Interjú

Gilotin

Nem a csapat élére álltam, hanem kiegészítettem azt - új énekessel folytatja tovább a Gilotin

Fél év keresgélés után az ímelyi Gilotin zenekar megtalálta énekesét. Ezzel új lendületre kapott a banda és hétvégén már be is mutatkoznak a közönségnek.

A zenekar vezetőjét, Pogány Tibort és az új énekest, Hodossy Karcsit (Jason) kérdeztük, hogy mi újság a zenekar házatáján.

 

Végre meg van az énekesetek. Nehéz időszak volt ez?

Tibor: Őszintén szólva nem volt könnyű, viszont ez az időszak nem azt jelentette a számunkra, hogy csak vártunk, mikor bukkan fel egy új érdeklődő. Miközben aktívan és passzívan kerestük a megfelelő zenésztársat, mi fokozatosan írtuk az új dalokat az új lemezre, és terveztük a jövőt.

 

Hogyan találtatok rá Karcsira?

Tibor: Ő reagált a hirdetésünkre, majd meghívtuk egy meghallgatásra. Egy héttel a találkozás előtt tisztáztuk, melyik dalokból készüljön, majd eljött és azokat eljátszottuk közösen. Majd jött a második forduló, beszélgettünk az elvárásokról, munkamódszerről, morális dolgokról. Már akkor láttuk, hogy egy intelligens és tehetséges srácról van szó, akit szívesen tudnánk a sorainkban. A többi jelentkezőnél akadt minimum egy olyan pont, amivel nem tudtunk igazán azonosulni és emiatt elképzelni a közös jövőt.

 

Hodossy Karcsi

Mesélnél magadról, a zenei múltadról, hogy jobban megismerhessünk?

Karcsi: Dunaszerdahelyről csöppentem a csapatba, miután sikerült meggyőznöm a banda tagokat, hogy ott a helyem közöttük.

A zeneszeretet korai gyermekkoromban kezdődött, már 4-5 évesen is állandóan énekeltem. Ezután jött 4 év hegedülés és zeneteória. Később zongoráztam is kicsit, majd váltottam gitárra. De nem hagytam ki a basszusgitárt és a dobot sem.

Ami az együtteseket illeti, a Farewell nevű bandában kezdtem, amit a Dunaszerdahelyi barátaimmal alapítottunk még 2001-ben. Rock illetve metál zenét játszottunk. Később a formációt Not That Simple névre kereszteltük egy új kezdeményezés eredménye képen és a progresszív rock vizeire eveztünk. Mellett tagja voltam a Steel Law és az April Weeps együtteseknek.

A zenekarokban főleg a keményebb műfajok képviseltették magukat, de voltam tagja akusztikus projekteknek is, melyek inkább a folk, pop, pop-rock felé húztak. A zenekarok többségében saját zenét írtunk.

 

Milyen zenei stílus áll hozzád közel? Vagy mindenevő vagy?

Karcsi: Mindenevő vagyok, szinte bármilyen zenei műfaj jöhet. Barátaim sokszor mosolyogni is szoktak azon, hogy ha készítek egy CD-re való válogatást country zene váltja a rockot, majd jön egy pop sláger, djent és hip-hop. Ezek a műfajok teljesen eltérőek egymástól, nekem viszont ez mind ugyanazt a nagyszerű dolgot jelenti – a zenét, és az jöhet minden mennyiségben.

 

A Gilotinban csak énekelni fogsz, vagy lesz hangszered is?

Karcsi: A zenekar eredetileg énekest keresett, de amikor a bandatagok megtudták, hogy gitározom is, megkértek, hogy hozzam a próbára. Néhány perc közös improvizáció után el is dőlt, hogy az ének mellett pengetni is fogok a Gilotinban. A dolog oda “fajult” hogy jelenleg 3 gitárt is használok, ebből egy elektro-akusztikusat.

 

Mit vársz ettől a lehetőségtől, hogy egy már ismert banda élére állhatsz?

Karcsi: Többek között azt, hogy előbbre visz a dolog, úgy emberileg, mint zeneileg, de azt is, hogy megismerhetek új embereket, helyszíneket a fellepések során.

Mivel dalszövegeket is írok, szeretném ily módon is tolmácsolni nézeteim az életről, világról a dolgok állásáról.

A Gilotinban mindent együtt csinálunk, és úgy, hogy mindenki azonosulni tudjon vele, legyen az a műfaj kérdése vagy akár a színpadi megjelenésé. Ezért úgy gondolom, hogy nem a csapat élére álltam, hanem kiegészítettem azt.

 

Pogány Tibor

És Tibi, ti hogyan látjátok ezt, hogyan sikerül beilleszkednie Karcsinak a csapatba?

Tibor: Én személy szerint úgy érzem, hogy Karcsi nagyon gyorsan integrálódik a zenekarba. Hozza azt amit elvárunk tőle és ez az alapja egy csapatnak. Az új dalok írásában aktívan részt vesz, ill. a szövegeimet is előszeretettel módosítja vagy kritizálja. Én pont azt vártam az új tagtól, hogy a saját perspektívájából nézze a dolgokat, és a saját énjét tegye bele a közös alkotásba, hogy ezáltal is fejlődjön a zenekar. Mi hárman az elejétől alkotjuk a zenekart, az kezdetektől együtt írjuk a zenét, és ez a tény sokszor azt a hatást kelti, mikor a “fától nem látjuk az erdőt”.

 

Most már végre tudtok tervezni is. Mi vár titeket az év végéig?

Tibor: A héten pénteken lépünk fel először az új formációval Nagymegyeren a Big Man Pubban, ahol egy enyhén módosított repertoárral is készülünk a nagyérdeműnek. Az év végéig még meglepjük a rajongóinkat egy vadonatúj klippel, melyet a Meggyalázott lélek c. szerzeményükre készítünk. Egy animációs videóról van szó, mely egyrészt tükröt szeretne tartani az egyén felé és másrészt megoldást is kínál a problémára.

Már most várjuk az újdonságokat. Sok sikert kívánunk nektek.

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk


Sárik Péter

„Hiba szoborba önteni életműveket” - Sárik Péter és az új Beethoven lemeze

Megjelentek lemezen a Sárik Péter Trió Beethoven-átdolgozásai. A dzsesszesített műveket a formáció november 4-én a Zeneakadémia nagytermében adja elő.

A kilenc darabot tartalmazó anyag, amelyet tavaly májusban egy felkérésre a Várkert Bazárban rögzített a formáció, Sárik Péter Trió x Beethoven címmel jelent meg.

"Az x a featuring, azaz közreműködik legfrissebb írásbeli formája, vagyis arra a szemtelenségre vetemedtünk, hogy a lemezen közreműködött Beethoven. Tavaly tavasszal egy nagyon jól sikerült koncerten rögzítettük képben és hangban az anyagot, bár volt benne kockázat, hiszen az volt az első alkalom, hogy a műsort élőben előadtuk. Tudtuk, hogy a produkciónak lesz folytatása, de vártunk vele, ha úgy tetszik, azóta tudatosan jegeltük a dolgot" - mesélte Sárik Péter zongorista, a trió vezetője. A formációban Fonay Tibor bőgőzik, Gálfi Attila pedig dobol.

Az átiratokat és a hangszerelést elkészítő Sárik Péter ideálisnak nevezte, hogy a Zeneakadémiára november 4-re szervezett koncertre az elmúlt hetekben egy tizenegy állomásos romániai, erdélyi turnéval tudtak felkészülni. A koncertsorozaton hangversenytermekben és dzsesszklubokban egyaránt felléptek. Sárik Péter elmondta: a közönség meglepetéssel fogadta a műsor groove-os nyitányát, de aztán gyorsan ráhangolódott arra, hogy nem úgy hangzanak el Beethoven művei, ahogy azt megszokták.

"Beethoven és a dzsessz nagyon jó párosítás, ha ma élne, szerintem lenne dzsessztriója is. Hasonlóan gondolkozott, hasonlóan használta az akkordokat, mint a mai dzsesszzenészek. A lemezen hallható változatokhoz képest most még merészebben szólalunk meg, minden alkalommal másképp játsszuk a darabokat. A keretek megmaradtak, a zongoraszonáták esetében például előre fixre megírtam a bőgőszólamot, ezzel együtt mozog a dob, de a kibontás, az árnyalás, az improvizáció estéről estére más" - fejtette ki.

Rómeó vérzik

Indul az őszi turné - Fél év után ismét Budapesten játszik a Rómeó vérzik

Hétvégén indul a somorjai Rómeó vérzik őszi Jön1új nap turnéja. Először Székesfehérváron lépnek színpadra, majd fél éves kihagyás után újra Budapesten adnak koncertet. Két alkalommal Felvidéken is hallhatjuk őket: Komáromban és Dunaszerdahelyen.

Április elején a tavaszi turnéjukat kezdték meg a már bezárt budapesti Club 202 színpadán. Az azóta eltelt időszakról Kovács Koppánnyal beszélgettünk.

Koppány

Utoljára áprilisban adtunk koncertet Budapesten, így már nagyon várjuk a szombat estét, hogy ismét az ország egyik legjobb közönségének játszhassunk.

