Sólyom-Nagy Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze 1941. december 21-én született Siklóson.
A Zeneakadémia ének-opera szakán 1966-ban szerzett diplomát Maleczky Oszkár és Kutrucz Éva tanítványaként. Majd az Operaház magánénekese lett, ahol Scarpia szerepében debütált Puccini Tosca című operájában, de kisebb szerepekben már főiskolásként láthatta őt a közönség.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
A dalszínházban főként a romantikus és verista operairodalom - Wagner, Donizetti, Verdi, Puccini, Leoncavallo és Erkel - bariton szerepeiben aratott sikereket, de fellépett Monteverdi, Mozart, valamint 20. századi zeneszerzők - R. Strauss, Gershwin, Kodály, Szokolay, Balassa - műveiben is, emellett elismert oratórium- és dalénekes volt. Több mint 80 szerep eléneklése után 2009-ben vett búcsút a színpadtól.
Nevét külföldön is ismerik: szerepelt Münchenben, Grazban, Bécsben, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Olaszországban. 1981-től több mint két évtizeden át volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó közreműködője és mintegy 250 előadásban vett részt. De olyan operafilmekben is szerepelt mint Káel Csaba Bánk bánjában, Szinetár Miklós Fideliója vagy Békés András Parasztbecsülete. Művészetét számos rádió- és több mint 30 lemezfelvétel is őrzi, egyebek mellett Liszt Ferenc Krisztus és Szent Erzsébet legendája című oratóriuma, Goldmark Károly Sába királynője vagy Gustav Mahler Egy vándorlegény dalai ciklusa.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
A művész 1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanáraként is dolgozott.
Sólyom-Nagy Sándor munkásságát 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1977-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész kitüntetésben, 1998-ban Kossuth-díjban részesült. A Magyar Állami Operaház 2007-ben választotta örökös tagjai és mesterművészei közé.
Életének 80. évében 2020. december 30-án hunyt el.
ATEMPO.sk / MTI
Fotó: Mezey Béla / Operaház
