A világ legrangosabb orgonaversenyeinek győzteseként és díjazottjaként Fassang László generációjának egyik legsokoldalúbb orgonaművésze. Tevékenysége fókuszában a klasszikus orgonairodalom megismerése és megismertetése áll.
A Liszt Ferenc-díjas magyar orgonaművész 1973. december 12-én született és budapesti zenész család gyermeke. 1993-ban érettségizett a Baár-Madas Református Gimnáziumban. Orgonatanulmányait 13 éves korában Baróti István irányításával kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémián folytatta, ahol orgonát Gergely Ferenc és Ruppert István, zongorát Prunyi Ilona növendékeként tanult. Itt 1998-ban szerzett diplomát. Ezt követően felvételt nyert a párizsi Conservatoire National Supérieur de Musique Olivier Latry – a párizsi Notre-Dame orgonistája – által vezetett orgona-osztályába, ahol Michel Bouvard növendéke is volt. A következő tanévben az improvizáció tanszakra is sikerrel felvételizett, ahol tanárai Loïc Mallié, Philippe Lefebvre, Thierry Escaich és Jean-François Zygel voltak.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
2000-ben egyéves tanulmányi szabadsága alatt a Sapporói Hangversenyterem (Japán) orgonistája volt. Ekkor számos hangversenyt és mesterkurzust tartott Japánban, valamint a Sapporói Koncertterem Kern orgonáján elkészítette első orgonalemezét, amelyen Bach és Liszt művei mellett saját improvizációi hallhatók.
Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a 2002-es Calgary improvizációs aranymedál és a 2004-es Chartres-i interpretációs nagydíj és közönségdíj.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
2003-ban ellenszavazat nélkül, kiváló minősítéssel szerzett orgona-előadói és orgona-improvizáció diplomát a párizsi Conservatoire-on; zongora-improvizáció diplomáját 2004-ben kapta meg ugyanitt. Számtalan hangversenyt adott szerte Európában, illetve Japánban és Észak-Amerikában. Többéves külföldi tartózkodása után 2004 óta Magyarországon él. Szakértőként segítette Baróti István orgonatervezői munkáját a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonájának építésében; 2006-tól a Művészetek Palotája orgonakoncertjeinek egyik szerkesztője.
A klasszikus orgonairodalom megszólaltatása mellett fontosnak tartja az improvizáció hagyományának ápolását. Ennek kapcsán igyekszik a hangszer lehetőségeit különböző zenei stílusok – jazz, illetve tradicionális zene – szintézisén keresztül is bemutatni. Ebben a szellemben rendszeresen koncertezik a hazai zenésztársadalom legtehetségesebb művészeivel, Palya Beával, Szokolay Dongó Balázzsal, Dés Andrással, Bacsó Kristóffal, valamint a nemzetközileg ismert jazz-szaxofonossal, Vincent Le Quang-gal. 2004 óta egyre több zongorakoncertet ad szerte Magyarországon és a világon.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
2004-től 2008-ig a San Sebastian-i Zeneművészeti Főiskola meghívott improvizáció tanára volt. 2008 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneakadémián oktat, ahol 2017-ben doktori fokozatot szerzett. 2014 őszétől Philippe Lefebvre utódaként a Párizsi Conservatoire-on tanít billentyűs improvizációt.
Tanári tevékenysége mellett rendszeresen részt vesz nemzetközi orgonaversenyek zsűrijében, lemezei jelentek meg Magyarországon, Japánban, Franciaországban és Németországban.
Tevékenységét 2006-ban Liszt díjjal és Príma díjjal, 2013-ban Gramofon díjjal ismerték el. 2016-ban Érdemes Művész kitüntetésben részesült.
EZ, ATEMPO.sk
