Mindene volt a színpad - Lehoczky Zsuzsa, a nemzet színésze

Ma ünnepli születésnapját Lehoczky Zsuzsa Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, akit 2021 májusában választottak a nemzet színészévé.

 

Lehoczky Zsuzsa

 

Lehoczky Zsuzsa 1936. július 18-án született Szegeden. Tizenegy évesen már a Szegedi Nemzeti Színházban játszott, ahol William Shakespeare: Szentivánéji álom című vígjátékában Mustármagot alakította. Pályafutását Szegeden táncosnőként kezdte. 1956-ban egyéves kitérőt tett a kaposvári Csiky Gergely Színházba, majd újabb öt évig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1962-ben szerződött az akkor még Fővárosi Operettszínházhoz, amelynek azóta is tagja.

 

Lehoczky Zsuzsa

 

Musicalekben és operettekben egyaránt láthatta a közönség. Játszott többek között a Kiss Me Kate (Kate), A mosoly országa (Mi), a Bál a Savoyban (Daisy), a Maya (címszerep), a My Fair Lady (Eliza), A nagymama (Szerafin), a Marica grófnő (Bozsena), a Csárdáskirálynő (Cecília, Stázi), a Zsákbamacska (Reinerné), a Handa banda (Izabella), a Dobostorta (Fehérváry Jozefin), a Mágnás Miska (Nagymama), a Marica grófnő (Bozsena), a Lili bárónő (Agatha), a Menyasszonytánc (Majzikné) és a Párizsi élet (Quimper Karadek grófnő) című darabban.

 

Lehoczky Zsuzsa

 

Számos tévéjáték mellett a hatvanas években a Nyáron egyszerű, a Fotó Háber, a Szerencsés flótás és a Nyári játék című filmekben vállalt szerepet.

 

Lehoczky Zsuzsa

 

Lehoczky Zsuzsa az operett- és musicalirodalom szubrettszerepeinek kiváló megformálásáért, több évtizedes, sikerekben gazdag művészpályafutása elismeréseként 2004-ben Kossuth-díjat kapott. Művészetének további elismerései között van a Jászai Mari-díj (1966, 1974), az érdemes művész (1981) és a kiváló művész (1989) cím, a Déryné-díj (1993), valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1995). 2004-től a Budapesti Operettszínház örökös tagja, 2007-ben a Magyar Operett Napja alkalmából életműdíjat kapott.

 

Lehoczky Zsuzsa

 

ATEMPO.sk
Fotó: Budapesti Operettszínház, Szalay Zoltán (Fortepan), Hangosfilm (Fortepan)