100 éve született Agárdy Gábor a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, akit a legnagyobb magyar színészek egyikeként tartanak számon.
Gabriel Arkaliján néven Szegeden látta meg a napvilágot 1922. augusztus 2-án.
Örmény családból származott, nagyapja az örmény népirtás egyik szenvedő áldozata volt, apját pedig menekülés közben valaki beemelte egy szekérbe, így menekült meg a török mészárlás elől.
Szabómesterként dolgozó édesapját még gyerekkorában elveszítette, ekkor ismerkedett meg azonban a színházzal is, már nyolcévesen játszott a szegedi szabadtéri játékokon, 15 éves korában pedig leszerződött a szegedi Városi Színházhoz, mint táncos boy és kardalos, miután elévgezte az Országos Színészegyesület színésziskoláját.
„Játszom, mióta csak megvagyok... Szegeden lakott a családunk, s én nem lehettem több hat-nyolc évesnél, amikor betoppant egy szomszéd, a szegedi színház tagja, mondván, hogy gyermekszínészt keresnek. Így kezdődött, s a szegedi színháznál eltöltött évek után, immár nem gyermek, hanem ifjú színészként több mint egy évtizeden át vándor társulatokkal jártam az országot. Általában három hónapot töltöttünk egy városban. Kisebb helyiségekben még annyit sem, s játszottunk klasszikust, modernet, prózát, operettet, mindent. Nincs olyan vidéke Magyarországnak, ahol meg ne fordultam volna…” - mesélte a Fejér Megyei Hírlapnak.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
1937-től 1941-ig a Szegedi Városi Színház, 1942 és 1952 között a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1955-ig a Budapesti Operettszínház, később a budapesti Petőfi Színház, végül 1964-től 1985-ig a Nemzeti Színház tagja volt, amely 1989-ben örökös tagjának választotta. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt.
Gyakran filmezett, és a képernyőn is rendszeresen feltűnt. Olyan alkotásokban láthattuk mint A dunai hajós, az Egri csillagok. Utolsó filmszerepe A gyertyák csonkig égnek című filmben volt, mely alakításáért 2006-ban megkapta a Magyar Filmszemle Életmű-díját, amit már személyesen nem tudott átvenni.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Megszámlálhatatlanul sokat dolgozott a Magyar Rádióban, s e műfajban is a közönség egyik kedvencévé vált.
Ikonfestőként is ismert volt, 1967 óta munkáit több önálló kiállításon is, nagy elismerést aratva mutatta be.
Ikonfestményei otthonra találtak például a Pannomhalmi Apátságban Magyarországon, a II. Alekszij orosz pátriárka számára ajándékozott műve a Danyilov Kolostorban, Oroszországban, s a II. János Pál pápa számára, Szent István Királyról készített ikonja, a Vatikánban.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Agárdy 2005 szeptemberében került kórházba egy színpadi baleset következtében kialakult szövődmény miatt, ahonnan már nem térhetett haza. Hosszan tartó betegség után, 2006 januárjában, 83 éves korában érte a halál.
Művészetét 1958-ban és 1962-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. 1968-ban Érdemes művész, 1980-ban Kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 2002-ben ehhez még a csillaggal-fokozatot is átvehette. 2000-ben a Nemzet Színésze lett. 2002-ben választották meg Budapest díszpolgárává.
ATEMPO.sk
Fotó: Fortepan, Szalay Zoltán
