OTT VOLTUNK: Boogie Woogie szólt Dunaszerdahelyen (+ interjú)

Pleszkán Écska

Folytatódnak a Dunaszerdahelyi Zenei Napok. A Dániel Balázs Boogie Woogie Bandája lépett fel pénteken a helyi Művészeti Alapiskola koncerttermében. Mire leültem az első szám közben a nézőtér közepén, már mindenkinek benne volt a boogie a lábában.

Látványos show-elemekkel tarkított előadást hallhattunk. Gondolok itt arra a meghökkentő jelenetre, amikor Koch Barnabás az ütőivel a színpadot dobolta, és az egész közönség beszállt a ritmusba. Vagy a másik most is előttem van, amint hárman tartják a nagybőgőt és a húrokat ütik az ütőkkel!

Klasszikusok és saját dalok jöttek egymás után, mind boogie stílusban. Rendkívül tréfás virtuozitással adták elő a stílusban sajnos hiányt szenvedő közönséget. A közepén jöttek a nagy kedvenceim, és persze az énekesnő, Écska, aki gyönyörű hangjával joplin-i magasságokba emelt minket; engem legalábbis. Boogie továbbfejlesztve rocknrollba. Imádtam és mindenki más is így volt vele.

 

Koch Barnabás

 

A koncert után néhányan megrohamoztuk a bandát. A legtöbben CD-ért, mi pedig interjúért. Íme:

 

Hogy éreztétek magatokat a koncerten a dunaszerdahelyi közönség előtt?

Dániel Balázs: Nagyon jól éreztük magunkat. Most először léptünk fel itt, és örültünk a fogadtatásnak. Ráadást is játszottunk, és ahogy a mosolygós arcokat néztem, mindenki élvezte a műsort, mindenkinek járt a lába, keze, mindene.

Zink Ferenc: Örültünk a meghívásnak, és reméljük nem utoljára léptünk itt fel.

 

Mi, dunaszerdahelyiek is reméljük. A humor alapvető eleme volt a koncertnek. Ez mennyire tudatos, mennyire van kidolgozva, esetleg a próbákon találjátok ki?

Dániel Balázs: Összeszokott zenekarról van szó, és alapvetően a személyiségünk is ilyen, állandóan ugratjuk egymást. Részben a színpadon, részben a próbákon találjuk ki ezeket. Van amelyik show-elemre pedig tudatosan készülünk. Hála Istennek a boogie egy nagyon spontán műfaj, úgyhogy ez belefér.

 

Segítsetek nekem megvilágítani egy dolgot a műfajjal kapcsolatban: mennyire igaz a Ti értelmezésetek szerint, ha azt mondom, hogy a boogie woogie félúton van a blues és a rocknroll között?

Dániel Balázs: Teljesen igaz. A boogie woogie őse volt a blues zene, a rocknroll őse pedig a boogie woogie.

Koch Barnabás: A műsorunk nem száz százalékban erre épül. Tehát feldolgozások, saját számok követik egymást különböző stílusokban. Ha valaki ugyanazt a mainstream vonalat játssza egyfolytában, az előbb utóbb unalmas lesz.

Dániel Balázs: Kivéve a boogie-t! :)

 

Dániel Balázs

 

Több látványos show-elemet is bemutattatok a koncerten. Ezek mennyire állandóak a fellépéseiteken?

Dániel Balázs: Törekszünk arra, hogy ne csak a fülnek, de a szemnek is nyújtsunk valamit, és ha ezt még humorral is össze tudjuk kötni, akkor az telitalálat.

Zink Ferenc: Igazából azért szeretjük, mert improvizatív, vidám, táncos műfaj; ki lehet belőle mozdulni és beleférnek a gag-ek is.

 

Hát igen, a boogie woogie nem egy temetésre szánt műfaj.

Dániel Balázs: De az enyémen az lesz, csak sajnos nem én fogok játszani! :)

Pleszkán Écska: Azt gondolom, hogy szinte minden műfaj funkcionális, ahogy a sirató dalok vagy a munkadalok. Azért is van ilyen szoros kapcsolata a boogie-nak a humorral, mert a boogie-nak az a funkciója, hogy szórakoztasson. Ezért gondolom azt, hogy szinte semmilyen szituációban nem tud szomorú lenni, mert minden esetben önfeledt hangulatot próbál behozni, és ehhez hozzátartozik a humor.

 

Még a boogie fesztiválról meséljetek nekem, és hogy hol fogtok legközelebb fellépni, esetleg itt a Felvidéken.

Dániel Balázs: Idén már a 11. Győri Nemzetközi Boogie Woogie Fesztivált szervezzük, röviden BoogieFeszt. Minden éven a műfaj legjelesebb zenészei és táncosai jönnek el a világ minden tájáról. Mi minden évben új műsorral készülünk. Ebben az évben december 6-7-8-án rendezzük meg és mindenkit szeretettel várunk. Legközelebb pedig Komáromban lépünk majd fel, április végén.

Köszönjük szépen és további sok sikert!

 

A DUNASZERDAHELYI ZENEI NAPOK TOVÁBBI PROGRAMJAI

 

 

Bódis Attila, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Á. András