Ma 60 éves Alapi István Artisjus-, Fonogram-díjas előadóművész, gitáros, zeneszerző, az Edda Művek tagja, a magyar könnyűzenei élet kiemelkedő személyisége.
Salgótarjánban látta meg a napvilágot 1962. augusztus 2-án.
„A családomban eltekintve az egyik dédnagyapámtól, aki karmester és hegedűs volt, senki nem foglalkozott zenével. Én azonban már egész kicsi korom óta nagyon erős vonzódást éreztem a hangszerek, a zene iránt. Valószínűleg ez késztette nagyszüleimet, hogy 10 éves koromban karácsonyi ajándékként egy gitárt vásároljanak nekem, s ezzel akarva, akaratlanul meghatározzák életem további alakulását.
Lelkesen, minden külső befolyásoló tényező nélkül elmentem a helyi zeneiskolába azzal az elhatározással, hogy klasszikus gitárt fogok tanulni, azonban az igazgató minden áron el akart téríteni szándékomtól, mondván, hogy a gitár egy komolytalan hangszer, miért nem tanulok inkább tubázni! Ránéztem arra a bazi nagy hangszerre és arra gondoltam, hordja ezt Ö élete végéig a nyakában!
Valami mondvacsinált ürüggyel kilógtam az irodából és haza futottam. Ezzel klasszikus gitáros karrierem véget is ért. Ezek után szerencsémre egy olyan gitárostól volt alkalmam elsajátítani az alapokat, aki bár Salgótarjánban lakott és kevesen ismerték, mégis a hangszerének legnagyobb mesterei közé tartozott. ”
Középiskolásként már együttesben játszott, 19 éves korában pedig a város egyik legismertebb zenekara, a Front együttes tagja lett. A négy évig működő jazz-rock formáció szép sikereket aratott, a ’83-as Ki Mit Tud-on, az ország legnépszerűbb tehetségkutatóján dobogós helyezést értek el.
„A helyi zeneiskolában egy úttörő kezdeményezésként bevezették a jazzoktatást, így alkalmam volt ebben az oktatásban részt venni. Terveztem is, hogy miután leérettségizek a budapesti jazzkonzervatóriumban, folytatom tanulmányaimat, de idö közben az lett a tapasztalatom, hogy ott az oktatási szisztéma a legkevésbé sem felel meg az én elképzeléseimnek. Én egy eléggé öntörvényű ember voltam már akkor is, ezen kívül egyformán érdeklődtem a rock, a jazz, a fúziós műfajok iránt.
Akkoriban azonban a jazztanszakon már az is szentségtörésnek számított, ha valaki például torzítós gitáron akart játszani, a rock szót, pedig ki sem volt szabad ejteni. Tehát rájöttem, hogy ez nekem nem hiányzik!”
Autodidakta módon képezte magát, majd 1985-ben a fővárosba költözött, az országszerte ismert Moho Sapiens tagja lett, amely az Angyalbőrben című tévésorozatból is ismert.
„Itt figyelt fel rám Pataky Attila és Gömöry Zsolt billentyűs . Néhány nap múlva már az Edda művek gitárosa voltam. Ez talán életem egyik legjelentősebb fordulópontja volt!”
Az Eddában töltött első 4 éve során több mint 400 koncerten lépett színpadra, játszott 4 albumon, sikeres művészi tevékenysége elismeréseként 1990-ben Nívódíjban részesült.
1991-ben egy meghívásnak eleget téve Kanadába utazott, 10 hónapos vendégszereplés után hazatért és megalakította Demeter Gyurival, Vértes Attilával, Hetényi Zolival és Makovits Dénessel az XL Sisters formációt, amellyel slágerlistás dalokat és telt házas fellépéseket értek el.
Fergeteges volt az Edda felvidéki nyárbúcsúztatója (FOTÓ+VIDEÓ)
1993 nyarán Kun Péter tragikus halála után visszahívták az Edda Művekbe, ahol azóta is, megszakítás nélkül játszik.
1996-ban megjelent első szólólemeze Belső világ címmel, a fúziós jazz album szép sikereket aratott. 2001-től 2005-ig a Keresztes Ildikó Band tagjaként is zenélt, 2002-ben pedig megjelent második szólóalbuma, István címmel, a Los Angeles-i székhelyű Hitchcock Media Records gondozásában.
2007-ben Salgótarjánban Pro Arte díjat kapott. 2011-ben kiadta harmadik szólólemezét niXfactor címmel. A produkció méltán nyerte el az Év Hazai Jazz albumának járó Fonogram-díjat 2012-ben. Így írt a lemezről az egyik szakportál:
„Ne kerülgessük az átforrósodott erősítőt: Alapi István új albuma a honi zenetörténelem fontos darabja. Kivételes képességű zenész készített kivételes albumot. Olyan lemezt, mely páratlan Magyarhonban. A niXfactor egészen egyszerűen pazar. Minden rezdülésében igazolja: remekmű…”
2011-ben a magyar zeneművek bemutatása és megismertetése érdekében végzett kimagasló tevékenységéért az Artisjus Zenei Alapítvány díját kapta. 2013-ban jött ki az újabb albuma, az Inner Vortex, amelyet számtalan sikeres klubfellépés követett. 2015-ben a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése a Nógrád Megye Díszpolgára kitüntető címet adományozta kimagasló művészi tevékenységéért.
Játszott 27 Edda lemezen, közreműködött közel 100 magyar előadó, többek között Katona Klári, Varga Miklós, Keresztes Ildikó, Szentpéteri Csilla, Havasi Balázs albumain, rendszeresen koncertezik a Felvidéken és Erdélyben. Harmincadik éve játszik az Edda Művekben, hazánk egyik legsikeresebb rock együttesében, évente 70-80 telt házas koncerten lép a közönség elé.
2016-ban, elsőként a magyar zenészek közül, meghívást kapott a világ legnagyobb, nemzetközi hangszerexpojára, az USA-ban, Anaheim-ben megrendezésre kerülő NAMM Show-ra, ahol minden nap bemutatókat tartott a megjelent nemzetközi, szakmai közönségnek.
2018-ban a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetés adományozottja lett és abban az évben jelent meg az L.A. On My Mind című lemeze. Eddigi utolsó szóló anyaga 2020-ban került a boltokba The Last Day Of Forever címmel.
ATEMPO.sk / edda.hu
Fotó: Cséfalvay Á. András
