A hétvége csúcs volt. Mármint annak, aki bejutott a Rockfeszt táborába, ahol elvetemült jó buli volt.
A Helo Zep! Kezdte, jó kis pankkal bemelegítve. Utánuk jött a Magor, igazi pörgős, metálos rock´n´roll, már a hangolás is külön élvezet volt. Remek hangszeres tudásnak vannak birtokában a srácok. A Rainy Mood folytatta egyfajta pszichedellikus metállal. A Phoenix RT már egy kikészült közönséget kapott, és lezúzták a színpadot és a nézőteret is.
A Leander Rising következett két gitárossal oldalt és a basszer-énekessel középen. Tovább fokozták a hangulatot, és volt egy gyönyörű akkusztikus daluk, amelyben egy zongora vitte a prímet, ami aztán átváltott kőkemény gitártémába. Szinte vallásos várakozás előzte meg a Tankcsapdát, ember, ameddig a szem ellát. Egyek voltunk, az univerzum is egy és minden csodálatos. A basszus babonázott. A záróakkord pedig a Rockin´Rock Cats, amely ´50-60-as évekbeli slágerekkel nosztalgiázott.
Az uccsó napot a Black Side és a Blizard kezdte, de az igazi buli a Blind Myselffel indult. A három gitáros összebújva játszott, mintha egy indián törzshöz tartoznának, a dobos nagyon kreatív volt, trashmetált játszottak. Többször mikrofonpozíciót cseréltek és egymás gitárját pengették. Látványra és hangzásra is tök jó volt.
A Rómeó Vérzik előtt egy "Szesztilalom" nevű sátornál döntöttük le az abszinteket, amit megint csak miattunk nyitottak ki. A táborban már szinte megszokás volt, hogy a koncerteken bedobálják a teli, műanyag söröspoharakat a nézőtérre, de most különösen sok záporozott ránk. A koncert olyan volt, mintha a közönség együtt játszotta volna a dalokat a zenekarral, amely széttépte a színpadot. Utána kisorsoltak egy elektromos gitárt, amit meg is nyert valaki. A konferáló srác nem tudom mit szívott, de én is kértem volna belőle.
A Kiscsillag zárta az estét, amely (szerintem a Blind Myself mellett) az est nagycsillaga volt. A Kiscsillag egyfajta sodrás volt, valamiféle chillout. Saját számokat, saját számok feldolgozásait játszották, amikor kábé a közepén elkezdett zuhogni az eső. Erre néhányan a sátrak alá futottak, de azok voltak az igazi ászok, akik a nézőtéren maradtak. Bedurrant a banda és a közönség is. A végén mindenki átázva, kimerülve, de kielégülten.
A meglepetések fesztiválja volt. Gyertek el jövőre is.
Második nap
Harmadik nap
Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo) és Cséfalvay Ágoston