Hogyan fogadtátok a hírt, hogy a Club 202 bezárt?

Abszolút nem repestünk örümünkben, sőt. A Club 202, vagy a régi nevén a Wig-Wam egy kultikus hely volt a fővárosban. Nagyon sok élmény kötött minket oda, nem hiába az egyik leghűségesebb zenekara voltunk a klubnak. Lehet, vannak nagyobb és modernebb helyek a városban, mégis számunkra ez volt az igazi pokoltanya. Az idézőjeles karrierünk is ott kezdődött még a "Golobár" éra idején. Majd a vezetőségváltás után is ott maradtunk, bár hívtak több kisebb klubba is fellépni, nekünk elég volt az évi három-négy fővárosi koncert, és ezt olyan helyen képzeltük el, ahol megbecsültek.

Most szombaton viszont már a megújult Showbarlangban léptek fel.

A Club 202 előző tulajának, Ferinek ígértünk még be a 2016-os évben két koncertet. Mivel ő vette át a Showbarlangot, adott volt, hogy ott nyomjuk le a két bulit. A jövő pedig meglátjuk, mit tartogat.

Mindig a következő lépcsőfokra koncentrálok – Felvidéken járt Freddie

Mindig a következő lépcsőfokra koncentrálok – Felvidéken járt Freddie

Freddie, azaz Fehérvári Gábor Alfréd a nyár végén második alkalommal adott koncertet Felvidéken. A Dal 2016-os győztesével bősi koncertje előtt sikerült beszélgetnem, ahol terveiről és vágyairól mesélt.

 

Gratulálok az eddigi sikereidhez. Még mindig izgulsz a fellépések előtt?

Helyzettől függ, attól hogy épp milyen berkeken belül játszunk. Az elmúlt hetekben volt szerencsénk fesztiválok színpadain is játszani és ott nyilván izgatott volt az ember. Tekintettel arra, hogy feltörekvő formáció vagyunk, ezért nyilván a korábbi idő sávot kaptuk, nem este játszottuk, hanem délután, ami gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a semmiből kell megteremteni a bulit. Szerencsére ez az összes alkalommal nagyon-nagyon jól sikerült. Egy óra alatt építettünk fel egy nagyon működő koncertélményt, ahonnan az ember nem igazán szeretne elszakadni. Ezek például olyan szituációk, ahol izgulok. Nyilvánvalóan, ahogy az emberben érik a koncertműsor, úgy gyakorlatilag reflexé válik az egész és elmúlik. Közvetlen kezdés előtt negyed órával azért mindig van egy drukk, de szerintem ez egészséges.

 

Freddie Bősön

Van már mögötted több sláger is. Kikkel szeretsz együtt dolgozni dalíráskor?

Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan zeneszerzők vesznek körül, akik nagyjából az én érdeklődési körömet le is fedik. Attól függően szólítom meg őket, hogy valami érzelmes lassú dalt szeretnénk írni, valami trendi dolgot vagy pedig azt a fajta sajátos, kicsikét piszkosabb, blúzosabb témát. De mindegyikükkel nagyon szeretem az együttműködést.

Szabó Zé-t nyilván meg kell említeni, vele nagyon sokat dolgozunk mostanában. Illetve a billentyűsünkkel, Szebényi Danikával nagy projektelésben vagyunk és ha megbeszéljük, hogy 2 órára ugorjunk össze akkor abból biztos 5 lesz. Ezek szuper dolgok.

Gyanítom, hogy csak akkor születhet jó dal, hogyha ezt az érési folyamatot is élvezzük.

 

Aktuális zenekarodban meg-meg fordul egy felvidéki tag is. Milyen együtt zenélni Demko Matyival, aki ugye Szepsiből származik?

Nagyon szeretem a Matyikát. A beceneve egyébként Legolas (Gyűrűk ura), mert nagyon hasonlít rá. Így konferáltam fel őt már többször is. Kvázi az eredeti billentyűsünket, a Danikát hivatott helyettesíteni és ezt a lehető legmagasabb minőségben meg is teszi. Most már túl vagyunk legalább 8-10 közös koncerten. Megkedveltük egymást, bízom benne, hogy fogunk még együtt zenélni. Nekem nagyon fontos, hogy nem csak szakmailag legyen valaki nagyon jó és ne csak a saját hangszerén, hanem emberileg is. Pillanatok alatt egymásra tudjunk hangolódni és ez megtörtént a Matyikával is.

 

Freddie és Demko Legolas Matyi (jobboldalt)

Talán furán fog hangzani, de tervezel-e még benevezni az Eurovíziós dalversenyre?

Jelen pillanatban azt kell, hogy mondjam, nem.

 

És terveid a jövőre nézve? Melyik nagyszínpadot, koncerttermet vagy stadiont szeretnéd meghódítani az elkövetkező 2 évben?

Furcsállom az olyan kérdéseket, hogy hol látom magam 2-3-5 év múlva, mert nem nagyon foglalkoztat. Abban hiszek, hogy minden, ami jövőre fog velünk történni, azt most készítjük elő, most írjuk. Ha azon ábrándoznék, hogy mit szeretnék pár év múlva, akkor elfelejteném, hogy itt és most kell csinálni a dolgot, hogy az majd megtörténjen.

Mindig a következő lépcsőfokra koncentrálok, ezek pedig mindig a sorra kerülő koncertek. A szereplések mellett pedig készül a saját lemezem, amit november végén fogunk bemutatni Budapesten. Ez gyakorlatilag a jövő évi koncertanyagunk is, amivel majd turnéra indulunk. Nagyon izgatottan várom és bízom benne, hogy hasonlóképpen fogja fogadni a nagyközönség, mint ahogyan a single dalokat.

 

Freddie és Dóra

De azért felteszek még egy kérdést a jövőddel kapcsolatban. Szeretnél külföldön is befutni, mint énekes? Szerinted van erre ma lehetőséged?

A kérdés jó, de engem ez nem érdekel. Én zenélni szeretnék és nem érdekel, hogy hol. Nagyon szeretem azt, ami most van és butaság lenne csak azzal foglalkozni, mit kellene tenni ahhoz, hogy az emberre külföldön is felfigyeljenek. Ha jön, akkor annak nagyon-nagyon örülünk, de én otthon is csodálatosan érzem magam.

Alig több mint egy év alatt jutottam el idáig. Csináljuk a dolgunkat és közben vannak dalok, melyek mindkét nyelven működnek. A Pioneer-t több mint 20 ország rádiói játsszák. Erre alapozva a mi angol nyelvű, soron következő dalainkat utánuk fogjuk küldeni, hátha azok is megtetszenek a szerkesztőknek. Ez egy nyitott kérdés, de az erőfeszítéseknek egyetlen százaléka sem fordul részemről arra, hogy külföldön valami továbbmozduljon. A feladataimra koncentrálok, mert még nagyon az elején vagyok a karrieremnek.

 

Hogyan érzed magad Felvidéken?

Ez csak a második alkalom, hogy énekesként itt vagyok. Nagyon furcsa, hogy Győrben születtem és ott is éltem 23 éves koromig, mégsem jártunk át a határ túloldalára. Még Dunaszerdahelyig sem jutottam el. Pedig sokkal közelebb van ez a környék, mint például Budapest. De most csak jó tapasztalataim vannak :-)

 

Remélem így is marad és még sokszor láthatunk téged itt, a Felvidéken zenélni.

Vörös Dóra, aTEMPO.sk

 Red Hot Chili Peppers. Flea

Magyar gyökerek, összetartozás, jó zene – Flea a Red Hot Chili Peppersből

Húsz év után lépett fel Budapesten dupla koncerttel a Los Angeles-i Red Hot Chili Peppers. Flea, a basszusgitáros exkluzív interjúban elmondta, hogy a RHCP nem puhult el, és beszélt a csapat belső összetartásáról, a méhészetről és magyar gyökereiről is.

A Red Hot Chili Peppers (Flea mellett Anthony Kiedis énekes, Josh Klinghoffer gitáros és Chad Smith dobos), a funkrock élő legendája szűk két órát játszott csütörtökön este a teltházas Papp László Budapest Sportarénában, és színpadi frissessége, ereje mellett a látványelemekkel, a fényshow-val is lenyűgözte a közönséget. Flea, vagyis az 53 éves Michael Peter Balzary ezúttal is eggyé vált hangszerével, végigugrálta a koncertet, a ráadás előtt pedig kézállásban sétált végig a színpadon.

"Budapestre viszont már a hét elején megérkeztünk, mert ez az első állomása őszi arénaturnénknak, össze kellett próbálni a show-t, és újak a látványelemek. Az elmúlt hetekben, hónapokban fesztiválokon játszottunk Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában" - mondta Flea a csütörtöki koncert előtt.

