Szabó Miklós Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy, érdemes művész, a Győri Leánykar alapítója és vezetője volt.
1931. április 15-én született Szentgotthárdon. Nagyapja elemi iskolai igazgató, édesapja tanár volt. Szülővárosában végezte el az alap- és középfokú iskolát.
1952-től egy évtizeden át népzenét gyűjtött az Őrségben a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató csoportjának megbízásából.
1953-ban a Zeneművészeti Főiskolán Vásárhelyi Zoltán tanítványaként diplomázott, majd a győri Zeneművészeti Szakiskola tanára, 1966-tól a Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatának főiskolai tanára, 1982 és 1990 között a Zeneművészeti Főiskola budapesti egyetemi tagozatának egyetemi docense, 1990-től egyetemi tanára volt.
A Győri Leánykart 1958-ban alapította. 1968-tól a kórussal külföldön is rendszeresen szerepelt. Számos díjat nyertek kórusversenyeken. Visszavonulásakor, 2009-ben feloszlott az együttes.
Rendszeresen vezényelte a Magyar Rádió, a Magyar Állami Népi Együttes Énekkarát és a Budapesti Kórust. Számos kortárs mű bemutatóját vezényelte.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Tanított Finnországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, az egykori Jugoszláviában, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Izraelben, Japánban. Vendégkarnagy volt Lyonban és az Illinoisi Egyetemen.
Munkásságát számos díjjal elismerték: 1967-ben Liszt Ferenc-díjat, 1978-ban érdemes művészi címet, 1981-ben Bartók Emlékplakettet, 1982-ben Kodály Emlékplakettet, 1983-ban Lajtha Emlékplakettet, 1986-ban Liszt Emlékplakettet kapott. A Kossuth-díjat 1991-ben, a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat 1996-ban vehette át.
Főbb művei: Bartók Béla: Gyermek- és nőikarok (közreadás, 1984), Bartók Béla kórusművei (1985), emellett 20 hanglemeze készült.
89 éves korában hunyt el 2020. június 11-én.
Roni, ATEMPO.sk
Fotó: Széchenyi István Egyetem
