Idén sem marad le semmiről a bulizni vágyó fiatal, ha ott van a nagyudvarnoki Rockfeszten. Egy háromnapos fesztiválról van szó, de ezt persze mindenki tudja. Egy tó melletti placcon kapott helyet a rendezvény, amelynek nagy részét a sátrak, egy részét a "boltok", egy jelentős részét pedig a színpad és a nézőtér teszi ki. A tóban sajnos tilos fürödni biztonsági okok miatt, mivel horgásztóként tartják számon.
Körbejártam a nagysátrakat meg a standokat. Volt pizza, sör, pálinka, parasztkaják. Minden mi szem-szájnak ingere. Egyetlen negatívum az volt, hogy sehol sem találtam csapolt Kofolát. Ez kész, ezért fejbelövés jár – valakinek.
Na de mindegy is, lássuk-halljuk a zenét. Az első egy amatőr banda volt, az ekeli Avalanche. Egész jól szóltak, bár az énekes picit túlzásba vitte a szerepét, és elég béna összekötő poénjai voltak. De a vége volt a csúcs: cd-ket és a zokniait dobálta a közönség soraiba, akik mint a sakálok estek egymásnak a "kegytárgyakért".
A következő banda a dombóvári Hátsó ajtó volt. Kicsit Tankcsapda feelingem volt tőlük, már ami a hangzást illeti, de egész jó bulit nyomtak. Mint megtudtuk – több órát utaztak egy dög meleg kocsiban, hogy ideérjenek, szóval le a kalappal előttük. Elég sok pankot is lehetett látni a fesztiválon, akik most kezdték ropni, a Hátsó ajtó koncertjén.
Majd jött a Kalapács egy drámai komolyzenei intróval. Utána belecsaptak a kőkemény rockba, és kezdődött a kőkemény pogózás is. Az énekes uralta nemcsak a színpadot, de a nézőteret is. A világítás, a fény effektek is szuper volt. Egy pillanatra azt láttam, hogy a frontember egy rock-medúza (a hosszú lobogó haja miatt), és aki belenéz, azt elvakítja a rock´n´roll.
Ezt a "rock-fergeteget" követte a Kowalsky meg a Vega. Nem az én stílusom, de azért becsülettel végigtomboltam. Azért jó banda, mert nemcsak a szex, drog és rock´n´roll témáik vannak, hanem mélyebb értelmű szövegeik. Emellett slágerzenekar, többféle stílust ötvöznek, de minden daluk slágergyanús és lehet válogatni közülük. Megint a dobosokat figyeltem főleg, és az tűnt fel, hogy a Kalapácsnak egy sima Sonor dobszerkója volt, viszont a Kowalskynak egy jóval bővebb, nagyobb cucca.
Az utolsó banda a Szuperzöld nevű formáció volt. Mindenkitől kérdezgettem, hogy kik ők, mit lehet tudni róluk, de senki sem tudott infóval szolgálni. Majd egyszer csak feljöttek a színpadra, és láss csodát!, a volt gitártanárom, Gálffy Józsi volt a frontember. Főleg a közelmúlt rockslágereit dolgozták fel, de voltak saját számaik is. A Kowalsky után szétoszlott a tömeg, és senki se gondolta volna, hogy még meg tudják tölteni a nézőteret, de a Szuperzöldnek sikerült. Jó volt tombolni a muzsikájukra. Az első nap tehát szuperre kerekedett, és az apró hibákat is feledtették a jó bulik.
Éljen a 10. Rockfeszt!
Bódis Attila, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Ágoston
