Beszámoló

A hely, ahol minden elkezdődik...

A hely, ahol minden elkezdődik...

Ülök otthon az udvaron és igyekszem összeszedni a gondolataim a táborral kapcsolatban. Fura volt reggel úgy kelni, hogy senki nem hajt ki az udvarra egyet tornázni, hogy édesanyám nem egy mikrofonba mondja be, hogy "ebééd!" és, hogy nincs itt még rajtam kívül vagy ötven ember, akivel bármikor leülhetek beszélgetni, akivel kölcsönösen segíthetjük egymást, ha másban nem is, hát abban, hogy elvisszük a másikat a Klinikára ;)

 

Na de mi is volt a Gímesi Művelődési Táborban?

Megszeppent gólyaként érkeztünk mindannyian a Gímesre, ahol a felsőévesek tárt karokkal fogadtak minket. Elkezdődött az ismerkedés: te honnan? hová? miért? hogyan? meddig? Szétosztódtunk egyetemi városok szerint, játszottunk, beszélgettünk, kérdéseinkkel a főiskolai életről nyugodtan fordulhattunk a tagszervezetek tagjaihoz.

Gímesi Művelődési Tábor

A szervezők szellemi frissítőkről is gondoskodtak, hiszen elhozták nekünk a táborba a színházat, a filmművészetet. Megvitathattuk az aktuális migráns kérdéseket, író-olvasó találkozóztunk, slammeltünk, táncházoltunk, bekukkantottunk a szlovákiai alvilág történéseibe, próbáltuk megtanulni az időbeosztást, és beszélgettünk, beszélgettünk, beszélgettünk.
A csapatjátékok nemcsak a szórakozást biztosították, de az összetartásunkat is erősítették. Lehet pár napja még nem is ismertük egymást, de most már tiszta szívből drukkoltunk egymásnak, magunknak, és tiszta szívből örültünk és öleltük meg egymást.

Gímesi Művelődési Tábor

Az estéink háttérzenéjét DJ Peti biztosította, minket pedig az éjszakai négy fokok sem tántorítottak el attól, hogy táncoljunk.

Jaj de nehéz...De tényleg. Olyan ez, hogy "ha emlékszel rá, nem is voltál ott", hát hogy is adhatnám vissza azt az érzést, amit ez a tábor adott nekem?!

Gólya lettem (sőt, most már főiskolás vagyok! de fura...), megavattak, megismertem egy csomó új embert, akikkel közös élményeink egy életre szólnak. A főiskolás éveimet már úgy kezdem, hogy tudom mennyi az annyi, hogy kihez fordulhatok segítségért, hogy tudom, nem vagyok elveszve. 

Gímesi Művelődési Tábor

Ezúton is szeretném megköszönni a szervezőségnek, hogy létrehozták, megszervezték nekünk a gólyatábort, az élményeket, a programokat, a segítséget!

 

Megkértem a résztvevőket, hogy jellemezzék pár szóval a tábort:

összefogás, barátok, buli, hideg, szórakozás, sport, buli, ideális egyetem kezdéshez, összekovácsolja a csapatot, családias, barátságos, Rumbo, Bor, hideg, király elsősök, grog, ismerkedés, szeretet, családias hangulatú, amit csodálatos környezet vesz körül; gólyaként sok új barátot, ismerőst lehet szerezni; tánc

 

KÖSZÖNÜNK MINDENT!

Varga Bianka, aTEMPO.sk
Fotó: Kovács Krisztián


Rockfeszt a javából

Rockfeszt a javából

A hétvége csúcs volt. Mármint annak, aki bejutott a Rockfeszt táborába, ahol elvetemült jó buli volt.

A Helo Zep! Kezdte, jó kis pankkal bemelegítve. Utánuk jött a Magor, igazi pörgős, metálos rock´n´roll, már a hangolás is külön élvezet volt. Remek hangszeres tudásnak vannak birtokában a srácok. A Rainy Mood folytatta egyfajta pszichedellikus metállal. A Phoenix RT már egy kikészült közönséget kapott, és lezúzták a színpadot és a nézőteret is.

A Leander Rising következett két gitárossal oldalt és a basszer-énekessel középen. Tovább fokozták a hangulatot, és volt egy gyönyörű akkusztikus daluk, amelyben egy zongora vitte a prímet, ami aztán átváltott kőkemény gitártémába. Szinte vallásos várakozás előzte meg a Tankcsapdát, ember, ameddig a szem ellát. Egyek voltunk, az univerzum is egy és minden csodálatos. A basszus babonázott. A záróakkord pedig a Rockin´Rock Cats, amely ´50-60-as évekbeli slágerekkel nosztalgiázott.

Az uccsó napot a Black Side és a Blizard kezdte, de az igazi buli a Blind Myselffel indult. A három gitáros összebújva játszott, mintha egy indián törzshöz tartoznának, a dobos nagyon kreatív volt, trashmetált játszottak. Többször mikrofonpozíciót cseréltek és egymás gitárját pengették. Látványra és hangzásra is tök jó volt.

A Rómeó Vérzik előtt egy "Szesztilalom" nevű sátornál döntöttük le az abszinteket, amit megint csak miattunk nyitottak ki. A táborban már szinte megszokás volt, hogy a koncerteken bedobálják a teli, műanyag söröspoharakat a nézőtérre, de most különösen sok záporozott ránk. A koncert olyan volt, mintha a közönség együtt játszotta volna a dalokat a zenekarral, amely széttépte a színpadot. Utána kisorsoltak egy elektromos gitárt, amit meg is nyert valaki. A konferáló srác nem tudom mit szívott, de én is kértem volna belőle.

A Kiscsillag zárta az estét, amely (szerintem a Blind Myself mellett) az est nagycsillaga volt. A Kiscsillag egyfajta sodrás volt, valamiféle chillout. Saját számokat, saját számok feldolgozásait játszották, amikor kábé a közepén elkezdett zuhogni az eső. Erre néhányan a sátrak alá futottak, de azok voltak az igazi ászok, akik a nézőtéren maradtak. Bedurrant a banda és a közönség is. A végén mindenki átázva, kimerülve, de kielégülten.

A meglepetések fesztiválja volt. Gyertek el jövőre is.

 

 Második nap

 

Harmadik nap

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo) és Cséfalvay Ágoston

Újra Kastélyfesztivál Dunaszerdahelyen!

Újra Kastélyfesztivál Dunaszerdahelyen!

