Petrovics Emil kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes és kiváló művész Nagybecskereken (Zrenjanin) született Jugoszláviában, 1930-ban. Anyai nagyapja, Weninger József a katolikus templom karnagya volt Nagybecskereken, aki a századfordulón került Ausztriából a Vajdaságba, anyai nagyanyja Mihalik Margit pedig a Felvidékről származott.
A II. világháború alatt telepedett át Magyarországra. Iskoláit és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakát Budapesten végezte, Farkas Ferenc, Szabó Ferenc és Viski János voltak a mesterei.
Az 1950-es évek első felében a Budapesti Szikra Nyomda üzemi zenekarát vezette. 1960-ban Szinetár Miklós és Ungvári Tamás társaságában az első magyar musical színház alapítója, zenei vezetője volt. Az úttörő kezdeményezés 1964-ig Petőfi Színház néven működött. Petrovics Emil több új magyar zenés dráma létrehozója, zenei szervezője, többek között a nyitó előadás, a Koldusopera, valamint az Egy szerelem három éjszakája és a Mélyvíz dirigense volt.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
1964-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi tanára, 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára volt, a zeneszerzés tanszakon tanított. 1967-től 1999-ig a magyar szerzői jogvédő szervezet, (későbbi nevén) az Artisjus elnökeként is tevékenykedett.
1986 és 1990 között a Magyar Állami Operaház igazgatójaként (1988-tól főigazgatójaként) működött, majd 2003 és 2005 között az intézmény főzeneigazgatója volt.
Számos hazai és nemzetközi zenei versenyen vállalt zsűritagságot, illetve elnökséget. Az 1960-as és az 1970-es években a Magyar Televízió Ki mit tud? című népszerű műsorában a zsűriben ő volt az egyik zenei szakértő (Pernye András mellett), sokakkal szerettette meg a zenét. Számos színdarabhoz és filmhez komponált zenét, önálló szerzeményeivel szintén sikereket aratott, mindhárom operáját bemutatták itthon és külföldi operaházakban is. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: zeneszerzőként kilenc, karmesterként hét.
Az Erkel Ferenc-díjat már fiatalon, 1960-ban megkapta (majd 1963-ban is). Kétszer kapott Kossuth-díjat: 1966-ban és 2006-ban. 1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották. 1995-ben ő kapta a Nyakkendő-díjat, amely Filmszemle filmes hallgatóinak díja a legjobb elmélettanár számára. 75 évesen, 2005-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, sokoldalú szakmai és közéleti tevékenysége, életműve elismeréseként.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Műveinek jelentős hányadában kap főszerepet az emberi hang: operák (C'est la guerre, Lysistraté, Bűn és bűnhődés), oratórium (Jónás könyve), 9 kantáta, kórusművek, dalok. A kamarazene és a szimfonikus művek felé is fordult, e műfajban 2 vonósnégyes, 2 fúvósötös, csembaló- és cimbalomdarabok, rapszódiák hegedűre, brácsára, ill. gordonkára, 4 versenymű (fuvolára, trombitára, zongorára, hegedűre - ütősökkel), 2 szimfónia, concerto-k jellemzik tevékenységét.
2011. június 30-án, 81 éves korában hunyt el. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben megtartott búcsúztató után Szigligeten helyezték örök nyugalomra. 2012-ben a rákoshegyi Bartók Zeneházban Petrovics Emil hagyatékából emlékszobát rendeztek be.
aTEMPO.sk / wikipédia
fotó: MTI
