Kerek jubileumot ünnepel Baráz Ádám zeneszerző, zongoraművész. Harmincadik születésnapját egy különleges koncerttel teszi felejthetetlenné, ahol elsősorban saját műveiből szemezget. Van is miből, hisz 15 éves korától aktív: több mint 159 befejezett opusza van; komponált már szóló hangszeres, vokális, kamarazenei és zenekari műveket egyaránt, valamint versenyműveket is. A zene az élete, és ebből egy kis szeletet mutat meg nekünk, hallgatóknak.
Ádám 1987. december 15-én született Balassagyarmaton. Zenei adottságai elég korán megmutatkoztak. Egészen kisgyermekként elbűvölte a népdalok világa, mely későbbi munkáira is részben kihatott.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Hogyan lett a zenét szerető kisgyermekből zeneszerző? Mely momentumok voltak a legmeghatározóbbak életedben?
Az alkotás utáni vágyam mindig is csillapíthatatlan volt.
Szüleim elmondása szerint 7-8 hónapos koromban már összefüggően tudtam beszélni, majd a járás elsajátítása után, amihez csak nyúltam, hangot próbáltam kicsikarni belőle.
Ezt nagymamám zománcos edényei sínylették meg a leginkább, hiszen (fotó is bizonyítja) a konyha közepén ülve körberaktam magam velük jobbról balra a legnagyobbtól a legkisebbig, azaz a legmélyebb hangútól a legmagasabbig, majd különböző kanalakkal (fa és fém) elkezdtem őket veregetni, különféle ritmusokat gyakoroltam, és élveztem, hogy mindegyik másképp szól.
A legizgalmasabb talán az volt, amikor együtt szólt a nagy és a kicsi, majd a végén a fedőket összeütve a cintányér hangját imitáltam.
Az egészben a legérdekesebb, hogy szimfonikus zenekart akkor még nem hallottam, csak a 90-es évek eleji slágereket, melyet a rádió sugárzott.
A második, igen mérvadó lökést nagyszüleimnek, dédnagymamámnak és anyukámnak köszönthetem, hiszen ők ismertették meg velem az első gyermekdalokat, népdalokat.
Felejthetetlen élmény, amikor a régi udvarunk közepén álló hatalmas diófa árnyékában énekeltek nekem, közben lökték a fára felfüggesztett hintát, melyben ott ültem én kisgyermekként, és énekeltem velük. Az óvodában ez nagy előny volt, hiszen sok-sok dalt, mondókát, gyermekjátékot tudtam már mindenek előtt.
A balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola ének-zene tagozatán Kodály metódusa szerint tanulhattam a kiváló tanárnő, Demeter Györgyné Kati néni vezetésével, ezzel párhuzamosan pedig a Rózsavölgyi Márk Művészeti Alapiskolában tanultam, Somogyvári Ildikónál zongorát, Palánki Évánál fuvolát, illetve egy kis ideig Csábi Istvánnál a színjátszó kör tagja is voltam.
Ekkor születtek az első kis darabok, szóló fuvolára, majd cselló-zongora népdalfeldolgozások (húgom Renáta akkoriban csellózni tanult), majd a kis zongoradarabok, melyek hallatán a győri Konzervatórium tanára Reményi Attila zeneszerző növendékéül fogadott.
Innentől kezdve az ötletek lefirkálása már céllá változott. Megváltozott minden… illetve átváltozott. Hivatássá.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Jelenleg korrepetitorként valamint magán zeneelmélet, szolfézs és zenetörténet tanárként tevékenykedik. Korrepetitori munkája során több magyarországi regionális és országos versenyen vett részt, a Magyar Állami Operaház magánénekeseivel is dolgozott, és közreműködött számos művészeti iskolában. Több kamarazenei hangversenyt és szólóestet is adott Budapest számos ismert koncerthelyszínén. De rendszeresen muzsikál Magyarország és a környező országok számos pontján.
Az aktív zenélés mellett máig a zeneszerzés, az új darabok megalkotása a legfontosabb számára. Műveiben fontos szempont a hagyományosság, azaz a melódiára, harmóniára és ritmikára épülő zenei gondolatok. Több alkalommal adott szerzői és zongorahangversenyt Budapesten, Balassagyarmaton, Győrött, Pápán és az ország számos pontján. Kompozíciói megszólaltak már számos európai országban (Szlovákia, Ausztria, Franciaország, Németország, Belgium, Anglia, Hollandia, Csehország, Spanyolország, stb.), valamint Mexikóban és Kínában is, 2012 nyarán pedig nagy sikerrel adott koncertet Japánban, ahol Asuka Kososhi balett művésznő felkérésének tett eleget. 2014 tavaszán a Jancsó Sarolta által rendezett Csehov: A sirály c. művéhez percoperát komponált A viharmadár címmel, melynek bemutatója a Bethlen téri Színházban volt.
