Lacza Gergely "Gerő" – 2014 kedvenc dalai

Lacza Gergely

Sorozatunk folytatódik, melyben a 2014-es év összefoglalása kép a hazai zenei élet szereplői ajánlják 10 kedvenc dalukat az elmúlt év „terméséből”.

Ezúttal Lacza Gergely "Gerő", az Expired Passport zenekarvezetője foglalja össze a 2014-es évet, ajánlja kedvenc albumait, dalait.

 

Először is köszönöm az aTEMPO.sk felkérését. Tíz kedvenc dalt, albumot nem könnyű kiválasztani, pláne akkor, ha ezt egy évre, nevezetesen a tavalyira redukáljuk. Ami az igazat illeti, 2013 esztendő erősebbnek bizonyult, ugyanis pár év pangás után kiváló albumok születtek (pl. Deep Purple – Now What?, Black Sabbath – 13, Alice In Chains – The Devil Put Dinosaurs Here, Voivod – Target Earth, Motörhead – Aftershock, The Winery Dogs – The Winery Dogs stb.). Azért 2014 miatt se panaszkodjunk, hiszen pl. az AC/DC és Slash is adott ki nagylemezt. A Pink Floyd néven megjelent szánalmas próbálkozást (nem is értem, hogy jelenhetett meg az a lemez) meg kár említeni. Úgy gondolom, ez a tíz album nagyjából tükrözi azt, amit fontosnak tartok tavalyról, még akkor is, ha tíz pontos album nincs közöttük (9 több is). Rangsorolni nem szeretnék, hiszen az a pillanatyi hangulattól is függ, és jobb, ha a zene nem verseny.

A lemezeket megjelenésük sorrendje alapján, kronologikus sorrendben tüntetem fel pár sor magyarázattal, a teljes dallistával, az albumborítóval, zenekarok esetében a közreműködő muzsikusokkal és egy kedvenc dallal (videó).

 

Transatlantic – Kaleidoscope

 

Lemez: Transatlantic – Kaleidoscope (megjelenés: 2014. 01. 27.)

 

Dalok:

1. Into the Blue

I. Overture
II. The Dreamer and the Healer
III. A New Beginning
IV. Written in Your Heart
V. The Dreamer and the Healer (Reprise)

2. Shine
3. Black as the Sky
4. Beyond the Sun
5. Kaleidoscope

I. Overture
II. Ride the Lightning
III. Black Gold
IV. Walking the Road
V. Desolation Days
VI. Lemon Looking Glass
VII. Ride the Lightning (Reprise)

 

Transatlantic – Kaleidoscope

 

Már szinte közhelynek számít, hogy jó tíz éve a Dream Theater tagjainak projektcsapatai érdekesebb zenét nyomnak, mint maga az „anyabanda“. A Transatlantic új stúdióalbuma ugyan éppoly kiszámítható, mint egy Dream album, azonban mindenképpen több izgalmat és játékosságot rejt. A hatvanas évek végének és hetvenes évek muzsikájának világát idéző, de mai megszólalású Transatlantic egy olyan supergroup, melybe neves bandák húzóemberei érkeztek még a múlt évezred végén. Projekt lévén a négy muzsikus nem dolgozik állandóan, ennek ellenére idén már a negyedik stúdióalbumuk jelent meg, sőt, koncertalbumokkal, DVD-kkel is megajándékoztak már bennünket.

 

Tagság:

Neil Morse: ének, billentyűk, gitár, vokál (ex Spock's Beard)
Roine Stolt: gitár, ének, vokál (The Flower Kings)
Mike Portnoy: dobok, ének, vokál (ex Dream Theater, ex Adrenaline Mob, The Winery Dogs...)
Pete Trewavas: basszusgitár, ének, vokál (Marillion)

 


 

KXM – Gunfight

 

Lemez: KXM – KXM (megjelenés: 2014. 03. 11.)

 

Dalok:

  1. Stars
  2. Rescue Me
  3. Gunfight
  4. Never Stop
  5. Faith Is a Room
  6. I'll Be OK
  7. Sleep
  8. Love
  9. Burn
  10. Do It Now
  11. Human Friction
  12. Tranquilize
  13. Rescue Me (Radio Edit)

 

KXM

 

Itt a zene abszolút magáért beszél (egyben klasszikus és modern, de nem avitt és modernkedő), és ez is egy nem akármilyen projekt, melynek tagjai a következő bandákból verbuválódtak:

Doug Pinnick: ének, basszusgitár, vokál (King's X)
George Lynch: gitár (ex Dokken, Lynch Mob)
Ray Luzier: dob (Korn)

 


 

California Breed – The Way

 

Lemez: California Breed – California Breed (megjelenés: 2014. 05. 20.)

 

Dalok:

  1. The Way
  2. Sweet Tea
  3. Chemical Rain
  4. Midnight Oil
  5. All Falls Down
  6. The Grey
  7. Days They Come
  8. Spit You Out
  9. Strong
  10. Invisible
  11. Scars
  12. Breathe

 

California Breed – California Breed

 

Glenn Hughes, a Deep Purple és s Black Sabbath egykori tagja a szólóalbumai mellett rengeteg egyéb dolgot is csinál az utolsó két évtizedben. A teljesség igénye nélkül: az ezredforduló után Joe Lynn Turner (Deep Purple, Rainbow) énekessel készített két remekbe szabott albumot, nemrégen pedig a XXI. század gitárfélistenével Joe Bonamassával, továbbá Jason Bonhammal (Led Zeppelin) és Derek Sheriniannal (ex Drem Theater) társult, megalakítva a The Black Communiont (három stúdió- és egy koncertlemez után szétváltak útjaik). Bonham maradt, és egy fiatal gitáros bevételével Glenn egy új triót alakított California Breed néven. Gitárcentrikus, igazi led zepes ősrock remekbeszabott dalokkal, pazar hangzással.

 

Tagok:

Glenn Hughes: ének, basszusgitár (Deep Purple, Black Sabbath)
Jason Bonham: dob (Led Zeppelin)
Andrew Watt: gitár

 


 

Pinnick Gales Pridgen – Every Step Of The Way

 

Lemez: Pinnick Gales Pridgen – PGP 2 (megjelenés: 2014. 07. 08.)

 

Dalok: 

  1. Every step of the way
  2. It's not my time to die
  3. Psychofunkadelic blues
  4. Watchman
  5. Have you cried
  6. Like you used to do
  7. Build it back up
  8. The past is the past
  9. Ladonna
  10. Where's my Money
  11. Down to the bone
  12. Jambiance

 

Pinnick Gales Pridgen – PGP 2

 

Kiváló fekete muzsikusok projektje a bluesrock jegyében.

 

Tagok:

Doug Pinnick: ének, basszusgitár, vokál (King's X)
Eric Gales: ének, gitár
Thomas Pridgen: dob (ex The Mars Volta)

 


 

Blues Pills – No Hope Left For Me

 

Lemez: Blues Pills – Blues Pills (megjelenés: 2014. 07. 25.)

 

Dalok:

  1. High Class Woman
  2. Ain't No Change
  3. Jupiter
  4. Black Smoke
  5. River
  6. No Hope Left for Me
  7. Devil Man
  8. Astralplane
  9. Gypsy
  10. Little Sun

 

Blues Pills – Blues Pills

 

Örülök, hogy ezt az ős hard rock/pszichedelikus zenét játszó svéd bandát mások is felfedezték már (pl. Varga Szappan Zsolti is a Kerecsenből), mert tényleg kiváló zenét nyomnak. Ha már lelőtték a poént (High Class Woman), akkor én egy lassabb számot választok. A debütről annyit, hogy ugyan semmi új a nap alatt, viszont nagyot ütnek a dalok és hihetetlenül érzik a zenét a tagok. A muzsika pedig olyan, mintha a Free találkozna Janis Joplinnal és a Led Zeppelinnel.

 

Tagok:

Elin Larsson: ének
Dorian Sorriaux: gitár
Zack Anderson: basszusgitár
André Kvarnström: dobok

 


 

Andreas Várady – Human Nature

 

Lemez: Andreas Várady – Andreas Várady (megjelenés: 2014. 08. 05.)

 

Dalok:

  1. Do It Again
  2. Come Together
  3. Human Nature
  4. Baby
  5. Secret Garden
  6. A Day In New York
  7. Don't Stop the Music
  8. Nuages
  9. California Dreamin'
  10. Let the Good Times Roll
  11. After Seven In Beijing
  12. Swing 42

 

Andreas Várady – Andreas Várady

 