Szombaton, augusztus 15-én, harmadszor került megrendezésre a dunaszerdahelyi Kastélyfesztivál. Bár az esemény, mondhatni még gyerekcipőben jár, a szervezők kitettek magukért. Látni, hogy a közös munka, igazán érett és finom gyümölcsöt szül.

Már fél tizenkettőkor benéztem, hogy vajon fél órával a hivatalos kezdés előtt mi is a helyzet. Elkapni azokat a pillanatokat, amikor a szervezőgárda fejvesztve rohangál ide aztán pedig oda, mert ez még nincs meg, az pedig már nincs. Meglepetésemre Bíró Szabolcs, a főszervező a legnagyobb zen nyugodtsággal üdvözölt. A standokon már csak az utolsó simításokat végezték a segítők, a hagyma is már felszeletelődött a gulyáshoz.

A legkisebbeket és szüleiket a galéria gyereksarka várta már kora délutántól, ahol Bíró Huszár Ágnes vezetésével különböző technikákkal készíthettek királylányokat, királyfikat, díszeket, játékokat.

Délután kettőkor a Visszhang akusztikus rock duó koncertje kezdte a hangulat bemelegítését. Miközben a magyar rocktörténelem klasszikus dalait hallhattuk, én körbenéztem a Vermes-villa udvarán. Az emberek gyűltek, a gulyás már lassan tálalásra kész volt, a srácok a büfénél buzgón csapolták a söröket, kofolákat, az árusok pedig kipakolták portékájukat.
A koncert után a főszervező által vezetett beszélgetés következett Fonyódi Tiborral. Volt szó a munkájáról, a filmezésről, továbbá maga a magyar filmezés kulisszái mögé pillanthatott be a hallgatóság, oda ahol a gyártásvezető beszél a forgatókönyvíró pedig ugat.

Számomra a fesztivál fénypontja a Csallóközi Anjou Károly Bandérium lovagjainak műsora volt. Különböző harci mozdulatokat, fogásokat mutattak be nekünk hagyományos öltözetben korhű fegyverekkel. Olyan komoly akciójelenetek folytak a galéria udvarán, hogy egy pillanatra egy középkori csatatéren éreztem magam!

A Kastélyfesztivál a főszervező által vezetett irodalmi kerekasztallal folytatódott. Peiker Éva szerkesztő, Szabó Tibor Benjámin főszerkesztő, illetve Szpisják Blanka marketing- és PR-menedzser mesélt a megújult Athenaeum Kiadóról.

Az estét a JAM duó akusztikus koncertje zárta, arról pedig, hogy hogyan értékeli a fesztivált, Szabolcs így nyilatkozott: “Szervezőtársaimmal együtt elégedettek voltunk, a fellépők is mind egy szálig kiválóan érezték magukat, és a jelek szerint a közönség is értékelte mindazt, amit látott/hallott. Jövőre egészen biztos, hogy megcsináljuk a IV. Dunaszerdahelyi Kastélyfesztivált.”

További sok sikert kívánunk!

 



Varga Bianka, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo) és Varga Bianka

Beindult a Jubileumi Rockfeszt

Beindult a Jubileumi Rockfeszt

Idén sem marad le semmiről a bulizni vágyó fiatal, ha ott van a nagyudvarnoki Rockfeszten. Egy háromnapos fesztiválról van szó, de ezt persze mindenki tudja. Egy tó melletti placcon kapott helyet a rendezvény, amelynek nagy részét a sátrak, egy részét a "boltok", egy jelentős részét pedig a színpad és a nézőtér teszi ki. A tóban sajnos tilos fürödni biztonsági okok miatt, mivel horgásztóként tartják számon.

Körbejártam a nagysátrakat meg a standokat. Volt pizza, sör, pálinka, parasztkaják. Minden mi szem-szájnak ingere. Egyetlen negatívum az volt, hogy sehol sem találtam csapolt Kofolát. Ez kész, ezért fejbelövés jár – valakinek.

Na de mindegy is, lássuk-halljuk a zenét. Az első egy amatőr banda volt, az ekeli Avalanche. Egész jól szóltak, bár az énekes picit túlzásba vitte a szerepét, és elég béna összekötő poénjai voltak. De a vége volt a csúcs: cd-ket és a zokniait dobálta a közönség soraiba, akik mint a sakálok estek egymásnak a "kegytárgyakért".

A következő banda a dombóvári Hátsó ajtó volt. Kicsit Tankcsapda feelingem volt tőlük, már ami a hangzást illeti, de egész jó bulit nyomtak. Mint megtudtuk – több órát utaztak egy dög meleg kocsiban, hogy ideérjenek, szóval le a kalappal előttük. Elég sok pankot is lehetett látni a fesztiválon, akik most kezdték ropni, a Hátsó ajtó koncertjén. 

Majd jött a Kalapács egy drámai komolyzenei intróval. Utána belecsaptak a kőkemény rockba, és kezdődött a kőkemény pogózás is. Az énekes uralta nemcsak a színpadot, de a nézőteret is. A világítás, a fény effektek is szuper volt. Egy pillanatra azt láttam, hogy a frontember egy rock-medúza (a hosszú lobogó haja miatt), és aki belenéz, azt elvakítja a rock´n´roll.

Ezt a "rock-fergeteget" követte a Kowalsky meg a Vega. Nem az én stílusom, de azért becsülettel végigtomboltam. Azért jó banda, mert nemcsak a szex, drog és rock´n´roll témáik vannak, hanem mélyebb értelmű szövegeik. Emellett slágerzenekar, többféle stílust ötvöznek, de minden daluk slágergyanús és lehet válogatni közülük. Megint a dobosokat figyeltem főleg, és az tűnt fel, hogy a Kalapácsnak egy sima Sonor dobszerkója volt, viszont a Kowalskynak egy jóval bővebb, nagyobb cucca.

Az utolsó banda a Szuperzöld nevű formáció volt. Mindenkitől kérdezgettem, hogy kik ők, mit lehet tudni róluk, de senki sem tudott infóval szolgálni. Majd egyszer csak feljöttek a színpadra, és láss csodát!, a volt gitártanárom, Gálffy Józsi volt a frontember. Főleg a közelmúlt rockslágereit dolgozták fel, de voltak saját számaik is. A Kowalsky után szétoszlott a tömeg, és senki se gondolta volna, hogy még meg tudják tölteni a nézőteret, de a Szuperzöldnek sikerült. Jó volt tombolni a muzsikájukra. Az első nap tehát szuperre kerekedett, és az apró hibákat is feledtették a jó bulik.

Éljen a 10. Rockfeszt!