Termékeny zeneszerző vagy. Hogyan születik meg egy-egy kompozíció?
Erre a kérdésre igen nehéz válaszolni.
Kezdem a könnyebbik lehetőséggel, mely nem más, mint a megrendelésre írott művek.
Ilyenkor a megrendelő általában szűkíti a kört, azaz meghatározza a mű formáját, karakterét, témáját, időtartamát, hangszerelését, tehát úgymond adva van a kompozíció minden alapja, „csak” az ötleteimet kell az adott formába ölteni.
A nehezebbik lehetőség az, amikor „csak úgy jön” a Zene.
Ilyenkor nézik az embert őrültnek Budapesten, a metrón, amikor akarva-akaratlan dúdolom az egyik szólamot, vagy a boltban vásárlás közben, amikor állok öt percet az olívabogyók fölött és látszólag csak nézek ki a fejemből. Nincs törvénybe foglalva, hogy a zongora előtt „induljon meg a szülés”.
(Amúgy sem szeretek zongora mellett komponálni.)
Visszatérve: ha jön a Zene, akkor nincs megállás. Folyamatosan dolgozom odabent. Egészen addig, még össze nem áll a kompozíció fejben. Majd ha már úgy érzem, fogom, és papírra vetem.
Őszintén: ez az igazán hosszadalmas munka. A komponálás fejben zajlik, a tökéletes lejegyzés (lehetőleg egyszeri) időigényes és néha kissé hálátlan feladat, de meg kell tenni. Hiszen, ezért vagyok itt.
És honnan jön az ihlet? Mi vagy ki az, aki el tudja indítani a folyamatot?
Ha most a múzsára gondolunk: igen, létezik ilyen ihlető erő is. De alapvetően egy új mű megalkotása a cél mindig. Adott alkalomra, adott személynek, adott hangszerekre az éppen adott lelkivilágból, élményekből táplálkozva.
Sokszor a természet vagy a csend ihlet meg. Néha pedig a pezsgés, vagy egy-egy jó előadót hallva kedvet kap az ember írni egy új darabot.
Aztán természetesen a nagy elődök. És itt nagyon nehéz kiemelni néhányat, de még is megteszem. Beethoven volt számomra mindig is „A zeneszerző”, majd Bartók, Ravel és Sosztakovics, akik igazán közel állnak hozzám. Darius Milhaud francia zeneszerző szavaival élve:
„A zene nélkülözhetetlen összetevője a melódia, a harmónia és a ritmus.”
Sok modern komponista erről megfeledkezett. Én észben tarom, és követem a példát.
December 15-én, pénteken 18.00 órától kerül sor Ádám ünnepi hangversenyére Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola koncerttermében. A műsort ő maga vezeti, így még autentikusabb információkat kaphatunk az elhangzó művekről. És akik közreműködnek még:
Alisa Yajima – zongora
Híves Boglárka - ének
Híves Mária - ének
Hatala Dóra és Pap Boglárka - fuvoladuó
Nagy Renáta - fuvola
Milyen műveket hallhat a közönség a Baráz’30 koncerten?
Igyekeztem úgy összeállítani a műsort, hogy felvázolja az elmúlt idők munkafolyamatát. Többek között megszólalnak majd olyan népdalfeldolgozásaim, melyeket 14-15 évesen írtam, egy színházi kísérőzenéből az Ouverture de la Comédi, melyet átírtam két zongorára, a Történetek – két fuvolára, és a Petite suite pour flute et piano, egy dal Kosztolányi Dezső egy versére, és az idén nyáron, Balassagyarmaton bemutatott Concertino zongorára és zenekarra című három tételes művem, ezúttal két zongorás verzióban. A Kodály kettős évforduló kapcsán úgy éreztem néhány dallal illik megemlékezni a mesterről, hiszen neki másnap, december 16-án lesz a születésnapja.
Minden jót kívánunk Baráz Ádámnak a jubileumhoz és sok sikert a koncerthez. Találkozzunk ott! :-)
A végére pedig egy régi interjú az Ipoly TV-ből ...
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Zaťko Ervin, ATEMPO.sk
