Így hozta el nekünk a Kistehenet Gombaszögre a rock´n´roll

Kistehén

Vasárnap. Az utolsó nap. És zuhog az eső. Egy nagyobb csoport ember mégis a Nagyszínpad előtt várakozik. És nem hiába, mert következett az utolsó és egyben a legütősebb koncert a 2016-os Gombaszögi fesztiválon. Sírtunk, áztunk, fáztunk, de a szívünk nevetett!

Jött a Kistehén zenekar, és egyből megmutatta, hogy megérdemlik a figyelmet és a rajongást. A zene ünnepe volt a fesztivál vége. A közönség rögtön beindult, és a legtöbb számot együttüvöltötte, együttitta, együttlélegezte a zenekarral. Hozták a formájukat. Felrobbantották a völgyet.

Kollár-Klemencz László idén múlt ötven éves, de úgy pörgött és úgy énekelt, mintha húsz lenne! Az alternatív és a punk széles skáláján mozogtak, de nagyon jó volt hallani egy-két jazzrockos hatást is, amit Weil András nagyon jól varázsolt a billentyűkön, és amiről majd még az együttessel készített, lentebb közölt interjúban lesz szó.

Az eső egyre gonoszabbul vihogott, és szorította picit a gondolatainkat, hogy vége a fesztiválnak, de még utoljára kitomboltuk magunkat. És úgy is volt. Az egyik dal felvezetőjében László azzal indított, hogy ezt az ismert számot új mágiával bolondították meg, és bele is kezdtek. Először mindenki feszült figyelemmel hallgatta a számunkra még ismeretlen dalt, de amikor felhangzott az első sor, mindenki felüvöltött: ez a Szájbergyerek vazzzzzeeeee!!!

Szóval voltak újabb csodás perceink. Én utána még jobban meglepődtem: a fotósunk, Cséfalvay Andris, elkezdte dúdolni az egyik dalt. Kérdem tőle, hogy ismeri-e ezt a dalt? Azt mondja, hogy persze, ez Cseh Tamástól a "Budapest". Cseszd meg, hisz ez megvan nekem bakelitlemezen. Onanntól már magától ment az egész, onnantól már én is együttüvöltöttem vele, pedig rohadtul nincs hangom, de kit érdekel, ez ROCK´N´ROOOLLLL!!!

A végén volt még néhány jazzrock dal, mintha egyfajta szaxofon nélküli Weather Report lett volna. Következett a ráadás, és vele egy kellemetlen intermezzo: néhány srác a közönségből felugrott a színpadra. Nem csináltak semmit, csak békésen táncoltak. Erre néhány tökéletlen securitys odarohant, és lerugdosta őket a sárba. A banda természetesen azonnal leállt, és ráordítottak a biztonságiakra, hogy hagyják békén a srácokat. Az incidens után még játszottak egy számot, majd megköszönték a figyelmet, és a fesztivál hőseinek nevezték a kitartó közönséget.

 

 Kollár-Klemencz László

 

Pár kérdés erejéig faggattam a bandát a koncert után:

Ti zártátok a Gombaszögi fesztivált, és egy marha jó bulit nyomtatok. Milyen érzésekkel távoztok?

A buli kurva jó volt, sajnáljuk, hogy az időjárás már kevésbe. Legközelebb nyáron jövünk! :-) De ehhez képest nagyon lelkesen kitartott a közönség. A szervezőknek javasolni fogjuk, hogy kifelé menet írják fel az itt bulizó nézők nevét, és jövőre egy ingyen jeggyel várják vissza őket.

Azt figyeltem meg a zenekar lemezeinek tanulmányozásánál, hogy a kezdeti egyszerű szövegeket felváltotta egyfajta modern költészet, beatköltészet, komoly dalszövegek, amelyek az új lemezekre jellemzőek.

Az elején még nem vettük komolyan a zenekart, de 2008-ban megjelent az "Ember a fán", amin már nagyon fontosak lettek a szövegek.

Végignéztem a koncertbeosztásotokat a nyárra. Megszokott, hogy bejárjátok a Kárpát-medencét minden nyáron?

Próbáljuk. Erdélyben elég sokat koncertezünk. Magyarország kicsi, ahhoz képest, hogy mennyi zenekar van. Nagyon szeretnénk minél több helyre eljutni.

Köszi a fesztiválzárást és további jó zenélést!

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Máté Orsolya Csenge