Énekelve emlékeztek Samu Katalinra

Énekelve emlékeztek meg Samu Katalinról

A Korona Énekegyüttes és barátai idén is megemlékeztek Samu Katalinról, tanárról, a felvidéki magyarság, a kultúra megszállottjáról. Ismét énekkel tették ezt.

Az esemény főszervezőjével, Tömöl Gabriellával beszélgettünk:

 

Tavaly májusban adtátok át Samu Katalin emléktábláját, az évfordulóra ismét énekestalálkozót szerveztetek. Akkor ezzel egy új rendezvénysorozatot indítottatok?

Igen, szeretnénk minden évben megemlékezni róla. A születésnapját nem szerette ünnepelni, ezért választottuk május végét - halálának évfordulóját. Mivel az első énekestalálkozót az első évfordulóra szerveztük, így a találkozók sorszáma egyben őrzi az eltelt évek számát is.

Ez egy cél volt, vagy a tavalyi sikeres megemlékezés adta ezt az ötletet?

Tavaly még nem gondolkoztunk ilyen nagyléptékben. Akkor a táblaavatás, megemlékezés volt a legfontosabb. Emellett szerettünk volna egy saját rendezvényt, egy találkozót. A helyzet adta magát: összekötöttük a számunkra két fontos dolgot, így született a Samu Kati énekestalálkozó.

Egyben ez az első év, mikor pályázatot is nyújtottunk be a Bethlen Gábor Alaphoz. Hála ennek a sikeres pályázatnak, valamint Pelsőc és Gömörhorka községek támogatásának minden értelemben gazdag és minőségi alkalmat tudtunk teremteni.

Idén kiket láttatok vendégül, kiket hívtatok?

A résztvevőket három csoportba oszthatnánk. Múlt évben igyekeztünk felkutatni a környék összes egykori és jelenlegi énekesét. Neveket írtunk össze, felkerestük őket. Így teremtettünk egy "közönségbázist", akit nagy becsben tartunk és szeretnénk évről évre találkozni velük (ha lehet, sűrűbben is). Ők az első nagy csapat.

Másrészt igyekszünk kapcsolatot teremteni a környékünkön működő felvidéki magyar kórusokkal - idén a Andante vegyeskar (Tornalja) és az Egressy Béni vegyeskar (Szepsi) fogadta el meghívásunkat.

Végül pedig keressük Samu Kati úgymond "zenei családfáját": Azokat a hivatásos zenészeket, akiket ő terelt a zene ösvényeire. Idén (ismét) velünk volt Dusík István. Ő Katinál kezdett zongorázni - mára tanár, korrepetítor, előadó. Vele - nagy örömünkre - mostanság gyakran találkozunk, hiszen készítjük közös CD-nket. Jelenlétével megtisztelt Kovács (szül. Palcsó) Edit - Kati egykori tanítványa, ma zongoratanár, karvezető. Vele érkezett a következő generáció: a friss diplomás operaénekes fia, Kovács Márton.

Milyen programot állítottatok össze a vendégeknek?

Koszorúzással kezdtük, röviden megemlékeztünk Katiról és azokról az énekesekről, akik már nincsenek közöttünk. Koszorúzott a Csemadok helyi szervezete, Pelsőc Önkormányzata, a Pro Pátri Pelsőciencis Társaság és mindegyik kórus.

Majd a kultúrház nagytermében foglaltuk el helyeinket. A kb. egy órás műsor tömör, változatos és nagyon spontán volt. A résztvevőktől azt kértük, hogy 1-1 számmal mutatkozzanak be, hozzanak prezentációt/fényképösszeállítást a kórus múltjáról/jelenéről, esetleg mondják el kedvenc versüket, legkedvesebb/meghatározó zenei élményüket, vagy osszák meg velünk Katival kapcsolatos emlékeiket.

Mi, hazaiak megkezdtük a műsort, aztán vándorolni kezdett a mikrofon: szólt a zongora, zengedeztek a kórusok, Nyéki Miklós a Zsoltárok könyvéből olvasott, Kovács Edit Kati egyik régi leveléből idézett, felelevenítettük a nyíregyházi Pro Musica leánykar pelsőci fellépését, hallhattunk Erkel Bordalt - sok felemelő és megható pillanat.

Voltak valami újdonságok?

Már a múlt éveben próbálkoztunk a közönség megénekeltetésével. Úgy láttuk, hogy mindenki örült ennek. Ezért idén készítettünk egy kis füzetet, amit kiosztottunk a résztvevőknek. Közismert dallamokat, énekeket, népdalokat gyűjtöttünk össze és megkértük a kórusokat is, hogy hozzanak valami könnyű, gyorsan tanítható örömzenét. Így most nyolcszor (!) énekeltünk együtt. Százötvenen. :)

Milyenre sikeredett a második évad?

Nagyon jóra. Ami a létszámot illeti, 150 embert láttunk vendégül – ez felénk igen csak nagy szó, hogy egy ilyen jellegű program ennyi embert megmozgasson.

Mit tartotok a rendezvény fő céljának?

A rendezvény a kóruszene, az éneklés és a klasszikus zene népszerűsítésére törekszik.

Szeretnénk olyan alkalmat létrehozni, ami közel áll az emberekhez, ami szerethető és emészthető műsort biztosít, közelebb hozza hozzájuk a zenénket, az éneklés szeretetét, megnyitja rajtuk az "ének csatornát". Másrészt szeretnénk, hogy Samu Kati, az ő érdemei, életműve számon legyen tartva. Neve annak is ismerősen csengjen, aki személyesen nem ismerhette.

És milyen feladatok, tervek várnak még titeket?

Most folytatjuk a CD felvétel előkészületeit. Emiatt jelenleg nem vállaltunk fellépést, de ősszel már sok a meghívás. Hangverseny-látogatást és újabb továbbképzést is tervezünk.
Aztán szervezzük a következő találkozót - amit teljesen más lesz, mint a mostani volt. :)

 

 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk