Szemes Mari Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész 1932. május 7-én született.
Unokája, Pamuk Anna tájékoztatása alapján Sárváron született. Számos forrásban, az interneten is helytelenül a felvidéki Sasvárt tüntetik fel szülőhelyének.
A II. világháború után került Budapestre. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, Gellért Endre tanítványaként, majd a Szegedi Nemzeti Színházhoz került. Később azt vallotta: Gellértnek köszönhette, hogy színésszé lehetett.
Olyan művészekkel együtt diplomázott, mint Soós Imre, Psota Irén, Berek Kati, Váradi Hédi, Hacser Józsa, Horváth Teri.
Szemes Mari 1949-ben állt először felvevőgép elé. Számos magyar filmben láthatjuk, de igazi főszerep nem jutott számára.
Szerepelt a Ludas Matyi, a Gerolsteini kaland, A harangok Rómába mentek, a Tűzoltó utca 25, a Büdösvíz filmekben. Egyik legemlékezetesebb alakítása volt Iboly, az átkozódó cigányasszony Mihályfi Imre 1985-ben forgatott Átok és szerelem című zenés tévéjátékában.
1954-ben a Petőfi, 1955-től a József Attila Színház, 1984-től haláláig pedig a Nemzeti Színház tagja volt. A drámáktól, a vígjátékokon át az operettig számos maradandó alakítását láthatta a közönség. Személyiségének és szerepformálásának varázslata volt, mindezt tetézte jellegzetes, különös alt hangja.
Utolsó színpadi szerepe a Nemzeti Színházban a dajka volt Shakespeare Rómeó és Júliájában.
Kiváló humorérzékkel rendelkezett, számos tévés és rádiós kabaréjelenetben közreműködött, ezek közül talán a legemlékezetesebb egy Csehov-paródia, a Ványadt bácsi, valamint a Schütz Ilával előadott Csirágné és Hanákné jelenet.
Szemes Mari művészi munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Két alkalommal, 1960-ban és 1970-ben kapott Jászai Mari-díjat, 1979-ben kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1985-ben vehette át.
Hosszan tartó, súlyos betegség után 56 évesen hunyt el Budapesten 1988. december 10-én.
ATEMPO.sk / FIdelio
Fotó: Fortepan (Szalay Zoltán)
