia, az empátia sokszor csak szavakban jelenik meg, nem pedig a tettek szintjén. Az embereknek gyakran nincs önálló véleményük, a neten terjengő mindennemű badarságokat elhisznek, holott néha elég lenne csak egy kicsit kinyitni a szemünket.

Hogy vagy, rock ’n’ roll?

Ennek a számnak rendhagyó módon nemcsak a szövege, hanem a zenéje is tőlem ered. Persze Vajdi azért „belepiszkált” ebbe is. Mellesleg a dalt még az előző felállással is nyomtuk párszor; ez volt az első „koncertképes” nótánk az új szerzemények közül. Az Állatkert pedig a második. Mindkettő pörgős darab, a koncerteken is kedvencek, és szerettük volna, ha nem indul álmosan a lemez, ezért iktattunk be mindjárt az elejére két gyorsabb felvételt. A ZOO-n talán ez a nóta áll legközelebb mind szövegileg, mind zeneileg a klasszikus értelemben vett (brit) hard rockhoz (Led Zeppelin, Deep Purple és társaik). Ezenkívül még az is közös pont, hogy Marianna és Vajdi mindkét számban „feleselgetnek” egymásnak. A feeling itt alapjában véve a hetvenes évek elejét idézi, de nem lennénk Passport, ha nem tekertünk volna ezen is cseppet. Vajdi a dal közepén egy scat erejéig újra átélhette azt az időszakot, amikor egy dzsesszbanda énekeseként is a színpadon állhatott. Biztosan kevesen tudják róla, hogy jó pár évvel ezelőtt Peter Lipától is vett énekórákat. A dalszöveg magáról a műfajról szól, hiszen éltünk már át olyan éveket, amikor elgiccsesedett (80-as évek), amikor háttérbe szorult (90-es évek), de úgy gondolom, hogy a „rakenroll” a 21. századra elérte azt a státuszt, amit a jazz is kivívott magának a múlt században, azaz, hogy a komolyzenével egy napon említsék. (Bár igaz, tájainkon bizonyos helyeken még mindig „mostohagyereknek” számít, de – mivel nagypapakorba lépett – ez már valószínűleg nem fog sokáig tartani.)

A rácson túl

Ez volt az első olyan szerzemény, amit már közösen írtunk Mariannával, ugyanis a dal angol szövegét (először az volt kész) ő írta, és lényegében a teljes énekdallamot is Marianna „hozta”. A koncerteken is ezt énekelte velünk legelőször az előbb már kivesézett két dal mellett. A vezérriff, és a dal legtöbb része A rácson túl esetében is megvolt már korábban, és nem titkoltan ezt a dalt a houstoni King's X nevű power trió inspirálta, ami Vajdinak és nekem is nagy kedvence. A magyar dalszöveg egy ártatlanul bebörtönzött és halálra ítélt, ráadásul jólelkű ember lelki vívódásait tárja elénk. Az összeesküvés-elméleteket gyártók figyelmét felhívjuk arra, hogy az előző lemezünkön van A vad folyó című szerzemény, amely egy öngyilkosjelöltről szól…

FUNKciótlan dal

A Kreatikán is volt egy funkys szerzemény, és most is sikerült összehoznunk egyet. Mikor ezt a számot összeraktuk, már javában stúdióztunk, azaz a FUNKciótlan dal a legfrissebb nóta a lemezen. Bizonyára mindenki számára ismerős a telefonos közvélemény-kutatók, önjelölt pénzügyi tanácsadók hol mérsékelten agresszív, hol arrogáns stílusa. Jómagam hetente többször is „célpont” vagyok, és hogy őszinte legyek, rohadtul elegem van már ezekből. Igen, tudom, fontos a piackutatás, meg a statisztika, de ettől jóval barátságosabb és célravezetőbb megoldások is léteznek. Ráadásul sosem hajlandó elárulni az illető, hogyan szerezte meg a telefonszámomat. A dalszöveg tehát ezt a módszert, és a gyakori hozzá nem értést karikírozza ki, a zenéhez illően lazább módon. A stílus pedig vérbő hard funk, vendégzenészek közreműködésével. Két jó barát, ifj. Reiter Pista, a közismert felvidéki hegedűművész, és Szabó Dávid billentyűs, az In Vivo tagja csatlakozott hozzánk a stúdióban, színesítve a felvételt. Persze ebben a nótában is van jó pár csavarás, és egy kis durvulás, a Hogy vagy, rock ’n’ roll? mellett nem véletlenül tettük közkinccsé éppen ezt a szerzeményt az interneten.

