A balassagyarmati Baráz Ádám zeneszerző, zongoraművész, aki rendszeresen koncertezik Felvidéken is, ezúttal igazán különleges helyszínen töltötte a nyár első hónapját. Az AlisAdam PianoDuo-val Japánban jártak és adtak koncerteket több nem mindennapi helyszínen.
Ádámmal beszélgettünk az élményekről.
Nemrég tértél haza Japánból, ahol több koncertet is adtál az AlisAdam PianoDuo-val. Hogy jött ez a lehetőség?
Immáron második alkalommal járt és adott koncerteket a zongoraduó Japánba. Először 2018 nyarán játszottunk több helyszínen a japán közönségnek. Ezen koncertek sikerének köszönhető, hogy 2019-re is kaptunk több felkérést, melynek júliusban tettünk eleget.
A duó másik tagja, Alisa Yajima Japánban született, de Budapesten él. Ennek ellenére megvannak neki is a kapcsolatai?
Alisa már évek óta Budapesten él. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (Zeneakadémia) végezte tanulmányait, ahol többek között Falvai Sándor volt a mestere.
A diploma megszerzése óta a Magyar Táncművészeti Egyetem korrepetitoraként tevékenykedik, mellette pedig az AlisAdam PianoDuo-val koncertezik (elsősorban Magyarországon és Felvidéken).
Minden évben hazalátogat Japánba, ekkor van lehetősége otthon is koncertezni. Az utóbbi két esztendőben - nagy örömömre - ezt a zongoraduóval teszi.
Mindketten nagyon fontosnak tartjuk a nemzetközi kapcsolatok ápolását, új kapcsolatok építését, a nyitottságot szakmailag és emberileg, hiszen valahol ez a legfontosabb a mai világban. Ezután pedig a minőség és az alázat.
Hol léptetek fel a közel egy hónap alatt és milyen műsorral készültetek a közönségnek?
Több koncertet is adtunk Kóbe és Oszaka városában, más-más helyszíneken. A programösszeállítás idén is mondhatni rendhagyó volt, ugyanis több olyan zenemű megszólalt ezeken a hangversenyeken, melyeket még magyar koncerttermekben is ritkán hallani.
Ilyen például: Liszt Ferenc: Szózat és Himnusz című kompozíciója, mely eredetileg szimfonikus zenekarra íródott, de Gobbi Henrik (1841-1920) zongoraművész, zeneszerző, - akinek kompozícióit Liszt egészen kedvezően értékelte (ezt ritka volt) - készített belőle egy kitűnő zongora négykezes átiratot.
Meg kell említeni Seiber Mátyás: Könnyű táncait. Ezek a kis miniatűrök a múlt század elején kialakuló könnyű tánczenéinek apró gyöngyszemei. Van köztük Slowfox, Tango, Blues, Charleston, és még sorolhatnám.
Természetesen a magyar zene bemutatása és népszerűsítése fontos szerepet játszik minden külföldi koncertprogram összeállításában,
így Liszt és Seiber mellett idén Weiner Leó: Három magyar népi táncaira esett a választás, ez a mű is megszólalt a koncertek első felében.
A program második részében egyetlen mű, Szergej Rachmaninov fiatalkori kompozíciója, a Hat zongoradarab Op.11 hangzott el. A ciklus utolsó darabja a Slava-Gloria, legalább annyira monumentális, mint Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című művének zárótétele, a Kijevi nagykapu.
Ez a tétel, amióta csak játsszuk, mindig meglepetést okoz a színpadon, ugyanis a zeneszerző azt kívánja, hogy dinamikában a lehető legmagasabb fokot érjék el az előadók (ffff - azaz négyszeres forte), ez a jelenség az adott hangszertől függően olykor minket is meglep, és mi magunk is csodáljuk, hogyan is lehetséges ilyen hatalmas hangot kihozni egyetlen zongorából.
Hogy fogadták a műsort, az előadásotokat, mert teljesen más mentalitású emberekről van szó, mint az európaiak?