Red Hot Chili Peppers

A zenész szívesen beszélt magyar gyökereiről: az Ausztráliában született basszusgitáros apai nagyapja Magyarországról vándorolt ki a távoli földrészre. "Különleges érzés volt sétálni tízéves lányommal Budapesten, őszintén megérint az ittlét, hogy én is része vagyok a magyar kultúrának. Másrészt soha nem éltem itt, nem beszélem a nyelvet, nem tudok egyetlen itt élő rokonomról sem. A nevem sem igazán hangzik magyarosan, de el tudom képzelni, hogy amikor a bevándorlók a múlt század első felében Ausztrália földjére léptek, nevüket hallás alapján írták le a hivatalos szervek, sokszor pontatlanul".

Az 1983-ban alakult Red Hot Chili Peppers húsz éve nem lépett fel Magyarországon; 1996 júniusában, a One Hot Minute című lemez turnéján a Kisstadionban alig egy órát zenéltek, a szem- és fültanúk szerint a fiúk rossz formát futottak, mintha hiányzott volna belőlük az együttműködés. "Erre nem nagyon emlékszem, arra viszont igen, hogy akkor is három nappal a koncert előtt érkeztem, mert meg akartam nézni a Dire Straits itteni fellépését".

A banda mostanában összetartóbbnak látszik, mint valaha, de 2009-ben kiszállt egy meghatározó tag, John Frusciante gitáros-zeneszerző, és a Peppers ekkor mélyponton volt, Flea fejében is átfutott, hogy talán vége. Az új gitáros, Josh Klinghoffer azonban tökéletesen bevált.

"Szerintem négyféle választ kapnál tőlünk arra, milyen ma a zenekar belső ereje. Más-más személyiségek vagyunk, különbözőképpen gondolkodunk, eltér a zenei ízlésünk, hátterünk. Abban viszont biztos vagyok, hogy a zene iránti szeretet közös bennünk, a különbözőségünk pedig erősíti a kreativitást. Anthonyval ma is ugyanolyan intenzív a kapcsolatunk, mint régen, testvérként tekintünk egymásra, ugyanakkor folyamatos a versengés közöttünk. Amikor felmegyek a színpadra, az a célom, hogy a ritmus átjárjon és ezzel meg tudjam érinteni az embereket" - fejtette ki Flea.

Aylen's Fall

Aylen's Fall - újabb sikerek, koncertklip és készülő lemez

A komáromi Aylen's Fall sokáig kereste, de végre megtalálta új dobosát. Így a nyár közepén teljes erőbedobással tértek vissza. Újabb sikeres tehetségkutató, koncertek és stúdiómunka van már mögöttük.

Osváth Lajossal, a zenekar basszusgitárosával beszélgettem.

 

Gratulálok az I. Tokaji Rock Tehetségkutató Fesztiválon elért sikerekhez. Lassan megszokjuk :-) Milyen volt ez az újabb kihívás?

Sikerült jól elcsípnünk a feelinget, megmozgatni a nézőket, nagyon jól éreztük magunkat Tokajban. Azt hiszem ez volt már a hatodik tehetségkutatósdink és ezúttal két díjat hoztunk el: a zsűri kedvencei lettünk holtversenyben a Score zenekarral, és csapatunk tagja, Schulcz Miro lett a legjobb gitáros. A díjak mellé járt egy fellépési lehetőség a szombati gálán, két emléklap, és egy-egy palack fincsi tokaji borocska, szóval nagyon megérte a közel tíz órás utazás (oda-vissza).

 

Milyen hozománya van, lehet ennek az eredménynek?

Ezek a díjak azért is nagyon értékesek számunkra, mert amellett, hogy a közönségnek is nagyon tetszett a muzsika, a neves zsűrit, Megyaszay (Megya) Istvánt, Eichinger Tibort is meg tudtuk győzni, sőt össze is haverkodtunk. Megyáék elvittek minket egy nagyon hangulatos borospincébe, ahol gyakorlatilag végigkóstoltuk a kínálatot (többször is :)), azaz a jobbnál-jobb borocskákat. Személy szerint nekem a Bitangjó Furmint ízlett leginkább :-)

Ezen kívül meghívást kaptunk Tokajba, még a nyáron, vagy kora-tavasszal megyünk újra fellépni, és az egyik hangosító is meghívott minket a nyíregyházi klubjába.

Aylen's Fall

 

Újra koncerteztek, ott voltatok az UdvArt napokon Füleken és alig egy hete a Forma Feszten Párkányban is. Legközelebb hol láthatunk titeket?

Igen múlt hétvégén lezajlott a Forma Feszt, nagyon jó buli volt. Kalkin Zolika haverunkkal megalakítottuk a Tisza boyz kamura zenekart, és később Dave barátunk mocsi borházban pedig a Bjukenen Brácsa Bendet, ez utóbbit még lehet, hogy egyszer a közönségi is meghallgathatja, meglátjuk :D

Legközelebbi fellépésünk augusztus 27-én lesz az alsóörsi Zorall Sörolimpián. Nagyon várjuk már ezt a bulit, többször zenéltünk már ebben a kempingben és mindig jól éreztük magunkat.

 

Megtaláltátok a megfelelő dobost. Ki ő és hogyan illeszkedett be a csapatba?

Az új dobosunk Mike Šrámek lett, aki nagyon ügyes és jó figura. Könnyen beilleszkedett a bandába, mondjuk az is segített, hogy az ógyallai sörgyárban dolgozik, ami egy részt azért jó, mert közel van Komáromhoz, másrészt pedig mert ott sok a sör, amit mi ugye nagyon szeretünk ;)

Egyébként Mike volt a a nyolcadik dobos, akivel próbálkoztunk, a többieknél sajnos vagy a tudás, vagy a hozzáállás nem volt megfelelő. Olyanok is jelentkeztek, akik nagyon messze laknak tőlünk (pl. volt egy Londonban élő session zenész is), őket sajnos nem tudtuk elképzelni a nagy távolság miatt. De szerencsére jött Mike, és most minden klappol.

 

Teljes felállásban már bátran tervezhettek. Mi vár titeket az év második felében?

Rengeteg tervünk van a jövőt tekintve: új dalok, lemez, fotózás és klip is, bízunk benne, hogy minden összejön.

Stúdióban egyébként már jártunk is két dal erejéig, ez még a tavalyi Zorall Sörolimpián nyert különdíj része volt. Weisz (Kicsi) Lacinál voltuk az "Ecseri Vasműben". Kicsi nagyon jó szakember, jó volt vele együtt dolgozni, már alig bírjuk kivárni, hogy elkészüljenek dalok, de hát a nyár ugye a menő bandáknak elég sűrű, így még kicsit várnunk kell.

Egyébként a tavalyi gombaszögi fellépésről készültek videó felvételek, ezekből is szeretnénk pár klipet összehozni. Eddig egyet sikerült Skulec Tibi barátunkkal összevágni, itt meg is leshetitek:

Jóvilágvan

Jóvilágvant hoz az Ősz – interjú Bokor Rékával

Hazai zenekarok közül a Gombaszögi Nyári Tábor zenei színpadán elsőként a párkányi Jóvilágvan zenekart láthattuk, akik ismét egy frenetikus bulit csaptak. A banda énekesnőjét, Bokor Rékát az első adandó alkalommal elcsíptem, hogy megtudjunk pár érdekességet a zenekar házatájáról.

Másodikként léptetek fel, csúcs hangulatot dobtatok egy jó közönségnek. Amatőr zenészként érdekelne, hogy amikor a színpadon álltok és többszáz kölyök előttetek tombol, az Nektek milyen érzés?

Fura, de talán ilyen az, amikor 8 év munkája beérik. A tábor előtti napokban, amikor volt az építőbrigád, meglepve tapasztaltuk, hogy egy csomó mindent "Jóvilágvanra" csináltak (festettek, húztak kerítést), és olyan emberek is énekeltek a koncerten, akiket nem is ismerünk. Ez tök jó, hogy ilyen mozgató erő tudunk lenni.

Jóvilágvan


Nekem az tűnt fel a legtöbb dalotokban a koncerten, hogy remekül váltogatjátok a zenei stílusokat, akár egy számon belül is. Rock nótából country, blues, reggae, house. Ez hogyan jön össze?

Hát úgy, hogy a srácok különböző műfajokban jók és különbözik a zenei ízlésük. A próbafolyamat során mindenki a magáét teszi hozzá, és amire azt mondjuk, hogy "ja, tényleg, itt ez nagyon jól jönne ki", akkor azt megtartjuk. Szóval Gazo például nagy jazzman, a Zoltán nagyon szereti a bluest, mindenki nagyon szereti a funkyt és a reggae-t, úgyhogy "elevickélünk ezeken a vizeken".

A tábor előtt újra meghallgattam a Hanne című lemezeteket, és abból meg a koncertből az jött le, hogy a költészetet nagyon jól beleviszitek a dalszerzésbe. Szóval dalírás, versírás – ez mennyire tudatos Nálatok?

Egy külön célkitűzésünk, hogy a szövegek ne legyenek könnyen megjegyezhetőek, nem muszáj minden rímnek pont gagyin a helyén lennie, tehát az a dal fejezze ki azt, amit mondani akarunk vele. Mindegyik hordoz mondanivalót. Erre különösen ügyeltünk régebben is.

