A többszólamú kóruszene legkorábbinak tartott példájára bukkantak Angliában (Aktualizálva)

A többszólamú kóruszene legkorábbinak tartott példájára bukkantak Angliában

A többszólamú kóruszene legkorábbinak tartott példájára, egy 10. század elejéről származó mű kottájára bukkantak a British Libraryben.

A kottát Maternianus reimsi püspök életrajzának végén, későbbi betoldásként találta meg és azonosította a Cambridge-i Egyetem egyik doktorandusza, Giovanni Varelli, aki szakmai gyakorlatát töltötte a könyvtárban - írta a The Daily Telegraph brit napilap.

A rövid darabban alkalmazott szabályok alkotják az alapjait azoknak az összefüggéseknek, amelyek a következő ezer évben a nyugati zene nagy részét uralták - magyarázta a lelet jelentőségét a St. John’s College hallgatója.

  

A mű előadása

 

A két, egymást kiegészítő szólamra írt darab jelenti a jelenleg ismert legkorábbi példát a vokális polifóniára. Az eddig ismert legrégebbi forrás a Winchester Troper nevű angliai kéziratok voltak, amelyek az 1000 körüli évekből származnak.

Eddig is ismert volt, hogy a többszólamúság már létezhetett a korai középkorban, de ezt eddig csak zeneelméleti szövegekben szereplő utalásokból tudtuk, konkrét mű ebből a korszakból nem volt ismert.

Egyelőre nem tudni, ki szerezte a most megtalált művet, de a kutatási eredmények szerint a 10. század legelejéről származik, Németország északnyugati részéről.

Nicolas Bell, a British Library zenei kurátora elmondta: amikor a kéziratot először katalogizálták a 18. században, még senki sem tudta megfejteni a szokatlan középkori jelzések értelmét.

 

A lekottázott mű

 A lekottázott mű

aTEMPO.sk / MTI, telegraph.co.uk