Úgy érzem mindenhol jól fogadták a programot és az interpretációt is. A japánok valóban más mentalitású emberek, viszont egyre nyitottabbak az újdonságok, az ismeretlen dolgok iránt. A "Zene kérdés"azt hiszem világszerte nehéz kérdéseket vet fel, nehéz megválaszolni azokat. Sokféle zene létezik. Ez a sokféleség bővíti a tárházat, de szűkíti a köröket. A komolyzene iránti érdeklődést Japánban más szempontok szerint érdemes vizsgálni, mint Európában, de erről majd egy másik alkalommal :-)
Én régóta kitartok amellett, hogy 20 embernek is ugyanolyan minőségben kell játszani, mint 2000 embernek. Nincs, nem szabad, hogy különbség legyen.
Mint kortárs zeneszerző, többször megéltem azt, hogy egy-egy bemutatón tizenöten voltak csak jelen, majd ugyanazt a darabot legközelebb 600 ember hallgatta. Sok-sok mindentől függ, hogy hol és kik fogadják az előadóművészt, a zeneszerzőt. Japánban azt kell mondjam, minden ilyesfajta élményem egyöntetűen POZITÍV!
Japán egy igazán különleges ország. Melyik helyszín volt számodra a legérdekesebb?
Idén a legkülönlegesebb helyszín Oszakában, a MITA HALL volt. Ez egy meglehetősen kis terem, közel az Operaházhoz. Zongoraművészeket, zeneszerzőket, kamaraegyütteseket fogad a terem hétről hétre, nagyon változatosak a programok. A terem érdekessége, hogy a nézőteret balról egy hatalmas tükörfal, jobbról pedig nagy ablakok zárják, melyen ha kinézünk a város láthatjuk.
Próba közben egyik pillanatról a másikra egy éppen felszálló hatalmas repülőgép jelent meg az ablakban. A zene leállt, levettük kezeinket a klaviatúráról, és megcsodáltuk.
A szervező mellénk lépett és elmondta: nem messze van az egyik repülőtér, így ez a jelenet a délután folyamán többször is meg fog ismétlődni. Mondanom sem kell, ilyen teremben sem játszottam még korábban. (Természetesen hangszigetelt ablakok voltak, így a zajból nem hallottunk semmit, nem volt zavaró tényező).
A zenélés mellett gondolom volt lehetőséged megismerni Japánt is (igaz nem először jártál ott). Merre jártál, mi az ami igazán lenyűgözött?
2012-be jártam először Japánba, de akkor Tokióba és a fővároshoz közel pár kisebb városba. Tavaly Kóbe, Kiotó és Himeji városába volt szerencsém ellátogatni, idén pedig a koncertek között és az utánuk fennmaradt időben sikerült beiktatni egy-egy rövid utazást. Hirosima, Miyajima, Oszaka, Amanohashidate és Ine voltak a célpontok.
Mi volt lenyűgöző? Nehéz ezt megfogalmazni. Talán az ételek. Fantasztikus, változatos és nagyon igényes a japán konyhaművészet. Amit lehetett megkóstoltam, és persze lett pár új kedvenc ételem is. Ha a városokat nézzük, mindenhol más volt, ami megfogott.
És sokkoló volt Hirosimában az Atombomba-dóm előtt állni, és végigsétálni az emlékmúzeumban. Ott járni, ahol az a szörnyűség történt 74 éve.
Viszont lenyűgöző volt a vidék, pláne Ine a halászházakkal, az érintetlen szigetekkel és a kristálytiszta Japán-tengerrel.
És, hogy zenével zárjam a gondolataimat, hallottam és tanulmányoztam is több japán komponista műveit, melyekből néhányat a következő évadban a zongoraduó Magyarországon és remélhetőleg Felvidéken is megszólaltat majd. Egyelőre nem árulok el többet a tervekről, de az megígérhetem, hogy nagyon érdekes és izgalmas kompozíciók szerepelnek a tervezett programokban, többek között magyar, orosz, francia, japán és amerikai szerzők művei is.
Köszönjük a beszélgetést és további sok sikert kívánunk szólóban és duóban is :)
Zaťko Ervin, ATEMPO.sk