 



Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Ágoston

Gálával zárták a TAT IX. sorozatát

Gálával zárták a TAT IX. sorozatát

A Cool Club SK Polgári Társulás augusztus 7-én tartotta meg a TAT tehetségkutató IX. sorozatának gálaműsorát a gútai VMK-ban. A rendezvény műsorvezetői Barthalos Andrea, Felvidék szépe 2015 első udvarhölgye, valamint Mészáros Tamás, a tehetségkutató I. sorozatának győztese voltak.

Kiss György főszervező megnyitó szavai után a versenyzők Benyó Erika, Kis Niki, Pastorek Cynthia Éva, Danics Béla, Pőthe Kimberley és Misák Viktória egy-egy dalban mutatták meg tehetségüket. Igazi gálahangulat uralkodott nemcsak a színpadon, de a nézőtéren egyaránt, melyhez nagyban hozzájárultak a rendezvény vendégszereplői is: a perbetei Margaret mazsorett és táncklub, és a madari MTG Dance club táncosai, valamint a sorozatban bemutatkozott két gútai csapat is a Corvin Mátyás alapiskolából. Az egyik a Mini Hungária, a másik pedig a Kis Bestiák, akik ízelítőt adtak abból, mire számíthat a TAT közönsége a "Sztárok kicsiben” X. sorozatában.

A vendégszereplők fellépései után kisorsolásra kerültek a támogatók által felajánlott díjak is, majd következett a nagy izgalommal várt kiértékelés. A szervezők minden vendégfellépőnek oklevéllel és egy szál rózsával köszönték meg a IX. sorozatban a közreműködést. Kiss György rövid értékelése után mind a hat versenyző egyforma tárgyi jutalomban részesült. Pécsváradi Zoltán pedig kihirdette a verseny győztesét.

Benyó Erika

A IX. széria győztese a szentpéteri Benyó Erika lett, aki egyébként a közönség díjat is megnyerte. Jutalma egy saját dal és hozza egy videoklip. A zsűri különdíjat adományozott az ógyallai Pastorek Cynthia Évának, akinek szintén egy saját dal a jutalma. Ezenfelül a zsűri egy harmadik szerzemény elkészítését is bejelentette, amely egy közös dal lesz, így ezáltal minden résztvevő belekóstolhat majd a stúdiós munkákba.

Ezzel végérvényesen befejeződött a TAT (Tehetség a Tét) idei sorozata, mely májustól egészen augusztusig tartott. A szervezők reményei szerint tavasszal újra robog majd a TAT expressz, ezúttal az érsekújvári járásban.

DL, aTEMPO.sk
Fotó: Karasz Viktor

Pszichedellikus éjszaka - Green Land Open Air először

Pszichedellikus éjszaka - Green Land Open Air először

Tartozom egy vallomással a kedves olvasóknak: nem értek a house és a drum´n´bass stílusokhoz, de mégis egy olyan élménnyel tértem haza szombat éjjel, amelynek hatására talán újragondolom a hozzáállásomat a fent említett zenei irányzatokhoz.

A helyszín a peredi futballpálya melletti részen volt. Még kezdés előtt beültem a VIP részlegbe, és az elmúlt idők legjobb gulyását kóstolhattam. Az egyik bárban külön nekem hoztak egy spéci itókát, amit én fogyasztok, nevezetesen az abszint nevű "borzalom". Egyszerűen el voltam kényeztetve. És ezután jött még csak a java.

Nem kísérlem meg felsorolni a fellépőket, azt megtaláljátok az eseményben, de a hangulatát az éjszakának mindenképp át kell adnom, már amennyire ez írásban lehetséges. Két helyszín volt: a house sátor és a drum´n´bass stage. Az este folyamán ide-oda vándoroltam köztük, mint egy utazó, aki támolyog az egyik csodától a másikig. Olyan csajok táncoltak ott, hogy ledöbbentem. Mindenki egyéni mozgáskultúrával "ropta". És persze a zene: mintha a dalokkal kipréselték volna belőlünk az akaratot, és egy felsőbb hatalomnak engedelmeskedve mozogtunk volna.

A sok DJ, akivel megismerkedtem, mindnek volt valami különleges véleménye a zenéről, amit megtanultam erről a stílusról. A szervezők is kitettek magukért, mindenki elégedett volt, mindenki bulizott, táncolt és tombolt. Mint mondtam – annak ellenére, hogy ez nem az én műfajom – sokat tanultam a zenéről ezen a pszichedellikus éjszakán.

 



Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo) & Bianka Sokolinska

A szerelem nyara folytatódik – Gombaszögi Afterpary

A szerelem nyara folytatódik – Gombaszögi Afterparty

Gombaszög népének felvidítására és újrapörgetésére találták ki a komáromi Afterparty-t. Sikerrel. Többszázan gyűltünk össze a Klapka tértől nem messzi Révbe, ahol azelőtt is színvonalas bulik voltak. Hát még most. 5 € volt a beugró, de gombaszögös karszalaggal csak két kiskettes.

A Borozóban kezdtük az alapozást, majd onnan mentünk a helyszínre. A színpad kint volt a park mellett. A "Farkas a Mézes a Német meg a Bob" melegítette elő a deszkákat, és kezdtek szállingózni az emberek. Sok fotós, sok újdonsült rajongó volt az első sorokban. Közben odalenn a csaposok keményen güriztek, frissítették a népet. A koncert nagyobb részét a színpadnál töltöttem, és a főzenekarra voltam nagyon kíváncsi, mert sok pozitívat hallottam róluk.

A két banda közötti szünetben lent dumáltunk a haverokkal, amikor egy angyal suhant át  a szemeim előtt. Önkéntelenül is követni kezdtem. Leült a színpadtól nem messze, és a mobiljával babrált. Néhány mondat után megbeszéltünk egy randit, és ekkor az Intim Torna Illegál csapott bele egy lendületes alternatív rock´n´rollba. A csaj eltűnt, de a száma megmaradt, és jöhetett a buli. A fura, de szellemes és meglepő szövegek remekül modellezték a közönség hangulatát. Egy füstgép időről-időre beborította a bandát. Mindenki bulizott, annak is benne volt a boogie a lábában, aki csak a távolból szemlélődött. Az utóbbi időben befutott zenekar nem okozott csalódást senkinek se.

Az estét pedig DJ Peter zárta le klasszikusokkal bombázva a táncparkett ördögeit meg az összebújó párokat. A fotósunkkal még épp elértük a hajnali vonatot, és minden energiánktól megfosztva döcögtünk hazáig. Sok ilyen buli kéne még ebben az életben. A szerelem nyara folytatódik...

 



Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)

Ez történt a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok 2. Szemléjén

Ez történt a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok 2. Szemléjén

A hétvégén rendezték meg Perbetén a VI. Tumultus Fesztivált, s a rendezvény, akárcsak tavaly, a Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok 2. Szemléjének is otthont biztosított. Pénteken, a szemle döntőjébe jutott 13 zenekar közül négy technikai okok miatt sajnos nem tudott jelen lenni, de a 9 fellépő együttes igazán kitett magáért.

A szemlének és a fesztiválnak van egy nagyon szerethető, baráti légköre, ahol az amatőr zenekarok nem riválisnak, hanem egy közösségből valónak érzik egymást, amit a szombati workshopok és a fórum is csak erősített. Ezenkívül nem elhanyagolható tény, hogy a rendezvény nem függ az állami és EU-s pályázatoktól, hanem önerőből életképes, továbbá a politikai pártok logói és sátrai sem mérgezik a terepet. De térjünk a lényegre.

Pénteken 9 zenekar zúzott a színpadon, Dunaszerdahelytől Rozsnyóig érkeztek a csapatok, tehát aki még mindig azt hiszi, hogy regionális akcióról van szó, az téved (már tavaly sem volt az...). Sorrendben a következő formációk léptek színpadra:

A szakmai zsűrit a tavalyi „brigád“ magja alkotta, névszerint:

Újfalusi Gábor, a Nemzeti Művelődesi Intézet munkatársa, az Öröm a zene Kárpát-medencei tehetséggondozó program egyik fő szervezője
Dandó Zoltán, zenész, szövegíró, zeneszerző, producer, hangszerelő, Vastag Csaba zenekarának tagja, az együttes vezetője
Cserteg István, a tatabányai Peron Music Alapítvány igazgatója, zenei tehetségkutatók szervezője és koordinátora
Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója
Tornóczi „Last Bluesmanˮ Tibor, a Last Blues Band alapítója, a História és a Vadkerti Imre Band herflise, zenész, dalszövegíró, multiinstrumentalista

A zsűri alapos, helyenként elismerő, máskor kemény, ám mindvégig nagyon hasznos kritikákkal és tanácsokkal látta el a zenekarokat. Mivel a szemle nem hagyományos értelemben vett tehetségkutató, hanem egy tehetséggondozó program része, a csapatok nem díjakat, hanem megérdemelt jutalmakat kaptak.

 

A legfontosabb jutalmat, azaz egy közvetlen bejutást az Öröm a zene Kárpát-medencei tehetséggondozó program budapesti döntőjébe, a révkomáromi Aylen's Fall kapta meg. Ne feledjük, aki ott is győz, az 1.000.000 Ft jutalomban részesül, továbbá a Petőfi Rádió és Televízió is kiemelten foglalkozik vele. Az Öröm a zene döntője a Music Expo hangszer-, hang-, fény-, színpad- és stúdiótechnikai kiállítás egyik kiemelt rendezvényeként Budapesten, a Syma Csarnokban kerül megrendezésre idén ősszel.

Aylen's Fall

A Tumultus Fesztivál ajándékát is a révkomáromi Aylen's Fall élvezhette, ugyanis szombaton ők léphettek fel a fesztivál fő zenekara, a magyarországi Karthago előtt.

A Tumultus Fesztivál másik ajándékát a rozsnyói Witchcry válthatja be, ugyanis a csapat egy fellépést nyert valemelyik kiemelt Tumultus-rendezvényen.

Dombóvári Balázs „Dombesz“ és a Decibel Sound & Light felajánlását, azaz egy teljes dal sávjainak rögzítését, keverését és maszterizálását a martosi Black Side és a füleki Guru Brothers érdemelte ki.

A Duo Video ajándékát, egy videoklip elkészítésének lehetőségét a martosi Black Side élvezheti.

Cserteg István jóvoltából a Foxies automatikus résztvevője lesz az őszi tatabányai Peron Music tehetséggondozónak.

Lacza Gergely ajándéka bemutatkozási lehetőség a Pátria rádióban hat zenekar, az Aylen's Fall, a Szuperzöld, a Guru Brothers, a Foxies, a Spliff 447 és a Witchcry számára.

Tornóczi „Last Blues Manˮ Tibor ajándékának a dunaszerdahelyi Szuperzöld örülhet. Az ajándék nem más, mint vendégeskedés egy kiemelt História-koncerten.

A közönségdíjas a Black Side lett, amely zenekar egy Tumultus-fellépéssel gazdagodott.

A Relato hangszerüzlet ajándéka, 20%-os vásárlási kedvezmény az Avalanche, a Spliff 447 és az endlessTrip zenekaroknak, továbbá 10%-os kedvezmény az Aylen's Fall, a Szuperzöld, a Black Side, a Guru Brothers, a Foxies és a Witchcry számára.

 

A Szlovákiai Magyar Amatőr Zenekarok 2. Szemléje itt természetesen nem ért véget, hiszen a Zorall és a Kerecsen aznapi fellépése, és DJ Fada „rock diszkója“ után másnap Benkó Ákos, Harmónia-díjas dobos és Szappanos György, kiváló session basszusgitáros workshopját, majd fantasztikus örömzenélését követően Kovács Koppánnyal (Rómeó Vérzik), Puss Tamással (Phoenix RT) és Molnár Emesével (Artisjus) beszélgettünk. A „Felhajtásˮ fantázianevet viselő fórum több témakört foglalt magába:

Felhajtás a „sztrádáraˮ, azaz a jelenkor és a közeli jövő kitörési lehetőségeiről zenei értelemben
Felhajtás – mint nagy hűhó, reméljük, nem a semmiért – a zenei marketingről és brandről nagyvonalakban
Felhajtás – mint a jó bor vagy pálinka leküldése a gyomorba, azaz mitől lesz egy produkció ütős a 21. század második évtizedének közepén
Felhajtás – mint a ruha vagy a gallér felhajtása, avagy fazonigazítás, ergo hogyan legyen egy előadó, egy banda egyedi
Felhajtás a „földútról a közútraˮ, azaz jogilag stabil környezet biztosítása egy adott produkciónak.

A workshopok résztvevői és a fórum vendégei természetesen a közönség kérdéseire is szívesen válaszoltak.

Az Aylen's Fall jutalomfellépése után a VI. Tumultus Fesztivált a Karthago energikus műsora, a Maiden Tribute Band Iron Maiden-megidézése és DJ Fada zenei válogatása zárta.

Jövőre találkozunk ugyanitt!

 



Lacza Gergely, aTEMPO.sk / SZMAZE-Tumultus
Fotó: zene.sk, Fazekas Dániel Fada

Ifjú Szivek Táncszínház

Sebestyén Márta: “Fantasztikus volt a Felföldi levelek!” - Ifjú Szivek Táncszínház

Július 28-án Kapolcson táncolt az Ifjú Szivek Táncszínház. A Művészetek Völgyének Muharay udvarában kétszeres vendég volt a társulat, egy nap alatt a Kakukktojás és a Felföldi levelek című koreográfiájukat is előadták. Mindkét darab percek alatt betöltötte az udvar nézőterét, majd a közönség vastapssal és ujjongással fogadta úgy a délelőtti gyerekelőadást, mint az esti ősbemutatót.

A Felföldi leveleket tíz évvel ezelőtt is bemutatták Kapolcson. Ennek apropójára az Ifjú Szivek idén felújította és újra elhozta a koreográfiát Magyarország egyik legjelentősebb művészeti fesztiváljára. Az ősbemutató hatalmas sikert aratott, az előadást a kapukon túl, az út túloldaláról is hangos ovációval díjazta a közönség.

“Én láttam néhány műsort az Ifjú Szivektől, kőszínházban, nagyon izgalmas volt. Itt a természetben viszont az udvaron kívül, az út túloldalán is tapsoltak az emberek, akiket a biztonsági őr már nem engedhetett be a helyszín kapacitása miatt. Ők is amennyire tudtak hallgatóztak, leskelődtek, figyeltem az arcukat. A kisgyerekektől a nagymamákig mindenkire nagy hatással volt az előadás. Ebben a darabban száz százalékig ott van az az élő hagyomány, amiről a Muharay udvar szól, mindemellett az a korszerűség, amiről Muharay Elemér mondta, hogy e nélkül nem lehet átmenteni a tradíciót a következő nemzedéknek. Fantasztikus volt a Felföldi levelek, időbe fog telni, amíg feldolgozom” – nyilatkozta a bemutató után Sebestyén Márta. “Ott álltunk Berecz Pityuval az ajtóban, és nyerítettünk, visítottunk, tapsoltunk, ordítottunk. Köszönjük, hogy elhozták ide” – tette hozzá mosollyal az arcán a Muharay udvar háziasszonya.

Az Ifjú Szivek Táncszínház következő állomása Kecskemét. Július 31-én a helyi Kodály Művészeti Fesztiválon lép színpadra a Felföldi levelekkel. Mindenkit szeretettel várnak!

aTEMPO.sk

Fotóbeszámoló: Ismét egy színvonalas karnagyképzés a nyári egyetemen

Fotóbeszámoló: Ismét egy színvonalas karnagyképzés a nyári egyetemen

A hónap elején rendezték meg a 24. Jókai Mór Nyári Egyetemet Komáromban. Idén tizenegy szakcsoportban, közel háromszáz Kárpát-medencei pedagógus fejlesztette magát a felvidéki magyar pedagógusok legszélesebb körű szakmai továbbképzésén.

A szakcsoportok között mára már stabil helye van a karnagyképzésnek. Idén 9. alkalommal tanulhatta meg az alapokat, vagy fejleszthette meglévő tudását a Szlovákiából, Magyarországról és Romániából érkezett majd húsz érdeklődő.

A képzéseket most is Józsa Mónika, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem ének-zenetanára és Tóth Árpád, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Kodály Intézet tanára tartották kezdő és haladó csoportokban.

A karvezetésen kívül a résztvevőknek repertoár bővítésre, szakmai tanácsadásra is lehetőségük nyílt, hisz a képzést végzők akár a hajnali órákig is rendelkezésükre álltak.

Idén a gyakorló kórus szerepét a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa vállalta, így a karnagyoknak, karnagyjelölteknek lehetőségük nyílt a hazai kórusmozgalom vezető szereplőjével próbálni.

Mint minden évben, most is koncert keretében mutatták be a résztvevők a tanultakat a komáromi református templomban, mely a nyári egyetem méltó záró eseménye volt.

 



aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)

Gombaszögi Nyári Tábor

A szerelem nyara véget ért? - utolsó nap a Gombaszögi Nyári Táborban

A tábor vége, az álmok vége. De senki sem búsul, mert fantasztikus záró koncertsorozatot hoztak össze a szervezők. A Szlovákiai Magyar Dal Napján a három döntős zenekar lépett fel, utánuk a Rómeó Vérzik, majd a Ghymes zárta a sort.

De menjünk csak szép sorjában. A Foxies, amely még csak egy éve állt össze, de máris berobbant a köztudatba. Lendületes rockot játszottak, félig szelíden, félig vadul. Sütő Zsuzsanna, a banda énekesnője elmondta, hogy most kivételesen csak saját dalokat játszottak. Már van pár demófelvételük, abból szeretnének egy lemezt összehozni. Drukkolunk nekik.

Utánuk a Spliff 447, amely rendkívül eredeti egyvelegét játszotta a zenének. A banda rockot vagy reggae-t játszott, egy srác hegedűn népies zenét tolt bele, az énekes meg rappelt és versekkel kötötte össze a dalokat. Azt hiszem Miles Davis is büszke lenne rájuk. Decemberben jelent meg lemezük, és már dolgoznak a következőn. Ami még plusz érdekesség, hogy USB-n árulják a lemezüket. Hiába, ez már egy másik évezred.

A harmadik döntős pedig a párkányi Egy Pohár Citrom volt, akik a többektől teljesen eltérő műfajt hoztak a színpadra. A Tompa Mihály Napok apropóján álltak össze a tagok, de a színpadon most már elsőorban saját dalaikkal mutatkoztak be.

Az utolsó előtti banda a Rómeó vérzik volt, és lezúzták a maradék erőnket is. Idén ünnepelték 20 éves fennállásukat, és ugyanazzal az erővel operáltak, mint akkor (gondolom én, mert akkor még csak 7 éves voltam:). A közönség is remekül bekapcsolódott és reagált minden ismerős nótára. Többször az életemért küzdöttem, hogy kijussak a pogóból.

A végén pedig a Ghymes adott egy fenomenális koncertet. Az egyik szemünk sírt, de egyek voltunk a zenében, és boldogok voltunk. Ez a lényege a fesztiválnak. Örök hála mindenkinek, aki ezen dolgozott.

 

-Vótam Gombaszögön.

-Hagyjá békin.

-Idén is vót DH Tábor.

-Honnan tudjam mi az?

-Egy olyan hely apukám, aholmi a haverral legurítottunk pár italt, összeszedtünk igen finom bőrököt és elmondhattuk, hogy jó vót!

-Nem is tudom, most igen be vagyok sörözve.

-Errő beszélek, Ti nem tudjátok milyen bulit hagytatok ki. Én még ilyet nem láttam. Olyan zenék – vígem vót, annyicsaj vót ott, hogy rettetgtem vaze. Nemtom, hogy fogom kibírni ezt az 51 hetet. Alig várom a következő Tábort.

 



Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo& Gombaszögi Nyári Tábor

Gombaszögi Nyári Tábor

A szerelem nyara nem lankad – ötödik nap a Gombaszögi Nyári Táborban

Ma a teltházas koncerteké volt a főszerep, már ha a szabadtéri koncerteken lehet teltházról beszélni. De tényleg, amerre a szem ellátott, mindenütt bulizó emberek.

A Csík zenekar kezdte, és ahogy körbejártam a nézőteret, láttam, hogy minden generációt megszólítottak. Remek akusztikus koncert volt, fantasztikus hangszeres tudásnak vannak birtokában a zenészek és ki is használják. Szuper szólók és dalok. Még jobban felpörgött mindenki, amikor Lovasi András a színpadra lépett. Együtt énekeltek Csík Janóval. Aztán Lovasi a bandának adta át a színpadot, de a ráadásra visszajött, és egy frenetikusat toltak a "Csillag vagy fecske" című slágerre. A tömeg hullámzott, énekelt és boldog volt. Én is.

Utána a Kowalsky meg a Vega következett, és ha lehet, még inkább beindítottak mindenkit. Ha röviden próbálnám meg összefoglalni a stílusukat, akkor a "gengszter-rock" kifejezést használnám. Nagyon eredetiek és inspirálóak voltak az énekes felvezetői az egyes számokhoz. Mintha csak ebből érettségizett volna a fickó. Volt közös éneklés és visszataps.

Mindenki érezte azt a bizonyos bizsergést, amiről senki sem beszél, de mégis létezik. Olyan mint a szerelem ereje. Mindenki tudja és tombol tőle. Na ilyenek voltak a szombati koncertek. De már alig várom a holnapi napot…

RÉSZLETES ZENEI PROGRAM

 



Bódis Attila, aTEMPO.sk

Gombaszögi Nyári Tábor

Még tart a szerelem nyara – negyedik nap a Gombaszögi Nyári Táborban

A ma esti buliról rendhagyó módon számolok be. Ennek miértje mindenki előtt világos lesz a cikk végén. Szóval a második koncerttel kezdem, a Kiscsillaggal.

Lovasi bandája hozta a formáját. Humoros átkötései mindenkit szórakoztattak. Az együttes számai pedig hálás viszonzásra találtak a közönség soraiban, akik velük énekelték szinte mindegyik nótát. Dinamitként robbantak a sorok közt. Háromszor adtak ráadást, és mindenki tombolt. Azért volt pár baki: mikor a színpadon, zene közben a technikusok egymáson követték az egyik kábel végét, a billentyűs-gitárosnak szétesett a gitárja, a fénytechnika is picit mesterkéltnek tűnt, a legtöbb dal pedig sima modern boogie-nak hangzott, mintha Chuck Berry-t láttam volna új kiadásban. De ez semmit se von le abból, hogy a közönség vette a lapot és minden felfordult. Fergeteges buli volt, amire mindenki beindult. De valószószínűleg azért, mert a legtöbben nem voltak az előző "rock-ragnarökön".

A Musí byť koncertjén kevesebben voltak, de annál nagyobb pörgés volt. Eleinte kicsit szkeptikus voltam, de a banda hamar bebizonyította, hogy komoly figyelmet érdemelnek. Saját stílusuk, amit "grep"-nek hívnak, abszolút hitelesen egyedivé teszi őket. A banda keményen zúzott, az énekes (Peťo Jakub), mint egy viking isten üvöltött. A nyers erőt dobták a közönség felé. A végére tartogatták a meglepetéseket. A saját dalok után néhány feldolgozással ("Killing in the name of" és a "Smells like teen spirit") robbantottak annyira elementárisan, hogy még én is – a kis visszafogott- teljesen nekivadultam északi farkas módjára együtt üvölteni a többiekkel. Csatamező volt a nézőtér. Remekül késleltették a csúcspontokat. Amikor már azt hittük soha nem jön a megoldás, hirtelen elszálltunk. A banda leszívta a lelkünket, elrepítve a Valhallába, hogy aztán regényes tájakról visszatérve egymásnak meséljünk.

Ha a Kiscsillag dinamit volt, akkor a Musí byť a brutál atombomba. A Kiscsillag se volt semmi, de a másik csapat után rágóguminak hangzott. Mindesetre megéri itt lenni és minden koncertélmény egy örök emlék. Jöhet a következő este ...

RÉSZLETES ZENEI PROGRAM

 



Bódis Attila, aTEMPO.sk

Gombaszögi Nyári Tábor

Szerelem nyara – harmadik nap a Gombaszögi Nyári Táborban

"A nemzetközi helyzet fokozódik" – meg a tábor hangulata is. Egyre inkább az az érzésem, hogy itt addig pörgetik a közönséget, amíg csak szufla van benne.

A ma esti koncert körül volt egy kis kavarodás. A Hiperkarma volt kiírva első fellépőnek, de késtek és harctéri pletykák keringtek a táborlakók között, hogy a késés miatt esetleg a Brains kezd először, de végül a Hiperkarma befutott.

Összefoglalva: mintha egy hatalmas vizuális és minden más érzékeket megszólító kiáltvány lett volna a produkció. A frontember (Bérczesi Róbert) kultikus figura az undergroundban. Olyan formabontó előadást mutatott be, amire csak kevesen képesek. Most jött ki harmadik lemezük, a "Konyharegény". Minden lemezükről játszottak dalokat, és külön öröm volt nekem, hogy két ütőhangszeres lévén a bandában, latinos ritmussal fűszereztek néhány dalt.

A második csapat a Brains volt, akiknek legtöbb nótájára jellemző, hogy rappet meg elektronikát (elsősorban drum'n'bass-t) vegyítenek kemény rockkal. Igazán súlyosan nyomták a srácok.

Most is a végére hagyták a legnagyobb durranást. A Jóvilágvan zárta az éjbe nyúló napot. Már az elején beindult mindenki. Bokor Réka tüllszoknyában énekelte és „balettozta” végig a koncertet. Volt közös éneklés az Allstar néhány tagjával a Levegő erejéig, ahol az instrumentális rész alatt Laboda Robi slammelt egy hatalmasat. És a csúcspont még nem is ez volt. A koncert vége felé trikókat dobáltak a közönség soraiba, aki elkapta, az felmehetett a színpadra, és ekkor derült ki a turpisság: a trikókon betűk voltak, amiket sorba állítva kijött a JÓVILÁGVAN felirat.

Mindegyik zenekart többször visszatapsolták. Még az őrangyalok is sírtak a meghatottságtól és táncoltak a félvad ritmusokra. Már alig várom az újabb estét.

RÉSZLETES ZENEI PROGRAM

 



Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: aTEMPO.sk & Gombaszögi Nyári Tábor

Gombaszögi Nyári Tábor

Szerelem nyara – második nap a Gombaszögi Nyári Táborban

Ma hivatalosan is megnyitotta kapuit a Gombaszögi Nyári Tábor. Beindultak a programok, életre kelt a vidék. Gyorsan telt az idő és újabb este köszöntött a táborlakókra, ami itt újabb fergeteges bulit jelent. Sikeresen megépült ugyanis a nagy színpad, amit két banda is "letesztelt".

Az Aylen's Fall kezdte, akiktől kemény rockot hallhattunk. Az énekesek, Gyuri és Mir, remekül "hergelték" a közönséget. A gitárosok (Mir és Kiss Csaba) is brillíroztak. Lui, a basszgitáros pedig keményen küldte az alapot. Én koncerteken általában a dobosoknak külön figyelmet szentelek (eredetileg én is dobosnak készültem, talán ezért). Milan (dobos és zenekar alapító) úgy bűvészkedett, mintha egy nyolckarú hindu isten lenne. Elmodható, hogy a modern idők rock´n´rollját játszották.

Ez az, amit imádok a szervezőkben: úgy állították össze az esti koncerteket, hogy először a legjobb banda játszik, és mikor már mindenki eksztázisban tombol, hoznak egy még jobb produkciót. Így volt ez most is. Berobbant a Kaukázus együttes. Zenéjükben leginkább alternatívak, szövegeikben a kor problémáival foglalkoznak, legyen az politika vagy környezetvédelem. Az énekes/basszusgitáros Kardos-Horváth János remekül megértette magát a közönséggel, szinte együtt lélegzett vele. Fűrész Gábor (szólógitár) "transzban" pörgött a hangszerével. Néhányszor vallásos áhitattal letérdelt az erősítő elé, hogy jobban torzítson. A billentyűs, Fodor Máriusz remekül tette néhány szám alá a pszichedellikus alapot. A dobos, Toldi Miklós úgy püfölte a cuccot, mintha szerelmesen gyűlölné. A koncert vége felé felhívtak pár csajt és srácot közös éneklésre és táncra.

Dübörgött a mellkasom a boldogságtól és persze a basszustól. Jöhet a következő nap...este.

RÉSZLETES ZENEI PROGRAM

 



Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: aTEMPO.sk & Gombaszögi Nyári Tábor

Ott voltunk a Fröccsfesten

Ott voltunk a Fröccsfesten

A múlt hétvégén rendezték meg harmadik alkalommal Dunaszerdahelyen a OneDayFröccsfest-et. A szervezők idén is igényes műsorral várták a látogatókat.

A kétnapos rendezvényen olyan fellépőket hallhattunk élőben mint Charlie, Tóth Vera, de itt volt az LGT tagjaiból álló Zenevonat (Somló Tamás, Karácsony János és Solti János) is. A hazaiak közül Bertók Pityu zenekara, a Black and White, a Bada Bing, a The Butchers és a Rock Machine DS álltak a színpadon.

 

 

Gombaszögi Nyári Tábor

Szerelem nyara – a Gombaszögi Nyári Táborból jelentkezünk

A "Szerelem nyara" cikksorozat első részét olvashatjátok. A Gombaszögi Nyári Táborból jelentkezünk minden nap a koncertek után. Este két fantasztikus buli volt egymás után a nagysátorban, ahol a Kicsi Hang és a ZSEB formációk léptek fel.

A Kicsi Hang már az első számoknál hatalmas hangulatot dobott a bulizni vágyók lelkébe. Főleg versfeldolgozásokat játszottak (például a József Attila "Születésnapomra" versének egy lendületes verzióját, amelyet – bevallom, most hallottam először), de helyet kaptak magyar és nemzetközi klasszikusok is. Menyhárt Dodi gitározott és vokálozott, Lantos Borbély Katalin pedig varázslatosan énekelt. Billentyűkön kísérte őket Bertók Pityu, aki brilliáns szólókkal fokozta a jókedvet.

Kicsi Hang

A ZSEB folytatta, és ha lehet, még magasabbra emelte a jó értelemben vett "őrületet". Hajnalig nyomták a show-t akkusztikus és elektromos gitáron, de oda nem is kellett más. Szinte minden klasszikus slágert megszólaltattak hatalmas elánnal. Emmer Péter virtuóz gitárjátékkal zúzott. Zsapka Attila feldobta az égbe a közönséget. Mindenki táncolt, pörgött és kiabált. Percekig tapsolták vissza a bandát.

ZSEB - Zsapka & Emmer

És ez még csak a nulladik nap volt, amire már most több mint 700 ember érkezett. A szervezők is remek munkát végeznek. Alig várom a következő estét.

RÉSZLETES ZENEI PROGRAM

Bódis Attila, aTEMPO.sk

A Martfeszt-en jártunk

A MartFeszt-en jártunk

Idén is ellátogattunk a Feszty-parkba, ahol már a harmadik alkalommal szervezett Martfeszt kapott helyet öt napig. A szabadegyetem viharosan kezdődött, de ennek ellenére a nagykoncertek mindig megtöltötték a Turul színpad előtti teret. A kellemes környezet, a programok, a koncertek, a szolgáltatások mind hozzájárultak az igazi fesztiválhangulathoz.

Ízelítőnek a Kicsi Hang, Rúzsa Magdi és Demjén Ferenc koncertjeibe pillanthatunk bele:

 

 

Opera operaház nélkül

Opera operaház nélkül

A dunaszerdahelyi Vermes Villa szokásához híven ismét nívós és rendkívüli kulturális eseménynek adott otthont. Ezúttal a II. Nemzetközi operaénekes mesterkurzus gálakoncertjének színhelye volt.

Már második alkalommal Gurgen Ovsepian, a híres énekes összehívott tehetséges fiatalokat Szlovákiából, Lengyel- és Magyarországról, hogy okítsa őket, majd egy koncert erejéig a nagyközönségnek is bemutassák, mit tanultak. Főként olasz (minthogy az opera hazája Itália) operarészleteket hallhattunk, de persze Mozart és Csajkovszkij is terítékre került.

Énekeltek Kiss Lenka, Matyó Márió, Wischin Mariann, Jerzy Sawicki, Kevická Tünde. Zongorán kísérte őket Irina Krasavina, aki egy alkalommal mint énekes szórakoztatta a nagyérdeműt, mert az utóbbi időben a hangját is felfedezték. A Majstro humorosan meg is jegyezte, hogy a férje zongoristaként engedte el Pozsonyba és énekesként kapta vissza. Norbert Daniš játszott egy Liszt Ferenc etüdöt, de olyan virtuózan, hogy nemhogy szemmel (pedig a második sorban ültem), de néha füllel sem tudtam követni.

Két vendégszereplő is megcsillogtatta a tehetségét. Roman Krško, a Szlovák Nemzeti Színházból, aki ebben az idényben Figarót alakítja majd a Sevillai borbélyban, és Patrik Palík szintén profi énekes.

A végén minden előadó együtt énekelt. A közönség pedig vette a lapot: tapsolt, visszatapsolt, és élvezte az előadást. És nyugodt szívvel mondhatom, én is egy élménnyel gazdagodtam. Alig várom, hogy jövőre is összejöjjön ez a műsor.

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)

Időutazás tizenegyedszer – Jurtanapok Alsószeliben

Időutazás tizenegyedszer – Jurtanapok Alsószeliben

Ha már egyszer az ember egyfajta időutazásról kíván beszámolni, talán illő lenne annak elméleti részeinek boncolgatásával kezdenie. És itt meg is akadna az egész mondandó. Pedig volna miről mesélni, főleg ha egy ilyen időutazás egy egész hétvégét felölel.

Az ember felszáll a buszra, vagy épp az autójába ül június 26-án, pénteken, elutazik Alsószelibe, ahol idén tizenegyedik alkalommal rendezik meg a Jurtanapokat és egyszer csak azon kapja magát, hogy vasárnap van.

Hangsúlyozom az időben utaztunk és nem a térben, tehát nem tévesztendő a „teleportálás” fogalmával.

Na, fussunk neki még egyszer. Tehát kiszálltunk a leparkolt járművünkből, és a hely légköre azonnal áthat bennünket. Egyszerre lengi át az alsószeli Lapost a hagyomány tisztelete, a kultúra felé irányuló egyfajta alázat, és persze a felszabadultság és a jókedv. Napközben különböző előadásokon, bemutatókon vehetünk részt, este pedig már egy igazi fesztiválhangulatú koncerten találjuk magunkat. Mégpedig a Tárkány Művekén, másnap az Anna and The Barbies lép fel, a sort pedig az utolsó estén a Magashegyi Underground zárja. Ez utóbbi kettő között pedig a ZSEB együttes „húzza a talpalávalót” vasárnapra virradóra.

És akkor hirtelen vége lesz. Mi is történt? Vegyük is át még egyszer. Beszálltunk az autóba, érkezés, aztán hirtelen örömteli arcokat láttunk, illatok, színek, és megint csak itt vagyunk a jelenben. Még szerencse, hogy itt van ez a néhány fénykép, amely megörökíttette mindezt. Beszéljenek inkább a képek tehát, és hozza közelebb mindenkihez a tizenkettediket, ha időben egyelőre nem is, talán szívben mégiscsak.

 

 

Csillag Lajos, aTEMPO.sk
Fotó: Dobos Bacu

Zenei sokszínűség a szederFESZT-en

Beszámoló: Zenei sokszínűség a szederFESZT-en

Pop, rock, népzene, chanson, funky, fusion jazz – ha a zenei felhozatalt is nézzünk, valóban sokszínű program várt mindenkit az első alkalommal megrendezett szederFESZT-en. Régiójukban egyedi kezdeményezés ez a csábi fesztivál, hisz igényes élőzenével „csábították” a közönséget a szabadtéri színpadhoz a szervezők.

A szombati nap gyerekprogramokkal kezdődött: a Kobold zenekar szórakoztatta a kicsiket és nagyokat, majd kézműves foglalkozások, íjászat, lovaskocsizás várta őket.

A színpadon népzenét játszott a losonci Folk LC, majd a funky és lágyabb jazz kedvelőit a Band Of Groove nyűgözte le. Este a hazai Unlimited Souls adott koncertet a sok rajongó örömére, akik együtt énekelték a klasszikus rock slágereket a bandával. A nap végére pedig táncosok foglalták el a színpadot és az előtte lévő teret, ahol táncházat rendeztek a Folk LC-vel, majd hajnalig retro-video-disco szólt.

Vasárnap délelőtt Szeder Fábiánra, íróra, szerzetesre, a palócok első kutatójára emlékeztek, délután pedig folytatódtak a programok. A helyi és a régió csoportjai után a színpad ismét a zenekaroké volt. Első alkalommal mutatkozott be a környéken a dunaszerdahelyi Arizóna, akik megalapozták az este hangulatát. Majának, a banda énekesnőjének kisugárzása magával ragadta a közönséget.

Őket követték a fesztivál húzó nevei, az Euróviziós Dalfesztivál tavalyi és az idei döntőse. Elsőként a Kállay Saunders Band állt a színpadra, akik új lemezüket mutatták be. Elhangzott többek között a Victory, a Juliet, a Young és a Runing, a végén pedig András legismertebb dalai is felcsendültek.
A fesztivált Csemer Boglárka Boggie különleges koncertje zárta. Az énekesnőt zongorán az Artisjus díjas Sebestyén Áron, dobon Szabó Tamás, csellón pedig Szontágh Márton kísérte. A francia chanzonokat, a jazzy hangulatú dalokat, a Wars For Nothing és Parfüm slágereket, mind nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség.

A két napos rendezvényre több mint ezren látogattak el, amit mindenképp sikernek könyvelnek el a szervezők. „A kedvezőtlen időjárás ellenére, hisz a vasárnap délutáni programokat elmosta az eső, eredményes hétvégét tudhatunk magunk után. Van közönsége az igényes zenének, és ez inspirál minket. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó szederFESZT :-)” - tette hozzá Zaťko Ervin szervező.

 

 

aTEMPO.sk
fotó: Göbölös Lajos, Balga Marcel