Gyenes Béla szabadúszó zenész, tehetsége és kreativitása már kora gyermekkorában kitűnt. A legnagyobb jazz ikonok tapsoltak neki, hallván játékát Los Angelestől Kaliforniáig. A magyar zenei életben is számos formációban csillogtathatta meg különleges tudását.
1962. április 15-én született. A fővárosban az énektanárnője fedezte fel tíz éves koromban, hogy kitűnő a hallás.
"Az ő javaslatára kezdtem el klarinétozni. Gyermekkoromban arról álmodtam, hogy az Operaház klarinétosa leszek, naponta tíz órát gyakoroltam. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulójaként már szívesebben játszottam önállóan, így több lehetőségem volt a kreativitásra. Ekkor kanyarodtam a szaxofon irányába, a középiskola elvégzése után már a könnyűzenére koncentráltam.” - olvasható a Budakalász város honlapján közzétett interjúban.
1983-ban kezdte pályafutását. Több mint 20 évig volt a Bon Bon tagja, de sok-sok más zenekarban is közreműködött. Hallhattuk többek közt az R-Go, az Unisex, a Kentaur, Pierrot, a PUF, a Rapülők, a Studió Dixiland, a Takács Tamás DBB, az Emberek, az Irigy hónaljmirigy, a Triász, a Ladánybene 27, Szekeres Adrienn koncertjein, lemezein. Együtt dolgozott Miller Zolival és zenés darabokban Gesztesi Károllyal is.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
150 magyar lemezen működött közre, valamint zenét is írt (többek közt az Uniszex zenekarnak a „Szebb holnap” című slágerét és Auth Csillának a „Szerelem az esetem” című nagysikerű dalát).
Számos külföldi filmzene eljátszására is felkérték, de színházi előadásokban is fellépett.
Karrierjének csúcsa az volt, amikor a soul zene királyának, Barry White-nak a szaxofon szólistája lehetett két európai és egy amerikai turnéja során. „ Az ottani 25 000 ember tapsorkánja örökre beleégett az emlékezetembe. A közönség sorai közt volt a fantasztikus Quincy Jones, Lisa Stansfield Los Angelesben és a csodás hangú Aretha Franklin is.”
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
2020. február 5-én, 58 éves korában hunyt el súlyos betegség következtében. Halála előtt levelet írt a betegségéről, zenéről, amelyet párja és több barátja is megosztott közösségi oldalán:
Kedveseim.
Elmentem, igaz nem önszántamból, de menni kellett. Hogy értsétek, röviden elmesélem a történetet.
2017. júliusban beteg lettem, jártam kezelésekre, sokszor hajat váltottam, de felvettük a harcot. Ha ezt olvassátok, az azt jelenti, hogy vesztettem. De sebaj.
Tartalmas, szép életem volt, köszönhetően szüleimnek, rokonaimnak, barátaimnak, zenész kollégáimnak, egyszóval: NEKTEK és a ZENÉNEK!!! A zene, ami fontos része volt életemnek, amin keresztül elmondtam örömöm, bánatom, amiben szívem-lelkem benne volt, és remélem a zenén keresztül sokáig fogtok emlékezni rám.
Petikém-Tomikám, nem tudok menni a 25. jubileumi koncertre, de érezzétek, hogy a lelkem kis darabja, ott lesz veletek, és mindig bármerre mentek. Drága zenész kollégáim, kollégák, mélységes megtiszteltetés, hogy Veletek zenélhettem, és sok boldog órát töltöttünk együtt. Köszönöm.
Ne szomorkodjatok, mert ott, ahová most tartok, nagyszerű zenészek, barátok várnak. Jó kis zenekart hozunk össze. Ott van a Kakas, ott a Robi, a nagy öreg, Barry White, Gesztesi, és még nagyon sokan, így nagy bulit csapunk.
Köszönöm, köszönöm, hogy vagytok nekem. (bocs Peti)
Ölellek benneteket. Béluska
Ui: Drága Ercsikémre nagyon vigyázzatok, Ő most nagyon elveszett és szomorú.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
EZ, ATEMPO.sk / Budakalász város
