Épp 20 éve, 1995. július 14-én a Frauenhofer Intézet hivatalosan mp3-nak nevezte el a zeneipart alapjaiban átalakító zenei tömörítési eljárást. A kódolás fejlesztése az intézet Digitális hangátviteli projektjének keretében indult, melyet az Európai Unió támogatott. Az megjelenés után gyorsan elárasztották a hálót a tömörített hangfelvételek olyan programoknak köszönhetően, mint a Winamp és a Napster.
A fejlesztők Suzanne Vega Tom’s Diner című CD-jétt használták az MP3-as tömörítési algoritmus modellezésekor. A választás oka az album tisztasága és egyszerűsége volt, ami könnyen hallhatóvá tette a tömörítés által okozott változásokat a visszajátszások során.
Kezdetben sok hallgató számára a 128 kbps bitsűrűségű tömörítés volt az elfogadott, mondván elég hűen visszaadja a CD minőségét, ami körülbelül 11:1 tömörítési arányt jelent, habár tesztek mutatják, hogy kis gyakorlással a legtöbb hallgató meg tudja különböztetni az ilyen fájlokat az eredeti CD-ktől. Ma már, a nagyobb tárhelyeknek köszönhetően is a 320 kbps tömörítés a legelterjedtebb.
ATEMPO.sk
fotó: iis.fraunhofer.de
