Legyen a zene mindenkié!

Open Mic

Szombaton a dunaszerdahelyi NFG klubban a zenéé volt a főszerep. Az esemény azt hirdette, hogy itt a zenélési lehetőség bárkinek, aki szeret és ki mer állni a színpadra.  Kollégámmal Andrással, az este kezdetén még úgy indultunk az enefgébe, hogy meghallgatjuk a bátor jelentkezőket, elborozgatunk és lesz, ami lesz. Amikor odaértünk, már javában folyt a hangosítás és nem sokkal később elindult az open mic, a muzsikálás.

„A cél az volt, hogy a hangsúly az élő zenére helyeződjön, mert egyre kevesebb koncert van a környéken. Már régóta nincsenek új porontyok, zenészcsemeték, illetve, lehet, hogy vannak, csak épp még nem bújtak elő. Szeretnénk őket is ezzel kiugrasztani a bokorból.“- mesél a kezdeményezésről Strieženec Zsuzsi a Royko Passage gitárosnője és az esemény főszervezője. Hivatalosan négyen jelentkeztek az open micre, viszont a felhozatal változatos volt, hiszen valaki csak ott gyűjtötte össze a bátorságát a koncertezésre, valaki pedig kénytelen volt lemondani. Mondhatni, annyira jó volt a hangulat (és a muníciónk édes keveréke), hogy még mi is felkéreckedtünk a színpadra, hogy egy instant zenekarként előadjunk valamit. Magára az előadásunkra bár nem, de arra nagyon is emlékszem, hogy mennyire örültünk, amikor lejöttünk a színpadról, majd mennyire elcsodálkoztunk, hogy tényleg megmertük csinálni.

Royko Passage

„Matyiék (Royko Passage tagok) hét évig éltek kint Angliában, ahol az ilyen esték teljesen megszokottak a pubokban, hagyományuk van. Szerintem ez az Open Mic nagyon jó hangulatú volt, és szeretnénk folytatni, több alkalommal megrendezni.“- mondja el Zsuzsi, nekem pedig egyet kell vele értenem, mert nem csak a tábortüzet lehet körbeülni és gitározni, énekelni, hanem igen is (főleg az ilyen hidegekben) összeülni egy klubban és örömzenélni, magunknak, mindenkinek. Nagyon jól éreztem magam, sok jó ember volt, jó helyen. Szeretem az ilyen estéket, amikor az emberek összegyűlnek, zenélgetnek, iszogatnak, beszélgetnek. Az Open Mic után az estét a Royko Passsage koncertje zárta, minket pedig tovább táncoltatott az éjszaka ki a város hidegébe, ahol még egyszer a fejünkhöz kaptunk, hogy mi tényleg instant zenekar lettünk. Majd sóhajtottunk, hogy az ilyen elragadó estéken bármennyiszer megcsinálnánk még, legalábbis addig, amíg a közönség meg nem elégeli a spicces halandzsázásokat, elhangolásokat, és meg nem dobál minket üres felespoharakkal.

Köszönjük ezt a kellemes estét, legyen még sok ilyen, „keep music live“ !

Varga Bianka, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)