Varázsdoboz

Ez egy fordított munkamódszerrel készült dal, vagyis a mi esetünkben nem jellemző, hogy a kész dalszövegre és az énekdallamra „húzzuk rá” a zenét, mint ruhát, pedig így egyszerűbb lenne. A Passport csak azért is mindig a nehezebb megoldást választja. Ebben az esetben azonban fordítva történt. Vajdi sokat próbálkozott akkordbontásokkal, pengetésekkel, és mindig azt éreztük, valami hiányzik. Addig csűrtük-csavartuk a dolgokat, amíg összeállt egy olyan verzió, amely mindnyájunknak tetszett. Utána már jöttek a dolgok maguktól, például Marianna javaslatára a dal elején „lelassítottuk” az énekdallamot, és aztán úgy is hagytuk, mert az amúgy is sejtelmes intróra ez még jobban rásegített. A zene lassú betonozás, talán ez a legmetalosabb tétel a lemezen, húzós riffekkel, de azért sok váltás és a végén egy gyorsulás is van, a szóló pedig teljesen kilóg a koncepcióból, természetesen direkt. A dalszöveg a média hatalmáról és az emberek befolyásolhatóságáról szól, az egyik legdirektebb szöveg az albumon.

Lélekharag

A dal alapverziója még a múlt évezredbe nyúlik vissza, de bizonyos részeit csak közvetlenül a felvételek előtt fejeztük be. Ez a leglíraibb felvétel az albumon, igazán finom megoldásokkal, többszólamú gitárokkal, kétszólamú szólóval. Marianna előadásmódja is nagyon szuggesztív, igazodik a személyes jellegű dalszöveghez. A Lélekharag talán az előző lemez Mint az álom című szerzeményére „rímel” leginkább, a struktúrája miatt mindenképpen, a dalszöveg azonban még attól is személyesebb. Nem igazán koncertnóta, kérdés volt az is, hogy egyáltalán felkerüljön-e a lemezre, ennek ellenére a ZOO megjelenése után már rengetegen mondták, hogy épp ez a szám a kedvencük, ráadásul rajongói videó is készült hozzá. Annak meg különösen örülök, hogy olyasvalaki is akadt, aki teljesen megfejtette az üzenetét. Mert az bizony nem egyértelmű.

Felhasznált birodalom

Első lemezünkön is volt instrumentális szerzemény (Kosovo), és ezúttal is van egy. Amikor kijött a két Liquid Tension Experiment album, adott egy löket inspirációt, és kicsit a Felhasznált birodalom alaptémája is akkortájt annak hatására született. A dal gerince sokáig a merevlemezen „porosodott”, olykor a zenekari próbákon is elővettük bemelegítés gyanánt, azonban csak közvetlenül a lemezfelvétel előtt fejeztük be. A zakatolós nyitány után egy lassúbb rész következik, ahol Marianna is hallatja hangját, és megszólal Török Ádám fuvolája. A fuvolaszóló atmoszférája szinte hozzásimul a témához. Ádám annyira profi, hogy egyszer meghallgatta a verziót, és már tolta is fel a témát. Pár verzió közül aztán kiválasztottuk azt, ami a legjobban tetszett. Úgy gondolom, a ZOO-n Vajdi gitárszólói is nagyon erősek. Sose értettem a cél nélküli tekeréseket, a megjegyezhetetlen, hideg virgázásokat. Remélem, nem tűnik túl fellengzősnek, ha azt mondom, hogy a lemezen minden gitárszólót hangról hangra el tudok dúdolni. Ennek a dalnak a szólója is tipikusan olyan, és külön érdekesség, hogy Vajdi közben a hangerő potit is használja (ez eddig nem volt rá jellemző, de a ZOO-n több szólóban is előfordul ilyesmi). A szóló után fele sebességen, majd eredeti gyorsaságban újra visszaköszön a vezértéma, keretet adva a dalnak.