Egy példátlan tehetségű felvidéki, magyar anyanyelvű roma muzsikus meghódította a világot. Ezt talán már bátran kijelenthetjük, ugyanis az a Quincy Jones vette szárnyai alá, aki Michael Jackson útját is egyengette (s ugye producerként az ő nevéhez kötődik a világ legkelendőbb lemeze /Thriller/, tehát van még kérdésünk? Igen, szorgalommal és tehetséggel innen is el lehet jutni bárhová. Ugyan Andreas gitárjátéka a smooth jazzhez áll közel (pl. George Benson), de még régebb korok zenéi is is előbukkannak (pl. Django Reinhardt). A lemez vegyes stílusú, talán túl sok is a szereplő, és emiatt kicsit háttérbe szorul a főszereplő, de ha megnézzük az album muzsikusait, akkor ez talán megbocsátható, ugyanis abszolút világszínvonalú és „jól bevált“ stúdiózenészekről beszélhetünk (mint pl. a Toto majdnem teljes tagsága), de kérem, álljon itt a közreműködők listája (félelmetes...):

Quincy Jones, Steve Lukather, Dave Weckl, David Paich, Jay Oliver, Greg Phillinganes, Nathan East, Harvey Mason, Brian Bromberg, Paulinho Da Costa, Michael Lang, Ondrej Varady, Aleks Sever, Roy Hargrove, Gregory Porter, Nikki Yanofsky, Dirty Loops, Kevin Ross, Drew Ryan Scott, Allen Sides, Dave Way, Adam Fell, Jaymes Foster, JoAnn Tominaga

 


 

Opeth – River

 

Lemez: Opeth – Pale Communion (megjelenés: 2014. 08. 25.)

 

Dalok: 

  1. Eternal Rains Will Come
  2. Cusp Of Eternity
  3. Moon Above, Sun Below
  4. Elysian Woes
  5. Goblin
  6. River
  7. Voice Of Treason
  8. Faith In Others

 

Opeth – Pale Communion

 

A kezdetben death metalként indult csapat mára a progresszív rock/metalhoz és a hard rockhoz áll a legközelebb. Az előző lemezük valamivel ugyan jobban tetszett, de tavaly is kitettek magukért. Berek „Ketchup“ Tibi is kiemelte a lemezt, tehát most sem maradtam magamra. :-)

 

Tagok:

Mikael Åkerfeldt: gitár, ének
Martín Méndez: basszusgitár
Martin "Axe" Axenrot: dobok, ütőhangszerek
Fredrik Åkesson: gitár, vokál
Joakim Svalberg: billentyűk, vokál, ütőhangszerek

 


 

Slash – Wicked Stone

 

Lemez: Slash (feat. Myles Kennedy and The Conspirators) – World On Fire (megjelenés: 2014. 09. 16.)

 

Dalok:

  1. World on Fire
  2. Shadow Life
  3. Automatic Overdrive
  4. Wicked Stone
  5. 30 Years to Life
  6. Bent to Fly
  7. Stone Blind
  8. Too Far Gone
  9. Beneath the Savage Sun
  10. Withered Delilah
  11. Battleground
  12. Dirty Girl
  13. Iris of the Storm
  14. Avalon
  15. The Dissident
  16. Safari Inn
  17. The Unholy

 

Slash (feat. Myles Kennedy and The Conspirators) – World On Fire

 

Slash nagyot robbantott pár éve első szólólemezével. Azóta csatlakozott hozzá Myles Kennedy is, és ez már a második olyan lemez, ahol mindkét nevet feltüntetik, hiszen amíg az első lemezen különböző énekesek szerepeltek, az utóbbi kettőn Myles a pacsirta, aki szerintem egyre jobban énekel. Olyannyira, hogy – habár az első két Slash album sem volt rossz – nekem ez a kedvencem. Az újlemez kevesebb patronnal (vendéggel) kisebbet robbant, azonban nekem jobban tetszik. Ez egy igazi, vérbő hard rock/metal album az egyik legízesebben játszó szólógitárostól.

 


 

Celebrating Jon Lord – Burn

 

 

Lemez: Celebrating Jon Lord (megjelenés: 2014. 09. 26.)