Nagy segítség volt Borisz, aki rapper szövegeket hozott nekünk, most pedig Hegyi Krisztina írja a dalokat, a harmadik lemezen már az ő szövegei lesznek többségben.

Jóvilágvan


Emlékszem, mikor legutóbb láttalak Titeket, akkor még két basszusgitáros állt a színpadon. Személyi változások voltak Nálatok?

Nem, Péter úgy döntött, hogy "igazi" zenész lesz, jelenleg Liverpoolban van, és szeretett volna eljönni repülővel, de sajnos nem jött össze. De mindenkit üdvözöl!

Átadom :-) Mik a tervek a közeljövőre: új lemez, videoklip?

Augusztus végén és szeptemberben a zenekar stúdiózik, meg vannak írva az új dalok. 12-13 szerzemény lesz a lemezen, néhányat már játszunk is koncerten is, például a "Multrafolt"-ot vagy az "Abrakadabrát". Az új lemez kicsit chillesebb lesz és kicsit mélyebb fekvésű. Nehéz, de egyben érdekes is számunkra a munka, és a tervek szerint őszre lesz belőle egy új albumunk.

Jóvilágvan


Hol lesztek még láthatók a nyáron?

Július végén Pesten játszunk, és amellett szervezünk egy kétnapos fesztivált, a fORMA fESZT-et Párkányban. Augusztus 5-én és 6-án rajtunk kívül ott lesz a Csaknekedkislány Tánczenekar, Korai Öröm Akusztik, Korai Trancemission, Samo Tomeček, Néhai Bárány, Aylen's Fall, csomó DJ, slam poetry, úgyhogy várunk mindenkit szeretettel!

Ezt legutóbb is megkérdeztem, de most is záró, provokatív kérdésként felteszem: szerintetek most "jóvilágvan"?

Ez egy nehéz kérdés, és az utóbbi időben engem gyakran foglalkoztatott, hogy vajon megéri-e a sok munka. De látva ezt a nyári tábor staffot, százharminc embert egy egészként dolgozni, egy ügyért, hogy az utolsó energiáját, mosolyát beleadja, hogy a táborlakóknak jó legyen, az igenis azt eredményezni, hogy nagyon-nagyon "jóvilágvan"!

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)

Bagossy Brothers Company

Jön a zongora-centrikusabb új lemez - Bagossy Brothers Company interjú

Az idei Gombaszögi Nyári Tábor zenei színpadát az "erdélyi csillag", a Bagossy Brothers Company nyitotta meg. Gyönyörű harmonika alapú akusztikus zenét játszottak, ami nagyon bejött. Mindenki a topon volt a bandában.

Bagossy Brothers Company


A pazar előadás után egy interjúra is sort kerítettünk:

Szuper volt a koncert, ahol egyből fesztivál-hangulatot teremtettek. Milyen érzés az elsőszámú felvidéki fesztivált megnyitni erdélyi zenekarként?

Nagyon szuper volt. Reméltük, hogy nagy lesz a közönség. Az elején igaz nem voltak még annyian, de ez a korai időpontnak tudható be, viszont ahogy megszólalt a zene, egyre többen jöttek. Úgy gondoljuk, hogy a felvidéki rajongók is felvették ezt a Bagossy-szálat. Egy sikeres koncertet zártunk.

Az első stúdió albumotokkal rögtön a slágerlisták élén landoltatok. Mit jelent ez számotokra?

Az mindig óriási öröm, amikor sikerül egy zenekarnak bekerülni a slágerlistákra. Ez mindenképpen egy megerősítés számunkra, hogy jó úton járunk.

Expired Passport

Expired Passport – 18 év szubjektív hard rock

Júniusban nagykorúvá vált a pozsonyi alapítású, s immár dunaszerdahelyi székhelyű Expired Passport. Ennek apropóján a zenekar vezetőjével, Lacza Gergellyel, vagyis Gerővel beszélgettem az elmúlt évekről, változásokról és további tervekről, na meg a 18 feletti élet nehézségeiről, szépségeiről.

 

Milyen érzés „felnőtt” zenekarnak lenni? Egy-egy koncert után most már belefér egy kis sör?

Amikor megalakultunk, nem gondoltam volna, hogy a történet még 18 év múltán is folytatódik. Mivel akkor sem voltunk hivatásos zenészek, és most sem vagyunk azok, szerintem azt már a kilencvenes évek végén tudatosítottuk, hogy amennyiben igazán komolyan szeretnénk foglalkozni a muzsikálással, valamit fel kell áldoznunk. Tisztelem azokat, akik képesek erre, akik hatalmas kockázatot vállalnak a hírnév és (el)ismertség érdekében, és ha igazán kitartóak és szorgalmasak, akkor valószínűleg siker koronázza munkájukat. Természetesen jó értelemben véve mi is zenebolondok vagyunk, azonban az élet színes, és ha az ember úgy kíván teljes életet élni, hogy nem áldoz fel mindent egy cél érdekében, akkor ugyan eljuthat egy bizonyos szintig – most a zenélésre gondolok természetesen –, de amikor már annyit kell adnia magából, hogy a személyes kapcsolatait, a családi kötelékeit, és végső soron a szabadságát is feláldozza, akkor a döntés valóban súlyos. Ebben az értelemben nem tettünk meg mindent, hogy ismertekké váljunk, sőt, talán még kevesebbet sem. Voltak pillanatok, amikor talán kicsit bántam ezt, de utólag visszagondolva cseppet sem szomorkodom, hiszen a zenélés a sok negatív velejárója ellenére is a folyamatosan megújuló boldogság forrása, és valószínű, hogy egy fárasztó, majd két évtizedes szélmalomharc végén nem ezt mondanám, még akkor sem, ha a zenekar mondjuk ötször olyan ismert lenne. Most pedig boldog vagyok, s nemcsak amiatt, hogy zenélhetek.

Harmadszor rendezik a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok Szemléjét Perbetén

Harmadszor rendezik a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok Szemléjét Perbetén - Dombóvári Balázst kérdeztük

A TUMULTUS Polgári Társulás és a SZMAZE idén is megrendezi a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok Szemléjét a perbetei futballpályán. A rendezvényre 2016. július 15-én és 16-án, a Tumultus Fesztivál kötelékében kerül sor. A részletekről Dombóvári Balázst, a TUMULTUS Polgári Társulás tagját faggattam, aki nem mellesleg a szemle egyik fő szervezője.

 

Július idusán idén is amatőr együttesek és szólisták özönlenek Perbetére, ahol ismét megrendezik a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok Szemléjét. Mi változott az előzőekhez képest?

Sajnos egy szomorú hírrel kell kezdenem. Pár hónapja váratlanul elhunyt Újfalusi Gábor, a szemle zsűrielnöke. Róla azt kell tudni, hogy magyarországi művelődésszervezőként évtizedeken keresztül hasznos hangyamunkát végzett, s ugyan végig a háttérben maradt, mégis mozgalmakat, fesztiválokat, indított el, s a közelmúltig határon átívelő projektekbe is gyakran bekapcsolódott. A Hangfoglaló, majd később az Öröm a zene Kárpát-medencei tehetséggondozó program elindítója és motorja volt, a perbetei szemlék igazi mentora. Szerény természete, problémamegoldó készsége miatt mindenki kedvelte. Az idei szemlét az ő emlékének szenteljük, ezzel is tisztelegve e fantasztikus ember emléke előtt. Rá emlékezve idén minden fellépő zenekar feldolgoz majd egy Led Zeppelin vagy egy Beatles dalt. Ezek voltak ugyanis Gábor kedvenc együttesei. Az Öröm a zene program természetesen folytatódik, a perbetei szemle továbbra is a rendezvénysorozat felvidéki selejtezője marad, így a tavaly és tavalyelőtt megfogalmazott kritériumrendszer és menetrend zömmel idén is érvényes lesz.

Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok Szemléje

Milyen kritériumok alapján jelentkezhetnek tehát idén az előadók?

A jelentkező zenekarok közül a rátermettségük alapján előzsűrizéssel választjuk ki azokat, amelyek a szemlére meghívást kapnak. Természetesen a szemle a többiek számára is sok meglepést tartogat, ráadásul azok a nevező szólisták és zenekarok, akik és amelyek az előzsűrizés alapján nem jutnak színpadra, 50%-os kedvezménnyel válthatnak jegyet az idei Tumultus Fesztiválra!
A szakmai elbírálás kritériumai szólisták és zenekarok esetében: a szerzemények kiforrottsága, hangszerelés, egyediség, a dalszöveg minősége, összhang a mondandó és a zene között, a produkció átélése (feeling), hangszeres tudás, színpadi megjelenés és koreográfia, összhatás. A Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok 3. Szemléjére nevezhetnek szlovákiai lakhelyű, magukat szlovákiai magyarnak valló személyek, ill. zömmel szlovákiai magyar tagokból álló, szlovákiai bázissal rendelkező csoportok, zenekarok, együttesek. Műfaji megkötés nincs, a lényeg, hogy élő muzsikáról legyen szó.

A jelentkezés feltétele legalább két, értékelhető minőségű, saját szerzeményeket tartalmazó felvétel, amit a jelentkezők e-mailben (mp3 formátumban, vagy audió illetve videó link csatolásával) az info@tumultus.eu villámpostacímre küldhetnek el.

