Delhusa Gjohn albán származású magyar énekes, zeneszerző és dalszövegíró 1953. augusztus 9-én született Budapesten. Máig egyik legismertebb dala a Nika Se Perimeno.
Édesanyja Ihász Erzsébet, Ihász Gábor énekes és Ihász Kálmán labdarúgó pedig az unokatestvére. Apai nagyanyja görög, nagyapja pedig albán, anyai nagyanyja német, nagyapja magyar nemzetiségű volt. Szülei egyszerű emberek voltak. Gjon gyermekkorát Zuglóban töltötte, eredetileg autófényező szeretett volna lenni.
Könnyűzenei karrierjét mindössze 18 évesen kezdte, amikor az 1971-es Táncdalfesztiválon egy csapásra ismert lett a „Hegyek lánya" című dallal.
{jamedia src="/
Az 1974-es év hatalmas sikereket tartogatott a számára, hiszen ebben az évben minden addig megjelent korongja (négy kislemez) aranylemez lett.
Ekkor jelent meg az NDK-ban egy német nyelvű kislemeze is, amely 500 000 példányban kelt el és rekordnak számított. Már a megjelenés évében megkapta a drezdai fesztivál nagydíját, ami akkoriban a legrangosabb sajtódíj volt az NDK-ban, majd 1975-ben az év énekesének is megválasztották.
Ezek a díjak azért is számítottak nagy sikernek, mert Kovács Katin kívül magyar énekes nem nyerte el. 1977-ben a Bergendy-együttes énekese volt néhány hétig, a Metronóm ’77 fesztivál gáláján adtak koncertet. 1979-ben megjelent első nagylemeze Delhusa Gjon címmel.
1980-ig részt vett valamennyi jelentős kelet-európai fesztiválon, amelyekről díjakkal tért haza.
Több magyar és külföldi előadónak írt dalt. Zenét szerzett Demis Russous számára, Goldi Ens-nek és a Goombay Dance Band együttesnek is. Ő írta Csepregi Éva az Ezeregy éjjel, valamint Szűcs Judith Táncolj még! című slágerét.
1980-ban a nyugat-német „TELDEC” multinacionális lemezcéggel kötött 3 éves szerződést. Az együttműködés jóra sikerült, olyannyira, hogy a cég 1983-ban újabb 3 éves szerződést ajánlott fel, azzal a feltétellel, hogy az előadó letelepedik Németországban. De ezt nem vállalta és leszerződött Magyarország egyetlen lemezkiadó vállalattal, a Hungarotonnal, ahol 4 nagylemeze jelent meg.
1988-ban a kiadója benevezte egy Kubában megrendezett dalversenyre, ahol a legjobb zeneszerző díjat nyerte el.
{jamedia src="/
Ezután sorba következtek a fesztiválok. Járt a holland Antillákon, Curacao szigetén, utána Közép-Amerikában, ahol a legjobb előadói díjat kapta meg, majd Chilében a „Vinja del Mare” fesztiválon, ahol bejutott a döntőbe.
Itthon időközben megalakultak az első önálló lemezkiadók. Az egyik ilyen a Rákóczi jelentette meg 1989 decemberében a „Csavargó” című lemezét, amely szinte soha nem látott sikert ért el. Pár nap alatt aranylemez lett 1991 elején elérte a 100 000 példányt, azaz platinalemez lett.
Még 1989-ben megkapta a Magyar Rádió „EMERTON” díját.
{jamedia src="/
Delhusa rövid ideig Markó Andrással, a Gemini együttes egykori tagjával játszott együtt, majd az NDK-ba került, ahol több évig dolgozott. 1996-ban Fortuna című dalával megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatóversenyét, azonban a nemzetközi audio előválogatóból nem sikerült kijutnia az oslói döntőre.
1996-ban a „Mediterrán” című nagylemezéért átvette Albánia legmagasabb kulturális kormánykitüntetését.
1997-ben a Carib-tengeri Antillákon, Curacaoban „World of the trubadours” címmel CD-válogatást adtak ki, melyen 1988-as fesztiválgyőztes dalai hallhatóak.
2005. március 15-én a Magyar Köztársaság Aranyérdemkereszt Kitüntetettje lett, ami azért egyedülálló, mert Magyarországon a könnyűzenei életben elsőként vehette át.
ATEMPO.sk
Fotó: RTL, Urbán Tamás/Fortepan