Expired Passport

Érték?

A lemez leghosszabb dala, munkacíme eredetileg „Bachos” volt, utalva a komolyzenei hatásokra. Ebben a számban sok minden keveredik: a hard rock, a szimfonikus rock, a progresszív rock, folk rock és sok minden más. A témák zöme ezúttal is Vajditól származik, az énekdallamok Mariannától, én pedig leginkább a hangszerelésért voltam felelős, továbbá a szimfonikus betétért. Ifj. Reiter Pistát harminchétszer „klónoztuk”, így olyan hatást kelt, mintha egy hatalmas vonós zenekar játszana, és Szabó Dávid is közreműködik billentyűn. A dal ritmusa, tempója is szokatlan, a négynegyedek, öt- illetve hétnegyeddel váltakoznak, ám igyekeztünk természetessé tenni ezeket az ütemváltásokat. Azt sem árt leszögezni, hogy a ZOO-n sehol sem használtunk zenei mintákat, így ebben a dalban sem. Tehát például a hegedű is élő, és 37 sávban szól a dalban. A dalszövegnek több változata volt, végül erre a nótára Marianna és Józsi írt egy, a mai konzumtársadalom működését és az emberi értékrend hanyatlását „bemutató” dalszöveget.

Madártávlat

Az album zeneileg talán legvadabb szerzeménye, az előző albumról talán a Lassítsd le a Földet! volt hasonló. Ez a dal azonban nem annyira tömény, tartalmaz lebegősebb részeket is, Török Ádám fuvolajátékát, sőt egy countrys betét is megtalálható benne. Nem véletlenül volt a munkacíme „Kornos”, hiszen a fő riff kissé Jonathan Davis-ékre hajaz, annak ellenére, hogy sosem voltunk kifejezetten Korn-rajongók. Hát tessék… A gitárszóló helyett meg dobszóló van a dalban, hogy még véletlenül se játsszák a rádiók. Laughing

Yvette

Kakukktojás az albumon. Aki a kilenc szám után még tud mit kezdeni velünk, valószínűleg az is padlót fog majd a dal hallatán. Vajdi ugyanis egy bossa novás, rockabillys témát hozott, amit akusztikusan hangszereltünk meg, perkákkal, és egyéb ütő- továbbá ritmushangszerekkel; trombitaszóló és -kíséret is van a dalban, amitől a dzsesszes vonal is megerősödött. Megjegyzem, Szampó basszusgitárja itt szinte olyan, mintha fretless basszeron vagy igazi nagybőgőn játszana, pedig nem… Szerencsére az egész albumra jellemző egy vastag basszus sound, ami azért gyakran erősen hiányzik még nevesebb előadók felvételeiről is (lásd pl. Metallica /leszámítva az első három lemezt/). Valahogy azt éreztük, hogy még hiányzik valami ide, de nem billentyű, nem is szaxofon vagy fuvola, hanem trombita. Amikor meghallgattuk a végeredményt, örömmel nyugtáztuk, jó volt a szimatunk. Azonban úgy gondoltuk, hogy egy ilyen felvételhez igazán szokatlan dalszöveg illik, aztán előpattant a fejemből ez a szándékosan a giccs határát súroló keserédes történet, ami végül is happy enddel zárul. Vicces volt úgymond női szöveget írnom, mert ilyet még nem csináltam. Smile

 

Expired Passport

 

Az Expired Passport tagjai:

  • Gálffy Hodosy Marianna – ének
  • Vajda András „Vajdi” – gitár, ének
  • Szabó László „Szampó” – basszusgitár
  • Lacza Gergely „Gerő” – dobok, ütőhangszerek

A ZOO vendégzenészei:

  • Török Ádám – fuvola
  • Szabó Dávid – billentyűs hangszerek
  • Cseke Gábor – trombita
  • Gálffy József – vokál
  • Gálffy Zsolt „Nyuszi” – sírás

Az albumot Szlovákiában a Focus Music Shop, Magyarországon pedig a Rock Diszkont terjeszti, de az album a zenekar facebookos oldalán is megrendelhető.

ZE, aTEMPO.sk