100 éve született Pécsi Sándor felvidéki származású színművész

Pécsi Sándor felvidéki származású kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész, a 20. századi magyar színjátszás kivételes tehetségű alakja volt.

Sajószentpéteren született 1922. március 18-án. Apja Péchy Sándor, üveggyári vas- és fémesztergályos, anyja Szalay Margit üveggyári munkás.

Szülei az impériumváltás után, a Felvidékről menekült magyar nemesemberek voltak.

A sajószentpéteri református nagytemplomban keresztelték meg. A településen nem sokáig éltek, mivel kisgyermekkorában szülei elköltöztek, és több kisebb-nagyobb Borsod megyei faluban is megfordultak.

 

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

Később Pécsi Sándor a származását érintően ezt mondta: „A Pécsi családi név. De nem cs-vel, hanem ch-val írják. A Péchyt én póriasítottam Pécsire – közismert álszerénységem okából… Különben családunk Eperjes környékéről, Pécsújfalu községből származik…

A kassai Miklós-börtönben találtam is egy körözvényt, Emerich Péchy aláírással. Ez az ősöm valami Habsburg-párti pernahajder kapitány lehetett.

A körözvényben ugyanis megtiltotta Eperjes férfilakosságának, hogy Kossuth-szakállt, pakompartot s egyéb hazafias szőrzetet viseljen. Legyen békétlen haló porában!”

 

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

Diákként nyolc évig a Sárospataki Református Kollégiumban tanult, és nem sokon múlott, hogy nem lett lelkész belőle. Helyette színésznek tanult, a Színművészeti Akadémiát 1944-ben végezte el, s a Miskolci Nemzeti Színház, 1946-ban Művész Színház, majd 1948-ban a Madách Színház tagja lett.

Pécsi vidéki színészként elsősorban operettekben, vígjátékokban játszott, a fővárosi évek alatt vált érett jellemszínésszé.

A negyvenes évek végétől kezdett filmezni, 1951-ben a Kis Katalin házassága című filmben nyújtott alakításáért kapta meg első Kossuth-díját.

 

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

Mintegy hatvan filmben szerepelt, köztük volt a Rokonok (1954), a Szent Péter esernyője (1958), a Rangon alul (1960), az Új Gilgames (1963), a Sellő a pecsétgyűrűn (1967) és A Pál utcai fiúk (1969). A fekete város című, 1971-ben készült nagy sikerű tévésorozatban Quendel Gáspárt alakította feledhetetlenül.

A színművész zsenialitását őrzi Fényes Szabolcs és Szenes Iván Gyermekkori álmok című dala, amelyet Pécsi Sándor Fuss, hogy utolérjenek! című nagy sikerű film zárásában adott elő.

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

Mindössze ötven évet élt, 1972. november 4-én hunyt el szívroham következtében.

Munkásságát 1951-ben és 1953-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 1961-ben érdemes művészi, 1968-ban kiváló művészi címmel tüntették ki.

EZ, ATEMPO.sk
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan