A dátum, július 12-e:
1191 – A harmadik keresztes háborúban a keresztes seregek beveszik Akkót.
1490 – II. Ulászlót Székesfehérvárott magyar királyá koronázzák.
1521 – Az I. Szulejmán szultán vezette török haderő elfoglalja Zimony várát, amit szerbek védenek. (hö...amatőrök - a szerző. megj.)
1954 – Elvis Presley aláírja első lemezszerződését a Sun Records-szal.
1994 – A Német Szövetségi Alkotmánybíróság tisztázza a német erők külföldi bevetésének alkotmányos alapját, ezáltal elhárulnak azok az alkotmányos ellenvetések, amelyek eddig nem tették lehetővé a német részvételt az ENSZ, a NATO, vagy a WEU békefenntartó misszióiban.
De egyik sem ér fel a mai nappal, 2016-ban. Kell egy mentális pillanatkép erről a Gombaszögi Nyári Tábor nulladik napjáról, és engedjétek meg, hogy én írjam meg.
Megérkeztünk a partybusszal, és viszonylag gyorsan felvertük a sátrat. Ezután megkezdtük a hely felmérését. Egy magaslatról belátható völgyben van az új-öreg színhely, mely nagyon festői.
De irány a nagyszínpad, mert kezdett a Bagossy Brothers Company, az "erdélyi csillag"! Gyönyörű harmonika alapú akusztikus zenét játszottak, ami nagyon bejött. Mindenki a topon volt a bandában, és már gyülekeztek is az első fesztiválozók.
A pazar előadás után így nyilatkoztak a srácok „Nagyon szuper volt. Reméltük, hogy nagy lesz a közönség. Az elején igaz nem voltak még annyian, de ez a korai időpontnak tudható be, viszont ahogy megszólalt a zene, egyre többen jöttek. Úgy gondoljuk, hogy a felvidéki rajongók is felvették ezt a Bagossy-szálat. Egy sikeres koncertet zártunk.”
Ezt követte a Jóvilágvan frenetikus bulija. Én nem is tudom, mi történt, mert elöl tomboltam és sikítottam. Egy dionüszoszi jelenetet láttam, ahogy Bokor Réka kézben tartotta a happeninget. Végigbuliztam az éjszakát, és azok a dalok hittek, szerettek és éltek.
Rékát is elcsíptem, aki az egész hetet a táborban tölti majd.
„Fura érzés, hogy már ennyien tombolnak ránk, de talán ilyen az, amikor 8 év munkája beérik. Az elmúlt napokban, amikor volt az építőbrigád, meglepve tapasztaltuk, hogy egy csomó mindent "Jóvilágvanra" csináltak (festettek, húztak kerítést), és ma este olyan emberek is énekeltek a koncerten, akiket nem is ismerünk. Ez tök jó, hogy ilyen mozgató erő tudunk lenni.”
A harmadik bulit a Pajtaszínházban a Korai Öröm akusztikus formációja varázsolta, egy szuper instrumentális állatságot. Én végig indiántáncot jártam eksztázisomban.
„Nem először vagyunk a táborban, de az fantasztikus érzés, amikor az elején nem mozgó közönséget a végére megmozgatjuk.” - mondta Paizs Miki, a fúvós hangszerek életrekeltője.
De honnan veszik a bátorságot? Tudniillik, én mindig csodáltam azokat a zenekarokat, akik mernek instrumentális zenét játszani.
„A bátorság? Egyszerűen le kell számolnunk azzal, hogy legyen slágerlistás dalunk! Csináljuk, és ha jól hangzik – megtartjuk.”
Ahogy írtam a cikket hajnalban, azon gondolkodtam, hogy melyik buli volt a legjobb, és akkor egy belevaló csapat hamisan, részegen, valami jó kis régi magyar slágert pengetett-kornyikált a hajnal hűvös csókjában.
Ez az igazi fesztivál-hangulat!!!
Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Kürti Zsolt
