270 éve hunyt el Johann Sebastian Bach

Johann Sebastian Bach

270 éve, 1750. július 28-án halt meg Johann Sebastian Bach, a zenetörténet egyik legzseniálisabb alkotója, zenei lángelméje.

A thüringiai Eisenachban, 1685. március 21-én született, régi zenész-család gyermekeként. Nevelése egyet jelentett a zenei képzéssel. Ezt apja halála után Bach legidősebb fivére vállalta magára. Bach bámulatra méltó szorgalommal tanulmányozta a kor híres európai mestereinek műveit, és hamarosan egyformán otthonossá vált a francia és az olasz zene stílusában. Az északi művészek hagyományos délre-vágyódása (amely Schütz életútjának irányt szabott és Händel pályájában is sorsdöntő lett) őt nem érintette: egész életében nem hagyta el Németországot.

 

 

Hazája zenei életét kitűnően ismerte. Részben működése során, állásai révén jutott el a fontosabb zenei gócpontokba, részben egyéni érdeklődése vonzotta oda. Lübeckbe gyalog zarándokolt el, hogy Buxtehude orgonajátékát hallhassa. Mivel a német rezidenciákon a külföldi zenei stílusok szabadon érvényesültek, Bach ezekről is tájékozódott. Hamburgban a nemzetközi operai életet, Cellében a francia zenekari stílust ismerte meg. Weimarban az olasz concerto és kamaramuzsikával - különösen Vivaldi művészetével - találkozott, Köthenben a korabeli német hangszeres zene jutott el hozzá. Életének végső állomása Lipcse volt, ahol 1723-ban nevezték ki a Tamás templom kántorává és ahol huszonhét esztendőt töltött el, fáradhatatlan alkotó munkával, tanítással és a városi tanáccsal vívott meddő harcban. Utolsó műveiben összegezte élettapasztalatait, alkotásaiban összefoglalta mindazt, amit az európai zene történetében ő maga és elődei megteremtettek.

 

 

Bach egész munkásságát gyakorlati célok kielégítésére, meghatározott feladatok végrehajtására szánta, az élet realitásával és annak lehetőségeivel állandóan számolnia kellett. Hol mint városi orgonista teljesítette kötelességét (az egyházi ünnepekre való rendszeres komponálás, énektanítás, vezénylés stb.); hol hercegi udvartartás karmestereként kellett a gondjaira bízott zenekart muzsikálnivalóval ellátnia és ugyanakkor eleget tennie főúri gazdája muzikális óhajainak (a kötheni herceg még utazásain is elkísértette magát udvari zenemesterével: ezeken a kirándulásokon írta Bach a Wohltemperiertes Klavier darabjainak nagy részét); másutt a felelősségteljes kántori pozíció tennivalóit kellett összehangolnia az alkotó munkával. Eközben állandóan tanított és növendékei számára pedagógiai rendeltetésű műveket írt. Invencióit és Sinfoniáit, valamint a Wohltemperiertes Klavier hatalmas prelúdium- és fúgagyűjteményét, részben saját gyermekei, részben a tanulni vágyó ifjúság számára írta.

 

 

A Köthenben töltött hat esztendő (1717-23) a világi hangszeres zene jegyében telt el. S míg instrumentális műveit műkedvelő arisztokraták vagy tanítványai szűkebb körének szánta, vokális alkotásai - kantátái, de elsősorban passiói - közvetlenül a tömeghez szólnak. Utolsó éveiben szembajok kínozták, s meg is vakult. A zeneszerző-óriást 1750. július 28-án érte a halál és a lipcsei János-templom falában temették el. Telemann búcsúztató versében az ellenpont és az orgona nagy mesterének, leleményes improvizátornak, tehetséges fiak és híres tanítványok mesterének nevezte.

ATEMPO.sk / Eötvös Károly Megyei Könyvtár