  

Dalok: 

  1. Fantasia from Sarabande
  2. Durham Awakes from Durham Concerto
  3. All Those Years Ago (with Steve Balsamo and Micky Moody)
  4. Pictured Within (with Miller Anderson) from the album Picture Within
  5. Sarabande from Sarabande (with Rick Wakeman)
  6. One From The Meadow (with Margo Buchanan)
  7. Bourrée from Sarabande
  8. Afterwards (with Jeremy Irons & Paul Mann)
  9. Things Get Better (feat. Paul Weller)
  10. I Take What I Want (feat. Paul Weller and Micky Moody)
  11. Silas and Jerome (feat. Phil Campbell from The Temperance Movement, Ian Paice, Bernie Marsden)
  12. I'm Gonna Stop Drinking (feat. Phil Campbell from The Temperance Movement, Ian Paice, Bernie Marsden)
  13. Soldier of Fortune (with Steve Balsamo, Sandi Thom and Micky Moody)
  14. You Keep On Moving (with Glenn Hughes, Bruce Dickinson, Ian Paice, Don Airey and Micky Moody)
  15. Burn (with Glenn Hughes, Bruce Dickison, Ian Paice, Don Airey and Rick Wakeman)
  16. This Time Around (with Glenn Hughes)
  17. Uncommon Man
  18. Above And Beyond
  19. Lazy (feat. Stephen Bentley-Klein, violin)

  

Celebrating Jon Lord

 

2012. július 6-án egy igazi legenda távozott az élők sorából. Jon Lordról, a Deep Purple kiváló billentyűséről és alapítójáról, a Hammond orgona egyik vezéralakjáról van szó. Úgy gondolom, életművéről méltó módon emlékeztek meg a londoni Royal Albert Hallban. A helyszín kiválasztása nem véletlen, hiszen 1969 szeptemberében itt adta elő Lord concertóját a Deep Purple és a Királyi Filharmonikusok. Habár Keith Emersonnak a Nice-szal már volt hasonló próbálkozása, igazából Lord és a Deep Purple színrelépésével kezdődött a rock és a komolyzene házasítása. 1970-ben jött a Gemini szvit, és 1999-ben pedig újra megünnepelték a „koncsertót“ a 30. évforduló alkalmából, többek között Ronnie James Dioval és Sam Brownnal. A tavalyi nagyszabású emlék- és életműkoncerten Lord komolyzenei darabjaiból, szólómunkáiból és egyéb dalaiból is válogattak, de a műsor jelentős részét természetesen a Deep Purple szerzeményei jelentették olyan előadók vendégeskedésével, mint pl. Bruce Dickinson (Iron Maiden), Glenn Hughes, vagy éppen Rick Wakeman (Yes).

 


 

AC/DC – Rock Or Bust

 

 

Lemez: AC/DC – Rock Or Bust (megjelenés: 2014. 11. 28.)

 

Dalok:

  1. Rock or Bust
  2. Play Ball
  3. Rock the Blues Away
  4. Miss Adventure
  5. Dogs of War
  6. Got Some Rock & Roll Thunder
  7. Hard Times
  8. Baptism by Fire
  9. Rock the House
  10. Sweet Candy
  11. Emission Control

 

AC/DC – Rock Or Bust

 

Az AC/DC házatájáról tavaly szomorú hírek érkeztek. Előbb Malcolm Young betegsége és kiválása, aztán pedig a dobos Phil Rudd pitiknek nem nagyon nevezhető rendőrségi ügyei (az albumot még ő dobolta fel, de a promo fotókon és az új klipekben már nem szerepel). A jó hír az, hogy az unokaöcs Steve Young segítségével megint egy erős albumot készített a csapat, s úgy látszik, hatvanon túl sem adják fel, és százhússzal zenélnek. Hajrá!

 

A tagság:

Angus Young: szólógitár
Brian Johnson: ének
Cliff Williams: basszusgitár, vokál
Stevie Young: ritmusgitár, vokál
Phil Rudd(?): dob

 


 

És a végére még egy ráadás:

Paul Gilbert – I Got The Feelin' 

 

Lemez: Paul Gilbert – Stone Pushing Uphill Man (megjelenés: 2014. 08. 05.)

 

Dalok:

  1. Working For The Weekend
  2. Back In The Saddle
  3. I Got The Feelin'
  4. Goodbye Yellow Brick Road
  5. Why Don't We Do It In The Road
  6. Shock Absorber
  7. Purple Without All The Red
  8. Murder By Numbers
  9. My Girl
  10. Wash Me Clean
  11. Stone Pushing Uphill Man

 

Paul Gilbert – Stone Pushing Uphill Man

 

A Mr. Big bárdistája szakmai körökben elismert muzsikus, és inkább előadóként, mint zeneszerzőként szerzett érdemeket. Általában nem rajongok az instrumentális gitárzenéért, de Gilbert új almuba kellemes hallgatnivaló, nem is annyira a dalok, hanem a játék miatt. Többek között a lemez dobosai, Kenny Aronoff és Mike Portnoy is „tehetnek“ erről. 

 

aTEMPO.sk