„Sohasem hallott ilyen szép hangot” - Székely Mihály, a legendás magyar basszus

Székely Mihály

Székely Mihály kétszeres Kossuth-díjas basszus, a magyar opera kimagasló alakja volt.

Jászberényben született 1901. május 8-án. Apja, aki aranyműves-kereskedő volt, nevét Spagatnerről Székelyre magyarosította. Úgy szülei, mint négy testvére zenerajongók voltak. Magánúton tanult énekelni. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte.

Első fellépésére 1920-ban került sor: népdalokat énekelt az Orpheum színpadán. Dr. László Gézánál folytatta tanulmányait. Huszonkét évesen szerződtette a budapesti Operaház. A társulatnak 1923-tól haláláig, 1963-ig volt tagja, több mint 1300 alkalommal lépett színpadra.

Titta Ruffo híres olasz bariton, amikor meghallgatta Sparafucile szerepében, úgy vélekedett, hogy „sohasem hallott ilyen szép hangot”.

Nagy sikereket ért el külföldön is, elsősorban Olaszországban és Bécsben. Egyik legfontosabb szerepe A kékszakállú herceg vára volt.

 

 

Bartók Béla, az 1936. október 29-én az Operaházban megtartott felújításra, néhány helyen a partitúrát átírva, Székely Mihály hangjához igazította operájának főszerepét.

A nyilas terror alatt egy pap barátjánál bújt meg. A második világháború után Doráti Antal meghívta Dallasba énekelni, de az út során fellépő nehézségek miatt későn érkezett meg a próbákra, így helyét egy fiatal amerikai basszus, George London vette át. 1946 januárjában leszerződött a New York-i Metropolitan operaházhoz, ahol 1947-1950 között 47-szer lépett színpadra, elsősorban Richard Wagner operáiban (Fafner, Hermann őrgróf, Marke király, Hunding).

1947–1949 között Otto Klemperer meghívására visszatért a budapesti operaházba. Ezek után a kommunista hatalom korlátozta nyugati utazásait, de bejárta a Szovjetuniót és eljutott több európai országba is. 1956-ban egy holland fesztiválon énekelte egyik legnagyobb alakítását, Bartók kékszakállú hercegét. 1957–61 között évről évre szerepelt a glyndebourne-i fesztiválon, főképpen Mozart dalműveiben.

 

 

Korának egyik legjelentősebb operaénekese volt. Alakításai közül figyelemreméltók Mozart basszus szerepei. G. Kennedy a La Follia zenei folyóirat 2002. áprilisi számában Sir Rudolf Binget idézte:

„Székely Mihály nem csak az évszázadnak egyik legszebb mély basszus hangja volt, de a hatalmas színpadi tehetségével és műsorának felfogásával sikerült a kollégáit elbűvölni és a publikumát hipnotizálni.”

1949-ben és 1955-ben is Kossuth-díjat kapott, 1950-ben kiváló művész lett.

 

 

1963. március 22-én váratlanul halt meg Budapesten. Emlékére Székely Mihály-emlékplakettet alapítottak, amelyet évente adományoznak az operaház művészeinek. Nevét utca őrzi az Opera tőszomszédságában.

Hagyatéka kiállításra került a jászberényi Jász Múzeumban, ahol emlékét azóta is őrzik.

ATEMPO.sk
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan