Totális teltház volt, de tényleg. Egy piáért is kábé negyedórát kellett sorban állni. Én hátul voltam, valahol elveszve a tömegben. A fotósunk volt olyan elvetemült, hogy bemerészkedett a második sorba fényképezni. A koncert végéig nem is láttuk egymást. Bár egyszer mintha megpillantottam volna őt "hullámzani" a tömeg tetején! De ezt szerintem csak a zene okozta gyönyörteljes sokkhatás láttatta velem.
A zene elsőre picit sötét volt, de csak amíg el nem merültem pokoli bugyraiban. Onnan hoztak vissza a ritmus szörnyetegei. A helyi ANIMA kezdte. Excentrikus énekesével, Bíró Mátéval - akinek a kezében egy világító basszusgitár lógott - uralta a közönséget. Bíró Dávid dobosnak is érdekes módon volt megoldva a dobszettje. Nagyon avantgárd látvány és előadás volt, remek ráadással.
Ezek után jött a LEANDER KILLS, akiket már mindenki nagyon várt. Egyszerű volt, tiszta és brutális. Azt bírom bennük, hogy remekül keverik a pszichedelliát a metállal. Sőt, egy-két nótájukban szinte népzenei motívumokat véltem felfedezni. Hajtós banda, ahogy mondani szokás.
A közönség gyakorlatilag minden számot együtt énekelt a zenekarral, akik néha hagyták is, hogy az ember kiélje a hangját. Játszottak régi és új számokat is, és nem meglepő módon a szeptemberben kijött korongot is mindenki jól ismerte. Főleg a Lopott könyveket üvöltötte mindenki, ahogy a torkán kifért. Ugye mindenki tudja, hogy egy Tankcsapda feldolgozásról van szó? Na azért! A koncert után alig akarták elengedni a bandát. Ez persze érthető, hiszen őrült jó buli volt!
Köszi srácok és külön köszi a Soul Hunter Music Clubnak (ismét)!
Bódis Attila, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Á. András