Énmellettem elaludni nem lehet - Psota Irén színművészre emlékezünk

Psota Irén

Psota Irén (1929-2016), a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Psota Irén filmjeivel és előadásival még mindig úgy van jelen a köztudatban, mint a senkihez se hasonlítható színész. A színésznő nagyon érzékeny, rendkívül sokoldalú művész volt.

 

 

Fantasztikus lénye és kisugárzása volt, a hangját, gesztusait senkivel se lehetett összetéveszteni, különleges egyéniség volt. Azon művészek közé tartozik, akik bele tudták magukat égetni a magyar nézők szívébe, akire most is szeretettel és hálával emlékezik a magyar közönség.

 

Psota Irén a Bem rakpart 30. szám alatt élt 1970-től haláláig, ahol születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából emléktáblát avattak.

 

Psota Irén

 

"Drámában, tragikomédiában, vígjátékban vagy énekes bohózatban az ő megérzései, szerepfelfogása és stílusérzéke mindig a helyes irányt mutatták" - mondta Lőte Attila Jászai Mari-díjas színész, pályatársa.

Psota Irén 1929. március 28-án született Budapesten. 1952-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, osztálytársai voltak többek között Váradi Hédi, Horváth Teri, Szemes Mari, Berek Kati, Farkas Antal és Soós Imre. "Ezek a nevek jellemzik azt a háború utáni korszakot, amely megszülte ezeket a csodálatos művészeket, akikben elementáris erő működött, hogy az emberről, a mi világunkról emberséggel, odaadással, egymás iránti szolidaritással nyilvánuljanak meg, és adjanak valamit a magyar színházkultúrának és az egyetemes kultúrának is" - mondta róla Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező.

 

 

Kiemelte: Psota Irén öntörvényű, dinamikus, zseniális művész volt. "Művészi pályája is lenyűgöző, felejthetetlen és teljes volt, élete utolsó éveiben is méltósággal és humánus magatartással lépett vissza a színpadról".

 

Psota Irén

 

A színházi adattár szerint Psota Irén nevéhez 127 színházi bemutató fűződik, számtalan filmben és tévéjátékban játszott. Három nagylemeze jelent meg. Gazdag és színes pályájáról három könyvet is írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!

 

 

Utolsó színházi munkája Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban. A 80. születésnapja után, 2009. április 11-én játszott utoljára, aznap vonult vissza a színpadtól.

Munkásságának elismeréseként 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban lett érdemes, 1982-ben kiváló művész. A Kossuth-díjat is két alkalommal kapta meg: 1966-ban és 2007-ben. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-től volt a nemzet színésze.

 

 

ATEMPO.sk
Fotó: Mohai Balázs, fortepan.hu