A "magyar Rossini" a Csallóközből - 195 éve hunyt el Bihari János zeneszerző, hegedűművész

Bihari János

Bihari János cigány származású zeneszerző és hegedűművész a csallóközi Nagyabonyban született 1764. október 21-én, s 1827-ig kápráztatta el a világot művészetével. Apja is hegedűs cigány volt. Gyermek- és serdülőkorát a Győr megyei Bőnyön töltötte. 24 éves korában Dunaszerdahelyen feleségül vette a mindössze 16 éves Banyák Évát, a neves szerdahelyi cimbalmos, Banyák Simon lányát. Hegedűjátékát egyre tökéletesítve hamarosan apósa zenekarának vezetője lett.

Dunaszerdahely és Komárom után 1801-ben Pestre ment, ahol megalakította híressé vált zenekarát.

 

 

Nyugtalan vándoréletet élt. 1811-ben Pozsonyban működött és ez időben Bécsbe is járhatott, ahol több műve nyomtatásban is megjelent.

Káldy Gyula szerint Ludwig van Beethoven Bécsben többször hallgatta játékát és egyik dallamát fel is használta az István király nyitányban.

1818 körül többször megfordult Veszprémben, Ruzitska Ignácban pártfogóra és barátra talált.

Fénykora az 1820-as évek elejére tehető, azután pályája lassan lehanyatlott.

 

 

Bihari ismertségét és elismertségét növelte, hogy szinte elengedhetetlen résztvevője lett a különböző ünnepélyeknek és lakomáknak. 1811-ben az országgyűlés alkalmával Pozsonyban muzsikált, később más országos ünnepi eseményeken is őt kívánták hallani. 1814-ben, Napóleon hadainak leverése után a Szent Szövetség Bécsben ülésezett, tagjai onnan rándultak át Pestre és Budára, hogy Bihari János, a “magyar Rossini” hegedűjátékát hallhassák. 1815-ben a Katarina Pavlovna orosz nagyhercegnő tiszteletére rendezett margitszigeti mulatságon, 1820-ban a Csepel-szigeten Ferenc császár, Albrecht herceg, a cambridge-i herceg és több főrangú külföldi vendég előtt.

1822-ben Liszt Ferenc is hallgatta játékát és nagy elismeréssel emlékezett meg róla.

1824-ben eltörte bal karját és ez véget vetett virtuóz pályájának. 1825-ben a királyné koronázásakor Pozsonyban még játszott, de a prímásságot kénytelen volt másnak átengedni. Öregkorára magára hagyatva élt. 1827. április 26-án hunyt el Pesten.

 

 

A 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legjelentősebb képviselője volt. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkotta. A neki tulajdonított kompozíciók nem mind hitelesek. Nem bizonyított feltevés szerint a Rákóczi-nótának és a Rákóczi-indulónak is ő a szerzője. Balatonfüred volt a 19. század első felében a kiröpítő fészke annak a verbunkos zenének, amelynek Bihari is képviselője. A Balatoni Panteonban ezt emléktábla örökíti meg, amelyen Csermák és Ruzitska neve is szerepel.

 

Bihari János szobra Dunaszerdahelyen

 

Mintegy 84 fennmaradt táncdallama, illetve feldolgozása biztos formaérzékről tanúskodik. Ő maga nem értett a hangjegyíráshoz, műveit tanult muzsikusok jegyezték le, látták el kísérettel. Saját neve alatt csak három füzete jelent meg Bécsben (Két magyar tánc, illetve Verbunkos zongorára, Hét magyar tánc egy hegedűre, Tizenöt magyar tánc két hegedűre), más művei gyűjteményekben vagy kéziratos forrásokban maradtak fenn.

Liszt Ferenc írta róla: „a cigány virtuozitás legismertebb, legünneppelttebb képviselője“.

Emlékét szülőfalujában is őrzik, 1964-ben indították útjára a Bihari János Zenei Napokat. 2005-ben pedig Dunaszerdahelyen szobrot is avattak a cigányprímás tiszteletére.

EZ, ATEMPO.sk