A döntőben előadott számoknak saját szerzeményeknek kell lenniük, továbbá Újfalusi Gábor emlékére egy Led Zeppelin vagy The Beatles dal feldolgozását kell előadniuk a döntősöknek. Minden zenekarnak 15 perc színpadi- és 10 perc szerelési idő áll majd a rendelkezésére.

Jelentkezési határidő: 2016. június 30. A nevezési díj: 30 euró, melyet csak az előzsűrizés által bejutott zenekaroknak kell átutalniuk július 10-ig a Tumultus polgári társulás hivatalos számlájára. Maga a jelentkezés ingyenes!

TAVALYI BESZÁMOLÓ

Miben különbözik a tehetséggondozó program a tehetségkutatótól?

A legfontosabb eltérés az, hogy az Öröm a zene tehetséggondozó program – és ez által maga a szemle – nemcsak a jelentkező zenekarok produkcióival foglalkozik, hanem a jövőjük is érdekli, s lehetőségeihez mérten támogatja őket a későbbiekben is. A jól szereplő előadókat, csapatokat újból, már versenyen kívül is meghívjuk, egyéb fellépési lehetőségeket, díjakat (stúdióidő, videoklip, saját honlap stb.), médiaszereplést ajánlunk fel nekik, a helyszínen zenei előadásokat, workshopokat szervezünk számukra, és az első helyezett a neves szakmai zsűri jóvoltából egyenes ágon bekerül a budapesti fináléba.

A döntőt a Budapest Music Expo hangszer-, hang-, fény-, színpad- és stúdiótechnikai kiállítás egyik kiemelt rendezvényeként Budapesten rendezik, ennek fődíja egymillió forint! Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a szemle nemcsak bemutatkozási lehetőség és szakmai megmérettetés a feltörekvő felvidéki zenekaroknak, hanem kiváló alkalom a kapcsolatok kialakítására.

Ez a rendezvény nem a szimpla rivalizálásról szól; a különböző zenekarok tagjai együtt nézik végig a zenei előadásokat, együtt kapcsolódnak be a workshopokba, és utána közösen buliznak egy jót, nem beszélve arról, hogy az egész Tumultus Fesztiválra ingyenes meghívást kapnak, és sok élménnyel gazdagodnak. Eddig minden évben érdekfeszítő programok várták a szemle látogatóit. Tavaly és tavalyelőtt például Temesi Berci, Szappanos György, Benkó Ákos vagy Csintalan György tartott workshopot, a kerekasztal-beszélgetéseken magyarországi vendégek mellett hazai zenészek (pl. Kovács Koppány, Tornóczi Tibi, Michnya Róbert, Puss Tamás) is részt vettek, továbbá bemutatkozott a GV Guitars. Mindenképpen meg szeretném említeni, hogy a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok Szemléjének kiemelt támogatói a magyarországi Hangszeresek Országos Szövetsége (HANOSZ), a dunaszerdahelyi Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és a budapesti Nemzeti Művelődési Intézet.

Tumultus Fesztivál

A Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok Szemléje a Tumultus Fesztivál része. Milyen zenekarokat hívtatok meg idén?

Ebben az évben határozottan a felvidéki zenekarokra fókuszálunk, de lesz Republic nagykoncert is. Pénteken, a szemle fellépői után következik a naszvadi História, utánuk, kilenctől a már említett Republic, majd pedig a csallóközcsütörtöki Phoenix RT és a dunaszerdahelyi RAF-II zárja a sort. Szombaton színpadra áll a rozsnyói Witchcry, a révkomáromi Aylen's Fall és Kerecsen zenekarok, a zselízi Nautilus, a párkányi Ser On Stone és a szőgyéni MadDogX. A sátorozási és tisztálkodási lehetőség adott és mindenki számára ingyenes. A Tumultus Fesztivál facebook oldalán a szemle és a fesztivál is elérhető. Tehát a zenekarok a már fent említett módon az info@tumultus.eu e-mail címre küldhetik előzsűrizésre a felvételeiket legkésőbb 2016. június 30-ig! 

Lacza Gergely, aTEMPO.sk

Énekelve emlékeztek meg Samu Katalinról

Énekelve emlékeztek Samu Katalinra

A Korona Énekegyüttes és barátai idén is megemlékeztek Samu Katalinról, tanárról, a felvidéki magyarság, a kultúra megszállottjáról. Ismét énekkel tették ezt.

Az esemény főszervezőjével, Tömöl Gabriellával beszélgettünk:

 

Tavaly májusban adtátok át Samu Katalin emléktábláját, az évfordulóra ismét énekestalálkozót szerveztetek. Akkor ezzel egy új rendezvénysorozatot indítottatok?

Igen, szeretnénk minden évben megemlékezni róla. A születésnapját nem szerette ünnepelni, ezért választottuk május végét - halálának évfordulóját. Mivel az első énekestalálkozót az első évfordulóra szerveztük, így a találkozók sorszáma egyben őrzi az eltelt évek számát is.

Ez egy cél volt, vagy a tavalyi sikeres megemlékezés adta ezt az ötletet?

Tavaly még nem gondolkoztunk ilyen nagyléptékben. Akkor a táblaavatás, megemlékezés volt a legfontosabb. Emellett szerettünk volna egy saját rendezvényt, egy találkozót. A helyzet adta magát: összekötöttük a számunkra két fontos dolgot, így született a Samu Kati énekestalálkozó.

Egyben ez az első év, mikor pályázatot is nyújtottunk be a Bethlen Gábor Alaphoz. Hála ennek a sikeres pályázatnak, valamint Pelsőc és Gömörhorka községek támogatásának minden értelemben gazdag és minőségi alkalmat tudtunk teremteni.

Idén kiket láttatok vendégül, kiket hívtatok?

A résztvevőket három csoportba oszthatnánk. Múlt évben igyekeztünk felkutatni a környék összes egykori és jelenlegi énekesét. Neveket írtunk össze, felkerestük őket. Így teremtettünk egy "közönségbázist", akit nagy becsben tartunk és szeretnénk évről évre találkozni velük (ha lehet, sűrűbben is). Ők az első nagy csapat.

Másrészt igyekszünk kapcsolatot teremteni a környékünkön működő felvidéki magyar kórusokkal - idén a Andante vegyeskar (Tornalja) és az Egressy Béni vegyeskar (Szepsi) fogadta el meghívásunkat.

Végül pedig keressük Samu Kati úgymond "zenei családfáját": Azokat a hivatásos zenészeket, akiket ő terelt a zene ösvényeire. Idén (ismét) velünk volt Dusík István. Ő Katinál kezdett zongorázni - mára tanár, korrepetítor, előadó. Vele - nagy örömünkre - mostanság gyakran találkozunk, hiszen készítjük közös CD-nket. Jelenlétével megtisztelt Kovács (szül. Palcsó) Edit - Kati egykori tanítványa, ma zongoratanár, karvezető. Vele érkezett a következő generáció: a friss diplomás operaénekes fia, Kovács Márton.

Milyen programot állítottatok össze a vendégeknek?

Koszorúzással kezdtük, röviden megemlékeztünk Katiról és azokról az énekesekről, akik már nincsenek közöttünk. Koszorúzott a Csemadok helyi szervezete, Pelsőc Önkormányzata, a Pro Pátri Pelsőciencis Társaság és mindegyik kórus.

Majd a kultúrház nagytermében foglaltuk el helyeinket. A kb. egy órás műsor tömör, változatos és nagyon spontán volt. A résztvevőktől azt kértük, hogy 1-1 számmal mutatkozzanak be, hozzanak prezentációt/fényképösszeállítást a kórus múltjáról/jelenéről, esetleg mondják el kedvenc versüket, legkedvesebb/meghatározó zenei élményüket, vagy osszák meg velünk Katival kapcsolatos emlékeiket.

Mi, hazaiak megkezdtük a műsort, aztán vándorolni kezdett a mikrofon: szólt a zongora, zengedeztek a kórusok, Nyéki Miklós a Zsoltárok könyvéből olvasott, Kovács Edit Kati egyik régi leveléből idézett, felelevenítettük a nyíregyházi Pro Musica leánykar pelsőci fellépését, hallhattunk Erkel Bordalt - sok felemelő és megható pillanat.

Voltak valami újdonságok?

Már a múlt éveben próbálkoztunk a közönség megénekeltetésével. Úgy láttuk, hogy mindenki örült ennek. Ezért idén készítettünk egy kis füzetet, amit kiosztottunk a résztvevőknek. Közismert dallamokat, énekeket, népdalokat gyűjtöttünk össze és megkértük a kórusokat is, hogy hozzanak valami könnyű, gyorsan tanítható örömzenét. Így most nyolcszor (!) énekeltünk együtt. Százötvenen. :)

Milyenre sikeredett a második évad?

Nagyon jóra. Ami a létszámot illeti, 150 embert láttunk vendégül – ez felénk igen csak nagy szó, hogy egy ilyen jellegű program ennyi embert megmozgasson.

