2020. december 30-án, szerdán 20.00 órától a Modern Art Orchestra ad online koncertet Legendás Albumok sorozata keretében. A terítéken Miles Davis Nefertiti című lemeze.
A Miles Davis neve alatt jegyzett utolsó, teljesen akusztikus album rengeteg érdekességet és zenei finomságot tartogat számunkra. Az előadást a szerzők elképzeléseihez híven és a Modern Art Orchestra művészeinek improvizációival, egy élő beszélgetést követően hallhatja a közönség.
Fekete-Kovács Kornél - trombita
Bacsó Kristóf - szaxofon
Cseke Gábor - zongora
Bögöthy Ádám - bőgő
Richter Ambrus - dob
Aligha akad zeneszerető lélek, aki Miles Davis muzsikáját ne ismerné. Az amerikai trombitás-zeneszerző és zenekarvezető több, kimagaslóan népszerű és a szakma által is etalonként elismert lemezt jegyezhet neve mellett. Vessünk egy pillantást azokra a körülményekre és személyekre, akik Davis páratlan hagyatékában – így a november 10-én a Modern Art Orchestra által előadott “Nefertiti” című lemez keletkezésében is – szerepet játszottak.
Miles Davis összetéveszthetetlen trombitahangja és karakteres személyisége mellett egy olyan csalhatatlan, sőt, már-már profetikus hozzáértéssel rendelkezett, melynek következtében valamennyi zenekarának személyzetét egy zenetörténeti jelentőségű produkció perspektívájában volt képes összeállítani. Ilyen formáció a Miles Davis Quintet is, melynek fejlődésében a jazztörténet két korszakot különböztet meg: az Első Nagy Quintet és a Második Nagy Quintet szakaszait. A “Nefertiti” zenei anyaga és az albumfelvétel az utóbbi formáció alkotása.
Az 1963 tavaszára kikristályosodott Második Nagy Quintet ritmusszekciója olyan gigászi muzsikusokból tevődött össze, mint Herbie Hancock zongorista, Ron Carter nagybőgős és Tony Williams dobos. A “Nefertiti” zenekarában – a George Coleman helyét elfoglaló, de ekkor már negyedik éve a formációban működő – Wayne Shortert hallhatjuk, aki szaxofonozása mellett az improvizációhoz és a komponáláshoz való progresszív hozzáállásával is eltüntethetetlen lábnyomot hagyott a jazz történetében. Érdekes, hogy az 1968 elején a Columbia gondozásában megjelenő lemez Davis kompozíciót nem örökített meg, ennek ellenére a zenekarvezető ugyanolyan jelentős szerepet játszott a lemez hangzásának kialakításában, mintha annak valamennyi mozzanatát ő szerezte volna.
A “Nefertiti” egyik producere Teo Macero szaxofonos-zeneszerző volt, akivel Davis hosszan tartó és termékeny zenei kapcsolatban állt egészen a trombitáslegenda haláláig. Macero nem csak instrumentális vonatkozásban, hanem a zeneszerzés és a hangszerelés területein is magasan képzett és igen tapasztalt szakember volt. Nem vitás, hogy a lemez hangzásához és az abban szerepet nyerő, akkoriban még unortodoxnak számító zenei megoldások exponálásához az ő kreativitása is nagyban hozzájárult. Érdekfeszítő tény, hogy Macero az ez idő tájt manifesztálódó, úgynevezett “third stream” irányzat aktív művelőjeként fontosnak tartotta a műfajok közötti átjárhatóságot, így – a jazz mellett – még egy esszenciálisan közös pontot állapíthatunk meg a “Nefertiti” és a MAO között.
ATEMPO.sk
