Paul Simon tizenkétszeres Grammy-díjas amerikai énekes, zeneszerző, az egykori legendás Simon and Garfunkel duó tagja ma ünnepli születésnapját.
Szülei magyar zsidók voltak, akik a második világháború előtt vándoroltak ki Amerikába. Apja idehaza a rádiózenekar tagja volt, a tengeren túl zenét tanított és Lee Sims művésznéven nagybőgőzött dzsessz-zenekarokban.
Paul Newarkban született 1941. október 13-án, de New York Queens negyedében nőtt fel. Tízéves volt, amikor egy iskolai tehetségkutatón felfigyelt a szomszédjukban lakó, remek hanggal megáldott Art Garfunkelre. A két fiú összebarátkozott, hatodikos korukban léptek fel először együtt hivatalosan, az Alice Csodaországban iskolai előadásán.
Középiskolásként Tom and Jerry néven alakítottak duót, a kistermetű, alig 155 centis Simon volt az egér, a colos Art a macska. Tizenhat évesek sem voltak, amikor a Simon által írott Hey School Girl 1957-ben a negyvenkilencedik helyig tornázta fel magát a listán. Csodálatos vokáljuk kísértetiesen hasonlított az Everly Brothers zenéjére, bár Paul szenvedélyesen szerette a dzsesszt, a bluest és a folk zenét is. A következő hat évben Paul több mint harminc dalt írt, és néhányat el is énekelt, de inkább a tanulásra összpontosított, az egyetem angol szakára iratkozott be.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
1963-ban kezdett ismét régi barátjával együtt énekelni, és immár saját nevüket vállalva kaptak szerződést a Columbia cégtől. Első albumuk, az 1964-ben megjelent Wednesday Morning 3 am alig fogyott a lemezboltokból, s a csalódott Simon egy időre Angliába költözött, szólókarrier építésével próbálkozott. Közben
jó szimatú producerük elektromos gitárt, dobot és basszust kevert a lemez egyik dala, az akusztikus The Sound of Silence alá, és önálló kislemezként dobta piacra anélkül, hogy a két énekesnek említette volna. A húzás bejött, a dal listavezető lett, Paul szupersztárként tért haza.
A Simon and Garfunkel remek vokáljához további slágerek fűződnek, mint amilyen a The Boxer, a Scarborough Fair, a Bridge Over Troubled Water, a Cecilia vagy a Mrs. Robinson, amely az 1968-ban készült Diploma előtt című filmben csendült fel. A két énekes egyre inkább afféle se veled, se nélküled viszonyba került. Rivalizáltak is egymással, sérelmeket dédelgettek, szakmailag sem voltak egy hullámhosszon: a dalokat író Paul új zenei irányokat keresett, Art viszont filmszínészi pályafutását egyengette volna. A pályafutásuk csúcsának tartott, 1970-ben megjelent Bridge Over Troubled Water című lemez megjelenése után útjaik szétváltak. A barátság azért megmaradt, Simon Still Crazy című albumán 1975-ben újra együtt énekeltek, majd 1981-ben a New York-i Central Parkban félmilliós tömeg előtt adtak koncertet, amelyet filmen és lemezen is megörökítettek. Bár sokan szerették volna, új stúdiólemezt már nem készítettek, de többször turnéztak együtt.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Paul szólóban legalább annyira sikeres volt, mint duóban. 1972-ben kiadta a saját nevével fémjelzett albumát, majd egy évvel később a There Goes Rhymin' Simon című ambiciózusabb albuma a gospel és a New Orleans dzsessz, valamint a rhythm and blues felé kacsingatott.
Szólólemezei milliós példányszámban keltek el, legnagyobb sikere az 1986-ban kiadott, dél-afrikai zenei motívumokra épülő Graceland volt, rajta a vicces videoklippel megtámogatott You Can Call Me Al című dallal.
A lemez megjelenésének 25. évfordulóján mutatták be azt a dokumentumfilmet, amely az alkotás folyamatát örökítette meg. Simon 1990-ben a brazil muzsika világába kalandozott The Rhythm of the Saints című albumán, majd a sikert meglovagolva 1991-ben ismét a Central Parkban adott ingyenes koncertet, ezúttal 750 ezer ember volt rá kíváncsi.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Sokáig csiszolgatott The Capeman című musicalje 1998-ban emlékezetes bukásnak bizonyult, 11 millió dollárja bánta az esetet. A csorbát egy Bob Dylannal közös turné és egy újabb Grammy-díjra jelölt lemez köszörülte ki. Paul Simon hetvenedik születésnapján jelent meg 2011-ben a So Beautiful or So What című lemez, 2014-ben az egész évet világ körüli turnéval töltötte jó barátja, Sting társaságában. 2016-ban jelent meg a Stranger to Stranger, amely Nagy-Britanniában rögtön az első helyre került az albumok listáján, így Paul Simon lett a legidősebb férfi szólóénekes, aki ezzel az eredménnyel büszkélkedhet.
A legutolsó lemeze 2018-ban jelentetett meg In the Blue Light címmel. Ezen a lemezen saját régebbi szerzeményeit dolgozta fel. Különös módon egyetlen dalt sem tartalmaz Simon legnagyobb sikert aratott lemezéről, a Gracelandről, annál több kevéssé ismert számot. A lemezen közreműködik Bill Frisell, Wynton Marsalis, Joe Lovano, Jack DeJohnette és a National együttes gitárosa, Bryce Dessner.
Összesen 12 Grammy-díjat őriz vitrinjében, köztük az életműért járó szobrocskát is, a Rock Dicsőségcsarnokának kétszeresen, szólóban és duóban is tagja, 2006-ban a Time magazin beválasztotta a világunkat meghatározó száz leghíresebb ember közé.
A számos jótékonysági célt támogató énekes háromszor nősült, második felesége Carrie Fisher, azaz Leia hercegnő volt a Csillagok háborújából. 1992-ben vette feleségül a nála 24 évvel fiatalabb énekesnőt-dalszerzőt, Edie Brickellt, akivel azóta is boldog házasságban él. Négy gyermeke született, akik mind a zenét választották hivatásul.
ATEMPO.sk