Mit tartotok a rendezvény fő céljának?

A rendezvény a kóruszene, az éneklés és a klasszikus zene népszerűsítésére törekszik.

Szeretnénk olyan alkalmat létrehozni, ami közel áll az emberekhez, ami szerethető és emészthető műsort biztosít, közelebb hozza hozzájuk a zenénket, az éneklés szeretetét, megnyitja rajtuk az "ének csatornát". Másrészt szeretnénk, hogy Samu Kati, az ő érdemei, életműve számon legyen tartva. Neve annak is ismerősen csengjen, aki személyesen nem ismerhette.

És milyen feladatok, tervek várnak még titeket?

Most folytatjuk a CD felvétel előkészületeit. Emiatt jelenleg nem vállaltunk fellépést, de ősszel már sok a meghívás. Hangverseny-látogatást és újabb továbbképzést is tervezünk.
Aztán szervezzük a következő találkozót - amit teljesen más lesz, mint a mostani volt. :)

 

 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk

A.F.F.

Rímek és akkordok – bemutatjuk a verséneklők idei győztesét

Idén immár 25. alkalommal került megrendezésre a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny - az a nívós esemény, amely az ország minden táján megmozgatta a magukban tehetséget érző fiatalokat. Az izgalmas döntőben a VI. kategóriában (amely a verséneklők kategóriája) az első helyezett az A.F.F. együttes lett, akik megkapták portálunk különdíját is. Velük beszélgettünk:

 

Gratulálok a nagyszerű sikerhez. Mit jelent számotokra, hogy megnyertétek a versenyt? Hogyan értékelitek, és mennyiben változtatja meg a zenekar életét?

Az, hogy megnyertük a versenyt, a zenekar életében a legnagyobb előrelépés volt. Nagyon örültünk neki, mert ebben a kategóriában úgy gondoljuk, nehéz nyerni. Èpp ezért lepődtünk meg a zsűri reakcióján is, aki pozitív észrevételekkel buzdított minket. Saját bevallásuk szerint elérzékenyülten hallgatták a versenyműsorunkat. Ez a díj komolyan elgondolkoztatott minket, hogy tovább kell ezt folytatnunk, és azóta komolyabban is vesszük az egészet.

Kikből áll az együttes, és milyen hangszereket szólaltattok meg?

A zenekar tagjai Orémus Péter (fuvola), Szeles Pál (gitár), Zádori Eszter (ének), Kristóf Bálint (cajon), Bodnár Attila (cselló). De ezeken a hangszereken kívül még sok másikat is felhasználunk a fellépéseinken, ami nagy előny számunkra, mivel különféle hangulatokat tudunk teremteni a feldolgozott műhöz illően.

Mikor és hogyan jött létre a zenekar, hol volt az első fellépésetek, és mit jelent a zenekar neve?

2014 októberében alakultunk. Először egy örömzenélésre jöttünk össze egy iskolai akción (a Márai Sándor Gimnáziumban, ahova mindannyian járunk - de nem vagyunk iskolai zenekar) az iskola tornateremében. Annyira megtetszett a közös zenélés, hogy úgy döntöttünk, ezt folytatnunk kell. Egyébként ez egy pénteki napon volt, innen jött a nevünk is: A.F.F. - After Friday Forever.

Milyen gyakran próbáltok és milyen dalokból áll a repertoárotok?

Kassán szoktunk próbálni, hetente akár többször is, de fellépésektől függően beiktatunk plusz próbákat is. Repertoárunkban előfordulnak mai slágerek is, de főleg versek megzenésítéseivel foglalkozunk.

A verseny után

Hogyan lesz Nálatok egy versből dal? Milyen verseket és költőket vittetek színpadra eddig és hol voltak a legfontosabb fellépéseitek?

A verszenésítés nálunk egy hosszabb folyamat, amikor közösen értelmezzük a verset és a vers hangulatához leginkább illő dallamot próbáljuk megtalálni, ami nem mindig az első ötletből alakul ki. Ezután jönnek a finomítások, a hangszerekkel való színesítés. Megzenésítettünk már Petőfi, Arany és József Attila verseket, de próbálkozunk világirodalmi és kortárs versekkel is. Eddig a kedvencünk egy József Attila vers, az "Íme hát megleltem hazámat..." című (ami a költő utolsó verse). Ezzel léptünk fel a Tompa Mihály országos verseny gáláján, mint az énekelt versek kategória győztese. De ezzel a verssel máshol is nagy sikert arattunk: Hernádvécsén, ahol egy szálloda vendégeit szórakoztattuk. Ezen kívül több fellépésünk volt Kassán, pl. a Magyar Dal Napján, az Alsó Kapunál az Európa Nap alkalmából, templomban, és iskolai rendezvényeken.

Mi a következő lépés? Merre indultok tovább?

Mint a kategória győztesét, meghívtak minket Tatabányára a József Attila nemzetközi versenyre. Rövidtávú tervünk az internetes elérhetőség létrehozása (facebook oldal, youtube csatorna), valamint stúdió minőségű felvételek készítése. Hosszú távon pedig sokat zenélni.

 

A formáció naptára lassan telik, de még akadnak szabad helyek. Aki szeretné őket élőben látni keresse Orémus Pétert, a +421905136323 telefonszámon vagy az oremuse98@gmail.com emailcímen.

További sok sikert kívánunk ennek a tehetséges csapatnak és reméljük sokat hallunk még róluk.

Bódis Attila, aTEMPO.sk

Margaret Island

Margaret Island interjú – a zenekarról, a kezdetekről, a dalokról

A magyarországi Margaret Island három tagjával, Lábas Vikivel, Füstös Bálinttal és Törőcsik Kristóffal Puha József beszélgetett a Pátria Rádió Pentaton című műsorában.

Az interjúból többek között megtudhatjuk hogyan jutott a köztudatba a zenekar, a hogyan készülnek a dalok, a Bródy Jánossal közös munkáról és még sok minden másról.  

Az interjút most már olvasóink is meghallgathatják. Érdemes :-)

Ismét lesz KISSOUND jótékonysági koncert Ipolyságon

Ismét lesz KISSOUND jótékonysági koncert Ipolyságon

Tavaly márciusban szervezték meg első alkalommal a KISSOUND jótékonysági koncertet Ipolyságon a Városháza színháztermében. Az ötletgazda, Kiss Kristóf egy régi álma teljesült ezzel a rendezvénnyel, melynek lezajlása után nyilvánvaló lett számára, hogy ezt folytatni kell. Vele beszélgettünk.

Hogyan indult a KISSOUND koncertsorozat?

Szerettem volna egy koncertet szervezni az év koratavaszán, mikor még holtszezon van, ahova meghívhatom pár zenészbarátomat, hogy zenéljünk egy jót. Egy igazi örömzenélésre, ahol jól érezzük magunkat. Tudtam, hogy ez sok munkával jár, de belevágtam. Leültem egy barátommal, Paulenka Péterrel, akivel a rendezvény arculatát, a reklámot dolgoztuk ki. Ő tette fel a kérdést, hogy „az anyagi része mennyire érdekel?”. És mivel nem azért vágtam bele, akkor jött az ötlet, hogy jótékonysági koncert legyen, hisz annyi ember van, akiken lehet segíteni. Szóval a jótékonysági részét Péter barátom ihlette, amit ezúton is köszönök!

Milyen volt az első rendezvény és annak visszhangja?

Bátran állíthatom, hogy nagy sikere volt. Az Ipolysági színházterem zsúfolásig megtelt, pár szék maradt üresen. És a végén az állótaps azt hiszem mindent elárult. Hozzám csupa pozitív visszajelzés érkezett, ami a műsort és az ötletet is illeti.

Nagy figyelmet szenteltünk annak, hogy az emberek biztosak legyenek abban, amit felajánlottak az oda is kerül ahova ígértük. Ezért mindent kamerával rögzítettünk és nyilvánosságra is hoztuk azt.

Mindezek bátorítottak arra, hogy idén megrendezzük a KISSOUND 2-t.

 

Kiss Kristóf

Kiket láthatunk az idei koncerten?

Idén is tapasztalt és színvonalas zenét játszó zenésztársakat hívtam, mindenki olyan, aki a szívét-lelkét beleteszi a zenébe. 3 országból csatlakoznak hozzánk, Erdélyből, Magyarországról és a Felvidékről. Külön említeném Simó Annamáriát, aki egy erdélyi énekesnő és csak ezért a rendezvényért utazik el hozzánk, hogy ő is emelhesse az est fényét.

Az énekesek:

Simó Annamária (RO)
Szinyéri Tünde (HU)
Lénárt Oli (SK)
Olicsek Ádám (HU)
Kelemen Dávid (SK)
Vanek Gábor (SK)

A zenészek:

Olicsek Ádám (HU) – gitár
Vigyinszki Máté (HU) – gitár
Pölhös Vendel (SK) – gitár
Knyazoviczky József (HU) – basszusgitár
Nógrádi Máté (HU) – basszusgitár
Horváth Ádám (HU) – dobok
Kiss Kristóf (SK) – billentyűk

Láthatóak lesznek ismerős arcok a tavalyi koncertről, de feltűnnek majd új zenészek is, akik támogatják a kezdeményezést. Kaptam felajánlásokat közismertebb énekesektől, zenészektől is, de úgy gondoltam idén még ezt nem lövöm el. Most még más meglepetések, újdonságok várják a nézőket, hallgatókat.

 

Kissound2

 

És ez a színes csapat milyen zenékkel készül idén?

Most is választékos lesz a repertoár. Hallhatunk majd többek között Alicia Keys, Joss Stone, Queen, Rúzsa Magdi, LGT, James Arthur, Deep Purple, Bon Jovi, Steve Lukather dalokat is.

Az összejött adományokat ezúttal kinek ajánljátok fel?

A tavalyi évben is úgy volt, hogy meglepetést szerettünk volna okozni, így most is csak a koncerten derül majd ki, kiket támogatunk. Az érintett csak a rendezvényt követő hétfőn tudja meg, hogy mi is történt szombaton, hogy nekik gyűjtött a nagyközönség :-) Mi már eldöntöttük idén kinek megy a pénz, de ha Ti is kíváncsiak vagytok, akkor április 9-én várunk titeket is nagy szeretettel Ipolyságon a városházán a színházteremben 19 órától.

 

Sok sikert kívánunk nektek az idei rendezvényhez és várjuk a folytatást is :-) További részleteket az eseménnyel kapcsoltban ide kattintva találtok.

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk

Csiba Júlia

Népviselettől a tüllszoknyáig - Csiba Julcsi útja az énekesnővé válásig

A Medvéről származó Csiba Julcsi indulása szinte „tankönyvi”: klasszikus zenész szülők kislányaként nem nagyon volt más út - csak a zene. Korán kiderült, hogy nem csak egy népdalénekes lesz a sok közül, hanem egy, aki 12 éves korától kezdve énekel olyan, a népzenéből ismert kiválóságokkal, mint Dresch Mihály, Nikola Parov, Lakatos Róbert, Németh Dénes, Unger Balázs, a Matocsáv együttes, a Muzsikás együttes, vagy a Csík zenekar - és még sokam mások. Jöttek a díjak (Pro Traditione díj, Fölszállott a páva különdíj, Harmónia díj), s Ő mindezt egy alázatosan légies mosollyal nyugtázza - és dolgozik tovább. 

 

23 éves, az Apnoé zenekar énekesnője, feleség, édesanya. Nem ebben a sorrendben, mert nincs sorrend. De ezen sem gondolkodik túl sokat.

Néha fel sem fogom, milyen gyorsan történt az egész. Nem is tudom, hogy jutottam eddig és micsoda sebességgel. Csak azt látom, hogy jó, élvezem minden pillanatát és egyre jobban érzem azt is, hogy mekkora örömöt jelent átadni a zenénket. Amikor azt hallom, hogy valakiben nyomot hagy, amiről énekelek, az egészen elképesztő érzés.

Pedig annyira nem is meglepő, hogy percek alatt énekesnő lettél: gyakorlatilag esélyed sem volt bármi másra.

A családban mindenki zenész. Az egész gyerekkorunk arról szólt, hogy az egyik zeneóráról rohangáltunk a másikra, zongora-hegedű-brácsa-gitár-néptánc. Szóval otthon nekünk arról szólt az életünk, hogy melyik órára kéne odaérni, melyikre kéne gyakorolni. Otthon is mindenki húzta-vonta, fújta-szívta, közben anya főzött és két kavarás között felkiáltott az emeletre, hogy HAMIS! :-) De nálam a gyakorlás nem volt egyszerű eset, nagyon nem szerettem, próbáltam is ellógni, de anya ugye mindent hallott, szóval nem lehetett. Zongoráztam sok évig, meg hegedültem, de aztán annak idegesíteni kezdett a magas hangja, úgyhogy brácsára váltottam. A lassabb, mélyebb hangszert választottam, amivel bele lehetett olvadni a környezetbe.

 

Csiba Julcsi

 

Ez jellemző Rád?

Nem, csak hangszerileg igaz! De érdekes, szívesebben kísérem a Mesót (Mesics György, az Apnoé zenekar énekese) még most is, több olyan számunk van, ahol alá-vagy fölé vokálozok.

Mindig is zenekarokban működtem igazán jól: besegítettem a Lippentő néptáncegyüttesbe, sok koncerten segítettem a zenészeknek mint énekes, aztán jött a Csángálló nevezetű moldvai zenekarom, velük több, mint 3 évig zenéltünk együtt. Különböző felkérések mellett a szívem csücske, a Németh Dénes és zenekara volt, velük felvidéki népzenét játszottunk-  nekem ez a minden, hiszen felvidéki vagyok. Sok különböző fellépésem volt, helyettesítettem Herczku Ágit Nikola Parovval, szóval szépen beindult végül is.

Sorban jöttek a zenekarok, a fellépések- és egyszer csak megérkezett Lili, a kislányod is. Nagy változást hozott a zenész-létben?

Jól esett otthon lenni, terhesen főleg. Aztán másfél hónapos volt, amikor az Apnoéval már a lemezbemutatón énekeltem a SzínHelyen. Időzítettem, előre terveztem és így szépen meg tudtam oldani ezt mellette. Sokat nem ültem otthon.

Csorba Lóci (Lóci játszik)

Csorba Lóci (Lóci játszik) interjú – a kezdetekről, zenekarról, filmzenéről

Csorba Lócival, a Lóci játszik zenekar frontemberével, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című mozifilm egyik zeneszerzőjével Puha József beszélgetett a Pátria Rádió Pentaton című műsorában többek között a kezdetekről, a filmzenéről, a zenekarról, formációkról, Szeder és a Margaret Island duettekről, valamint a tervekről.

 

Az interjút most már olvasóink is meghallgathatják:

Kórusimprovizációs hétvége

Amikor az éneklés örvényként szippant be az ismeretlenbe

Február utolsó hétvégéjén énekesek, énekelni vágyók és szeretők találkoztak Gömörhorkán egy nem mindennapi rendezvényen. Tömöl Gabi és csapata első alkalommal szervezte meg az együtténeklésről és improvizálásról szóló hétvégét, melyről kíváncsian faggattam.

 

Milyen érzéssel zártátok az első Kórusimprovizációs hétvégét?

A közös hétvége felemelő, gazdag és újdonságokkal teli volt. Nehéz is visszatérni a hétköznapokhoz. Azt hiszem, gondolatainkban még mindig hétvége van, mi együtt vagyunk, énekelünk. És nem akarunk "hazamenni", mint ahogy nem akartunk szombaton se ...vasárnap se.

Mennyien és honnan jöttek össze a résztvevők?

Közel hatvanan voltunk. Énekesek érkeztek a rimaszombati Blaha Lujza Vegyeskarból, a Tornaljai Andante vegyeskarból és a református gyülekezet énekkarából. Szepsiből az Egressy Béni Vegyeskar szinte teljes létszámban eljött, valamint Kassáról a Voces énekegyüttesből és a Csermely kórusból érkeztek még dalostársak.

És persze a "Királylányok" (Korona, Pelsőc) és kiemelten (!) a "Csíkok" (Csíkszerda, Budapest). Nekik ezúton is nagy köszönet, hogy időt, pénzt, energiát nem sajnálva jöttek és "beoltottak". Ők már otthonosan mozognak ebben a felszabadult, alkotó műfajban. Közénk vegyültek és örvényként szippantottak be az addig ismeretlenbe. Így nem kívülállóként csodáltunk egy szépen éneklő kórust - mint pl. egy hangversenyen - hanem aktív alkotói voltunk valami újnak, minőséginek.

Éneklés közben

Tóth Árpád mivel készült a hétvégére?

Volt minden. Népdalok, gregorián, kánonok, spirituálé, afrikai énekek...plusz, amit együtt alkottunk. Árpi figyelte, mire vagyunk vevők és mindig ügyesen ránkszabta az énekelnivalót.

Hogyan vették a lapot azok, akik még nem találkoztak a kórusimprovizációval?

Vagyis mindenki...? :) Elvárásokon felül. Árpád nagyon közvetlen. Pillanatokon belül egy nagy családdá varázsolta ezt a valóban sokszínű rögtönzött kórust. Szinte észrevétlenül léptetett ki mindenkit a komfortzónájából, hirtelen bármilyen áldozatra készek voltunk a zenéért. Ebben a kreatív, improvizatív éneklésben az a jó, hogy fel kell kutatni a saját hangunkat és mondanivalónkat. Itt nincs kötelező szólam. Első az összhang. Ebből az "együttből" bújik elő a dallam, de azzal a tudattal, hogy jelentését csak az "együttbe" símulva érti meg. (Mint az életben?)

Mint karnagy és főszervező mit adott neked ez a hétvége?

A karnagy új eszköztárat kapott, új szempontokat, ötleteket. A főszervező új távlatokat: Az egész egy továbbképzésnek indult, de a végkifejlet ezen bőven túlmutat. Nagy eredmény, hogy - Tóth Árpád nevének köszönhetően - Rimaszombattól Kassáig tudtunk megszólítani érdeklődőket. Ezekkel a kórusokkal, énekesekkel szeretnénk ezentúl gyakrabban találkozni, több közös alkalmat szervezni.

