"Jóvilágvolt" a szerdahelyi éjszakában

Jóvilágvan

A koncert előtt a korábbi Jóvilágvan albumokkal melegítettem be meg némi söröcskével. Az első dolog, amire felfigyeltem, hogy lemezen nem valami jók (kövezzetek meg érte, de így éreztem). Annál nagyobb volt a meglepetésem a koncerten.

Beléptem az NFG-be, és egy üveg sörrel a kezemben belesüppedtem az egyik fotelba, és elindítottam a felvételt a diktafonomon, hogy felvegyem a koncertet (nem éppen stúdió minőség, de élvezhető), de amikor a zene elkezdődött, valami erő felkeltett a helyemből, hogy aztán egy jó másfél órát tomboljak. A végén tanulságként azt szűrtem le: bármilyen gyengének tűnik valami CD-ről, ne ítélkezzem, amíg nem láttam a bandát élőben! Tökéletes hangszeres játék mindegyik zenésztől. A zene változatos: pszichedellia, reggae ritmusok, de még hip-hop-ot is felfedeztem néhol. De amúgy pörgős rock´n´rollt játszanak, kicsit olyan U2-s beütéssel. A közös éneklést pedig egy általam még nem ismert szintre fejlesztették. Olyan igazi ereszdelahajamat buli volt. Az énekes, Bokor Réka, pedig igazi frontember. Vezeti a bandát a közönség felé, ahogy a zene utat tör a fülekbe, onnan a szivekbe és elmékbe.

A többiek nevében nem beszélhetek, de én egyfajta jótékony agymosást kaptam. A zene leradírozta a fájdalmat és a szomorúságot. A fényre emlékszem, ami ritmusok formájában beragyogta az embereket. A koncert után, mikor magamhoz tértem, az a kép fogadott, hogy kérdéseket teszek fel Rékának. Asszem teleportáltam egyet. Zenével eddig még nem sikerült.

Nézzétek meg a Jóvilágvant, hacsak lehet!

 

Bokor Réka

 

A koncertre készülve meghallgattam pár lemezeteket, és a koncerten elsőre az tűnt fel, hogy élőben sokkal jobbak vagytok, mint CD-n. Ez mennyire tudatos, mennyire megszokott Nálatok?

Igen, ezt egyébként többen mondták. Nagyon nehéz CD-n visszaadni azt a hangulatot. A stúdió egy steril környezet, ott a dalok inkább kidolgozottak, hallgathatóbbak. Koncerten annyi energiát kapunk a közönségtől, ami rajtunk keresztülfolyik, aztán vissza.

Hogyan készülnek Nálatok a dalok?

Vannak dalok, amik csak úgy megszületnek. Egyszerűen felszáll az ember Esztergomban, és mire leszáll Pesten addigra kész a gólya. Aztán vannak, amiket hónapokig csiszolgatunk, eljátszunk így is, úgy is. Szóval minden dal tök más. Főként Pál írja a zenét, a barátnőjével, Kikivel sok szöveget írnak. De ha én viszek szöveget vagy Máté, esetleg külsős, azt Pál kapja meg, és arra megálmodja a maga kis dallamát. Tehát minden dal egy más születési folyamat.

Mennyiben különbözik a zenekari tagok zenei ízlése, és mennyiben gátolja vagy épp inspirálja az alkotói munkát?

Elég különböző, tehát a dobosunkat, Bálintot a fusion-jazz felé viszi a szíve, Gazo szinte minden stílust lejátszik, Zoltán nagy blues rajongó, én nagyon szeretem a népzenét, Máté és Pál pedig a minimál underground szerelmesei. Szóval elég összetett a dolog.
Sok szempontból segíti a dalok írását, hogy nagyon sok ötlet van és nagyon sok helyről lehet inspirációt szerezni. És kihívás, hogy végül olyan zenét játsszunk, amit mind a hetünknek öröm lejátszani.

Mi a zenekar számára a következő lépés? Hogy érzitek: felvidéki zenekarként mit érhettek még el?

Nagyon megtisztelő, hogy ha felvidéki zenéről beszélünk, akkor abba mi is beletartozunk, ezt nem is gondoltuk volna mikor ebbe belevágtunk. A cél a harmadik lemez, ami nem biztos hogy rádióbarát számokat tartalmaz majd, vagy szélesebb közönségnek íródik. Ami fontos, hogy 2007 óta arra törekszünk, hogy őszinte zenét játszunk mindenféle megalkuvás nélkül, ami sokszor nagyon nehéz. Nagyon könnyű lenne egy olyan slágert írni, amit szivesen játszanának a rádiók, viszont nem feltétlenül ez a célunk a zenével. Ha ez a harmadik lemez őszinte lesz, rólunk fog szólni, és kifejezi azt a miliőt és lelkiállapotot, ahol a zenekar most tart, akkor meg leszünk elégedve.

 

Jóvilágvan

 

Mivel foglalkoztok a zenén kívül?

Mindenkinek van polgári hivatása. Van aki logisztikai menedzser, van aki egy webshopnál dolgozik, van aki a párkányi kultúrháznál. Gazo és Bálint, a basszgitáros és dobos profi zenészek.

Azt láttam, hogy két basszusgtárosotok is volt egy-két számnál, ez hogy jött össze?

Gazo elment hajóra játszani három hónapot, és őt valahogy pótolni kellett a nyári szezonban. Jött Péter, és azon kevesek közé tartozott, aki le tudja játszani azt, amit Gazo. És annyira megkedveltük őt, hogy megtartottuk mint állandó tagot. A technikusok is sokszor csodálkoznak, de sokat hozzá tud adni, nagyon érdekessé tudja tenni a zenét.

Hogy jön össze egy héttagú zenekarnál a próba?

Hétemberes próbát a távolságok és a polgári foglalkozások miatt nehezen tudunk tartani. A dalok írását kicsiben kezdjük hárman, Pál, Kiki és én, utána kicsit kibővül a gitárokkal, majd a billentyűk és a dobos, és így áll össze egésszé egy dal.

Szerintetek most "jóvilág van"?

Hú, szerintünk nagyon "jó világ van"! Sokszor kételkedünk benne, mikor nehéz koncertezni, anyagiak stb., de amikor a koncerten felszálltak az első akkordok, és láttam a srácok arcát, akkor tudtam, hogy igen, ez az az érzés, amiért megéri koncertezni.

A szerdehelyi közönség bejött Nektek?

Igen, nagyon szuper, még sose csalódtunk bennetek.

Köszönöm a beszélgetés és további sok sikert kívánok.

 

És még a végére valami: A kutya majdnem megette a házi feladatomat

Hát majdnem ez történt. A diktafonomnak, amely eddig hűséges társam volt minden koncerten, fesztiválon, részegen, szerelmesen, most váratlanul, pont mielőtt a Jóvilágvan koncertről írtam volna, nyoma veszett. Egy hétig kerestem, és nem tudtam elképzelni, hol lehet. Atomjaira szedtem a szobám, ahogy Darth Vader tanácsolta, de semmi. Majd végül a mostanában nem használt nyomtatómban találtam rá, mikor ki akartam cserélni a patront. Oda volt becsúszva, szóval ezért írtam most, miután megtaláltam. Ezúton szeretnék mindenkitől elnézést kérni: a zenekartól, a kedves Olvasóktól és persze a szerkesztőmtől.

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)