Garas Dezső a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja Budapesten született 1934. december 9-én Grósz Lajos lókereskedő és Sirger Ilona gyermekeként.
Saját bevallása szerint „szerelemgyerek” volt, mivel édesapja zsidó vallású volt, édesanyja pedig régi, főpapi taggal is büszkélkedő római katolikus családból származott. A szülők megegyezése szerint Dezső fiuk apja vallását kapta, csak a holokauszt kezdetén keresztelkedett ki. 1944-ben életmentő beavatkozásra volt szüksége, amikor is pszichoszomatikus okokból eredő strúmával műtötték. Az operáció után nem sokkal leállt a légzése, és csak egy éppen odaérkező orvos tudta megmenteni, aki még azt sem engedte, hogy műtőbe vigyék Garast, hanem ott, a kórteremben gégemetszést hajtott végre rajta. A beavatkozás során hangszála is károsodott, ezért szükség volt hangjának folyamatos és intenzív ápolására.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd az egyébként kötelező vidéki kezdést elkerülve, Major Tamás a Nemzeti Színházhoz szerződtette. A Nemzeti felrobbantása után, 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja volt, majd egy évadot a 25. Színházban töltött. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt. 1990–1993 között a szolnoki Szigligeti Színházba szerződött, majd két évadig a Művész Színház vendégművészeként játszott. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színész volt. 1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színházban játszott. 2003-ban egy évadra a Vígszínház, 2004-től haláláig újra a Nemzeti Színház művésze volt. Szerepei utóéletéről saját maga gondoskodott.
Első színpadi rendezése 1982-ben vendégrendezőként a Józsefvárosi Színházban Eduardo De Filippo: Ezek a kísértetek című darabja volt.
Filmen először a Makk Károly rendezésében 1954-ben készült Liliomfiban ifj. Schnapsot alakította. Utolsó filmes szerepe Frici megformálása volt a 2011-ben készült Világjobbítók című tévéfilmben. Olyan filmekben láthattuk mint a Két félidő a pokolban (1961), Krebsz, az Isten (1969), majd 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodás (Régi idők focija), akinek „Kell egy csapat” mondásából szállóige lett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
2011 decemberében bejelentette, hogy visszavonul a színpadtól, ám döntését nyilvánosságra nem hozták. A Nemzeti Színházban utolsó előadása december 20-án volt, amikor Törőcsik Mari kérésére még eljátszotta az apa szerepét Fejes Endre–Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem című musicaljében.
Munkássága során leginspirálóbb partnereinek Darvas Ivánt, Kern Andrást, Kútvölgyi Erzsébetet és Törőcsik Marit tartotta. Utóbbihoz fűződő barátsága egész pályafutása során végigkísérte, először 1954-ben léptek együtt színpadra a Nemzeti Színházban.
Drámákban, és vígjátékokban, súlyos veretű, nehéz szerepekben csakúgy, mint könnyed vagy groteszk komédiákban kiváló alakítást nyújtott. 1963-ban és 1965-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1988-ban kapta meg. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje lett 1995-ben, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2004-ben kapta meg a Budapest díszpolgára címet.
Garas Dezső hosszú vesebetegség után 2011. december 30-án elhunyt, 77 éves korában, álmában érte a halál.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
ATEMPO.sk
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