Tóth Árpád

A zárókoncerten mit mutattatok be?

Kánonokat, népdalokat, spirituálét. Igyekeztünk bemutatni az alkalom sokszínűségét. Árpi közérthetően elmagyarázta a közönségünknek, hogy mi a kreatív éneklés, mit fognak hallani, mire érdemes odafigyelni.

A legnagyobb sikere afrikai vendégünknek volt. Moses egy zambiai dalt tanított nekünk. Mikor énekelt és táncolt hozzá - az egy igazi bizonyságtétel volt. A végén mindenki velünk együtt örült és énekelte, hogy Amini...(Ámen)

Lesz folytatása a kezdeményezésnek?

Bízunk benne! Egyértelműen azon vagyunk, hogy eljöjjön még közénk Tóth Árpád és az énekesei, de van sok más ötletünk is hasonló továbbképzésekre, közösségépítésre, művelődésre. Nem vagyunk sokan, akik ennek a hobbinak élünk. Ez egy olyan alkalom volt, mikor családot, barátokat találtunk. Nekünk itt Felvidéken, annak is keleti részén nagy szükségünk van az összetartásra, értékeink megismerésére és kapcsolataink életbentartására.

Ahogy Árpi mondta, ha mindenki énekelne kórusban helyre állna a világbéke. Ennél aligha lehetne nemesebb célunk!

Köszönöm és sok-sok sikert kívánok neked, nektek az újabb célok eléréséhez.

 

Pillanatképek

 

Koncert a református templomban 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk
Fotó: Szabó Ernő

Felvidéki Mulatós Sanci, az az Szőllősy Sándor

Egy felvidéki sikertörténet

Felvidéki Mulatós Sanci, az az Szőllősy Sándor zenész, tanár és előadóművész már nem csak itthon, de Magyarországon is egyre népszerűbb. Őt kérdeztük.

 

Hogyan jellemeznéd az eddigi zenei pályafutásod?

Attól a naptól fogva, mikor újszülöttként édesapám kezembe adta a prímás vonót, én pedig azt jól megszorítottam, azt hiszem, az én sorsom megpecsételődött. Az ipolysági zeneiskola után a magyarországi Váci konzervatóriumban, majd a budapesti világhírű Rajkó Zenekarban folytattam a tanulmányaimat. A tanári diplomámat a topolcsáni konzervatóriumban szereztem, melyre nagyon büszke vagyok, mert a gyerekek oktatása fontos része az életemnek.

A mai világban egy zenész számára nehéz a fennmaradás és ezért is próbálok alkalmazkodni az adott kor zenei ízléséhez, ami nem könnyű, mert nagyon sok zenei réteg van jelen, amiben valamilyen szinten meg kell felelni. A 2014-es Nótasztár televíziós műsor óta több televíziós műsorban és Mega-fesztiválon vettem részt, ami által sok ezer felvidéki magyar megismert, és két év alatt csaknem 30 ezres rajongótáborom lett a közösségi oldalaimon, ami nagyon jó visszajelzés számomra.

Persze a zenekarom többféle elismerésben is részesült. Talán számomra a legkedvesebb a Rudolf Schuster, Szlovákia volt köztársasági elnöke által ajándékozott ezüst emlékplakett, ami azt hiszem, nagyon különleges és szép ajándék az élettől.

Sajnos a múlt év nem csak sikereket hozott, hanem egy számomra nagyon fájdalmas dolgot is, mert az igazi NAGY mentorom és példaképem, édesapám, id. Szőllősy Sándor az égi mennyország kávéházából egyengeti tovább a karrierem. Sokszor hiányzik a tanácsadása, de ilyenkor felteszek egy lemezt, vagy elolvasok egy könyvet és elmélkedem, vajon hogyan is tovább...

 

Felvidéki Mulatós Sanci, az az Szőllősy Sándor

 

A kérdés adja magát… Hogyan tovább? Mik a terveid az idei évben?

Legfőbb célom a közeljövőben egy kulturális alapítvány létrehozása, mely egyesíti a magyar, szlovák és a roma kultúrát és egy olyan felvidéki nagy létszámú cigányzenekar létrehozása, mely Európa nagyszínpadain is megállja a helyét. Bízom benne, hogy kitartó munkával és kellő alázattal sikeressé teszem ezt a projektemet is.

Továbbá természetesen új dalokkal és meglepetésekkel készülök a nyári Mega-rendezvényekre, melyeken csakúgy, mint az elmúlt évben, több ezer felvidéki magyarnak szeretnék örömet szerezni a produkciónkkal és az ajándékainkkal.

 

Végszóként csak annyit, hogy sok-sok sikert kívánunk a szerkesztőség nevében és továbbra is beszámolunk majd az eredményeidről.

 

 

aTEMPO.sk

Kilowatt

HAZAI-MUTATÓ: a Kilowatt ott van az ÖRÖM A ZENE tehetségkutató döntőjében

Január végén lezárult a XIXO Borsodi Amatőr Zenekarok Versenye, ahol az első helyet a főleg felvidékiekből álló Kilowatt szerezte meg. A fődíjak mellett talán a legfontosabb, hogy ezzel az elsőséggel bejutottak az október 7-9-e között megrendezésre kerülő Öröm a Zene tehetségkutató döntőjébe, mely a Budapest Music Expo nagyszínpadain zajlik majd.

 

Kocska Ádámmal, a banda egyik gitárosával beszélgettünk:

Még 2012-ben találkoztunk a Tompa Mihály napokon, a megzenésített versek kategória döntőjében. Azóta sok minden változott. Most ki is az a Kilowatt?

Az alapok megmaradtak, mármint zeneileg. Szintén nagyon széles skálán mozog a zenei ízlésünk, de azóta már a tagok rajtam kívül teljesen lecserélődtek. Természetesen ugyanúgy foglalkozunk megzenésített versekkel is, mint koncertekkel. Az alapvető stílusunk picit keményedett, morcosabb lett, de az alap koncepció még mindig a jó dallam és a zúzás összehangolása.

Bemutatnád a zenekart? Kik vagytok, honnan indultatok?

Eleinte mindenki felvidéki volt és a székhelyünk is Bély-ben volt, ami ugye Szlovákiában található. Jelenleg a zenekarban 3 felvidéki és 2 magyarországi tag van. Suszter Attila az énekesünk Perbenyik községéből, Németh Olivér az egyik szóló gitárosunk Királyhelmecről, jó magam, Kocska Ádám szintén szóló gitáros, Bélyből. Ezen kívül Szocska István dobos és Kuczik Marcell basszusgitáros Sátoraljaújhelyről.

Kocska Ádám

És a stílusotok hogyan változott?

A zenekar stílusa nem feltétlen változott, mindig is keményebb zenét játszottunk, de mellette voltak az akusztikus programok is. Lényegesen azért most már durvább zenét játszunk mint pár évvel ezelőtt.

Az aktuális felállással milyen célokat tűztetek ki magatok elé?

Mindenképpen szeretnénk ismerté válni. Rövid távú célunk az első kislemez, amit márciusban fogunk rögzíteni és persze, hogy remek koncerteket adjunk :-)

Január végén megnyertétek a XIXO Borsodi Amatőr Zenekarok Versenyét. Ez volt az első megmérettetésetek az új fölállásban?

Pont egy éve ezen a versenyen játszott együtt először ez a felállás, az volt az első megmérettetésünk, ahol be is kerültünk a döntőbe, de onnan már nem jutottunk tovább. Most ez sikerült, nagyon boldogak vagyunk.

De talán a legfontosabb, hogy ott vagyok az ÖRÖM A ZENE döntőjében. Mit vártok tőle?
Amit várunk egy ilyen helyen az mindenképpen a jó kapcsolatok kialakítása, de nem lennénk akkor sem szomorúan, ha díjat hozhatnánk haza :-) Bár szerintem, aki ide bejutott, már nyert valamit.

Sikeres évet kívánok nektek :-)

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk

Buy Her Sugar

HAZAI-MUTATÓ: a Buy Her Sugar szintén jelölt a Radio_Head Awards-on

Még két éve sincs, hogy feltűnt a zenei palettán a Buy Her Sugar formáció, melynek frontembere a nagykaposi származású Óváry Anna. Őt tavaly a Gombaszögi Nyári Tábor himnuszában is hallhattuk, láthattuk, de most zenekarával ott vannak a Radio_Head Awards jelöltjei között az Év felfedezettje kategóriában. Ennek kapcsán beszélgettünk Annával.

 

Honnan indult ez az új formáció?

A Buy Her Sugar-t én alapítottam. Volt egy csendes időszakom (kb. másfél év), amely alatt inspirációt gyűjtöttem, nem csupán az alkotáshoz, hanem ahhoz is, hogy eldőljön milyen úton induljak tovább. 2014 nyarán döntöttem: rájöttem, hogy a zenémet Feledi Tiborral és Polak Martinnal sikerül úgy felöltöztetni, hogy kifejezze azt, amit üzenni akar.