Michael Stipe, az R.E.M. frontembere

Michael Stipe amerikai zenész, az R.E.M. együttes frontembere 1960. január 4-én született a a Georgia állambeli Decatourban.

Apja az amerikai hadseregben szolgált, ezért gyermekkorában sokat utaztak, éltek Németországban is. Egyetemi tanulmányait a University of Georgián végezte, festészetet és fényképészetet tanult.

Itt ismerkedett meg a 1980-ban megalakult R.E.M. későbbi tagjaival, Mike Millsszel, Peter Buckkal és Bill Berryvel.

Az 1982-es kislemezüket, a Chronic Townt a következő évben követte az első nagylemez, amelyet a Rolling Stone című, rocklap az év lemezévé választott és eljött a várva-várt siker is.

 

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

Hazánkban a Shiny Happy People című sláger ismertette meg az emberekkel az együttes nevét. A tőlük szokatlan, könnyed, vidám dal az 1991-es Out of Time-ról származott, akárcsak a Losing My Religion. A szomorú és szépséges Everybody Hurts már a lassabb, akusztikusabb hangvételű 1992-es Automatic for the People-ön hallható. Az R.E.M. legnagyobb korszakát az előzőnél rockosabb, harapósabb lemez, a Monster zárta le (1994).

 

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

Stipe összetett, néha szürrealista dalszövegeiről és társadalmi-politikai aktivizmusáról ismert. Az R.E.M. az alternatív rock úttörőinek számítanak, nagy hatással voltak a kilencvenes években kialakult alternatív rockzenei szcéna ismert együtteseire, a Nirvanára, a Pearl Jamre és a Radioheadre.

Az együttes 2011-ben oszlott fel.

Stipe a kilencvenes években filmes karrierbe is kezdett. Single Cell nevű filmes cége első sikereit az évtized végén érte el: Stipe volt többek között a Velvet Goldmine, az Amerikai pszichó és A John Malkovich menet c. filmek producere.

 

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

A szexuális irányultságára vonatkozó pletykák az R.E.M. befutása után azonnal szárnyra kaptak. 1992-ben az is elterjedt, hogy Stipe elkapta a HIV-vírust. Bár a hír nem volt igaz, Stipe nem cáfolta: nem volt kedve felvenni a harcot az újságírókkal.

Egy 2001-es Time magazinnak adott interjúban „queer művészként” határozta meg magát. A Butt magazinnak adott interjújában kifejti: mind a nőkhöz, mind a férfiakhoz vonzódik, bár utóbbiakhoz jobban; élete társát is egy férfiban találta meg. A meleg címkét viszont nem szívesen használja magára, mert a queer szerinte alkalmasabb az olyan átmeneti identitások leírására mint az övé.

EZ, ATEMPO.sk