70 éve hunyt el Bartók Béla

Bartók Béla

Bartók Béla magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.

Nagyszentmiklóson (Románia) született 1881. március 25-én. Apja, Bartók Béla iskolaigazgató, édesanyja, Voit Paula pedig zongorista és pedagógus volt.

A gyermek Bartók négyévesen már mintegy negyven dal hangjait tudta kikeresni a zongorán. 5 éves korában édesanyjától tanulva kezdett el zongorázni.
8 éves korában meghalt édesapja. Édesanyjával, és a tőle négy évvel fiatalabb Elzával
Nagyszőllősre, azután Besztercebányára, végül Pozsonyba költöztek.

9-10 éves korában már apró zongoradarabokat kezd el komponálni. 1892-ben első nyilvános fellépésén Nagyszőllősön már saját szerzeményét (A Duna folyása) játszotta.

1892-1896 között Erkel László tanítványaként zongorát és elméletet tanult Pozsonyban. 1899-ben a gimnázium után felvételt nyert a Budapesti Zeneakadémiára. Tanulmányait 1903-ban kitűnő eredménnyel fejezte be.

1903-ban első külföldi turnéján a Kossuth-szimfónia című művét mutatta be.

1906-ban Kodály segítségével és tanácsaival megkezdte gyűjtőmunkáját. Bejárta az országot, majd más népek zenekultúráját is kutatta: járt szlovák nyelvterületen, Erdélyben és Észak-
Afrikában (Biskra) is gyűjtött.

1906-ban Kodállyal közös kiadták népdalfeldolgozás-gyűjteményüket Magyar népdalok címmel.

1917-ben nagy sikerrel mutatták be A fából faragott királyfi című táncjátékát. 1918-ban másik nagysikerű színpadi műve A kékszakállú herceg vára került bemutatásra. 1919-re fejezte be harmadik, egyben utolsó színpadi művét, A Csodálatos mandarint.

1923-ban írta Táncszvit, majd 30-ban Cantata Profana című műveit. Eközben tanított a Zeneakadémián, és dolgozott a Magyar Tudományos Akadémián is.

1931-ben a francia Becsületrenddel tüntették ki. 1940-ben New Yorkba utazott, a Columbia Egyetemen kapott állást. 1943. januárban volt az utolsó nyilvános koncertje.

1944-ben írta meg Yehudi Menuhin számára a Hegedű-szólószonátáját. 1945-ben, élete utolsó évében Brácsaversenyén dolgozott, azonban már nem tudta befejezni. Az elkészült vázlatok alapján először Serly Tibor állította össze és hangszerelte meg a művet. Később fia Bartók Péter és munkatársa Nelson Dellamaggiore készítette el a mű felülvizsgált kiadását.

1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban.

aTEMPO.sk