2022. november 17-én, csütörtökön 19.00 órakor kerül bemutatásra a Dialóg nonprofit szervezet és a Komáromi Jókai Színház koprodukciójaként a Mindennapi tenyerünket című nyomoreszk Benkő Géza emlékére, a komáromi Benkő Géza Stúdiószínpadon.
Játszák Gubík Ági, Nádasdi Péter és Rancsó Dezső.
Írta Tóth Attila, rendezte Telihay Péter, jelmeztervező Szőke Anita, dramaturg Varga Emese.
Belépő 12 euró. Az előadás után pódiumbeszélgetésre kerül sor. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők. A rendezvény az aktuális óvintézkedések betartása mellett kerül megrendezésre.
Tóth Attila, a dráma szerzője évtizedekig volt a Komáromi Jókai Színház színésze, így vall első színpadi művéről:
„Vannak az életben történetek csodálatos barátságokról, sikerekről, szeretnivaló ripacsokról, akiknek minden összejött az életben. Nos, ez a történet nagyon nem ilyen. Ki ne hallott volna „Titus és Filemon”-ról? Na ugye, hogy senki. Pedig eredetileg róluk mintázták a „Szerénység” szobrát, de az olyannyira nem hasonlított, hogy azonnal az enyészeté lett. Már-már szánalmas, mennyire nem körülöttük forog a világ, mikor feltűnik Nadja, és ez a forgás beindul. Aztán egy teljes fordulat után leáll, és megkezdődik a lejtőn való lassú csúszás. Ezt csak egy igazi Nő tudja megakadályozni… Lelök a francba.
Hülyének lenni szabadság, ne próbáljuk ki, mert a végén még megéri!”
Az új szlovákiai magyar dráma ősbemutatójának rendezője Telihay Péter, aki jól ismeri a szlovákiai magyar színházi közösség nyomorúságos hétköznapjait, hiszen húsz évvel ezelőtt a színház főrendezője, volt s az elmúlt években több szlovákiai magyar drámát állított színpadra.
„A Mindennapi tenyerünket olyan színdarab, melyet egy volt színész és költő írt – színészekről. Két színész barátságáról és egy soha be nem teljesült szerelemről.
Színdarab, melyben megemlítik, hogy Isten nélkül nem lehet színházat csinálni és fordítva: ahol nincs jelen Isten, ott nincs színház.
Színdarab a végsőkig kizsigerelt tehetségről és szellemről és a vágyról, hogy világhírűek legyünk. Hogy nyomot hagyjunk magunk után a megszületett isteni pillanatról. És arról a pokolról, hogy ez lehetetlen. De hogy neki kell futni, meg kell próbálni mégis, újra és újra.
Arról, hogy a sikerért néha a legbensőbb titkainkat is kiadjuk és hogy a sikerért a legmélyebb szövetségek: a szerelem és barátság is olykor árulás tárgya lesz.
Arról, hogy nincs szemérmesebb állatfajta egy színésznél.
És galádabb és féltékenyebb és sebezhetőbb és okosabb és butább is kevés.
Színdarab arról, hogy a színházban a bűn és a bűnhődés is munkaeszköz. Ahogyan az ártatlanság is az. És a gyermeki álmok és fantázia is.
És a humor is.
A Mindennapi tenyerünket…egy színházi szellem tündöklése. Szertelen, érzéki, szomorú és vicces.
Tóth Attila méltó főhajtása legjobb barátja, Benkő Géza előtt.”
ATEMPO.sk