Pogány Judit Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja Kaposváron született 1944. szeptember 10-én.
Kora gyermekéveit – bátyjával együtt – Kaposváron töltötte. 8 és fél éves korában elveszítette édesapját, Pogány Gyulát, ekkor édesanyja (Beyer Anna) már súlyos beteg volt. Testvérével együtt gyámszülőkhöz került Budapestre, akik két édesgyermekük mellett kitanították és felnevelték őket. Pici gyerekkora óta vonzódott a színház, a versek világához, a Békéscsabán eltöltött középiskolás évei alatt számtalan helyi és országos szavalóversenyen sikerrel indult.
„Nevelőanyám vasúttervező irodán dolgozott, így sikerült elhelyeznie a bátyámmal minket és egyik saját gyerekét egy-egy MÁV-kollégiumba. A középiskolás intézeti évek alatt szavalóversenyek, iskolai irodalmi színpadi szereplések, ének- és szolfézstanulás, versenyek, néptánc, torna, Hanzelka és Zikmund – két neves cseh utazó – könyveinek színrevitele kötötte le minden időmet. Rájöttem a játék ízére.” - mesélte korábban Pogány Judit.
A közgazdasági technikum elvégzése után jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol az első rostán eltanácsolták. Nyilatkozataiban említette, hogy igazat ad a felvételiztető vizsgabizottságnak, jelentéktelen kislányként közhelyes versekkel próbálkozott.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Érettségi után visszaköltözött Kaposvárra, és másfél évig a Kaposvári Megyei Bíróságon adminisztrátorként dolgozott. Munka mellett Takács László segédrendező amatőr színjátszókörében játszott el néhány szerepet. 1965-ben a csoport fellépett az országos Ki mit tud?-on, és bekerült a döntőbe. Produkciójukat a kaposvári Csiky Gergely Színház vezetése is látta, készülő új előadásukba fiatal lányokat kerestek, melybe Pogány Juditot is meghívták. Meghallgatás után segédszínészi állást ajánlottak számára, melyet rögtön elfogadott.
Először a kórus és tánckar tagja volt, később kisebb prózai szerepeket játszott. Ebben az időszakban ismerkedett meg későbbi férjével, Koltai Róbert színművésszel, aki ekkor már a színház tagja volt. Az igazi áttörést színészi pályájában az 1968–1969-es évad hozta el, amikor Zsámbéki Gábor friss diplomás rendezőként Kaposvárra szerződött, és szerepet adott Pogány Juditnak a Várj míg sötét lesz című színdarabban.
„A János vitéz ment, Zsámbéki a nézőtéren ült. Észrevette, hogy a hamisan sírdogáló lányok között az egyiknek valódiak a könnyei. Én voltam az. Ezután többször akart szerepet adni nekem, de állandóan kihúztak: mutatta, ceruzával írták a nevem fölé az igazgató kedvesének nevét. Az áttörést a Várj, míg sötét lesz című krimi hozta. Senki sem vágyott a tizennégy éves csúnyácska, tüskés lelkű kislány szerepére. Zsámbéki rám osztotta, és el is játszhattam. Neki köszönhetem, hogy színész lettem.”
A következő, 1969–1970-es évadtól elindult színházi karrierje: Csorba István rendezésében a Hamupipőke címszerepét alakította, és még ebben az évadban megkapta a színész minősítést.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
1971-ben összeházasodott Koltai Róberttel, a következő évben, 1972-ben megszületett a fiuk, Koltai Gábor. Koltai Róberttel való kapcsolata 2006-ban véget ért, el azonban nem váltak.
1973-tól Ascher Tamás rendezésében a Pinokkió főszerepét játszotta, melyre szülés után napi több órás intenzív edzéssel készült a színésznő, hogy hitelesen keltse életre a szikár fabábu lényét és mozgását. Számtalan szereppel bízták meg a kaposvári évek alatt, többek között Shakespeare Ahogy tetszik című drámájában Rosalindát, Csehov Ivanovjában Anna Petrovnát alakította, mindkettőt Zsámbéki Gábor rendezésében. Sarkadi Imre Oszlopos Simeonjában Zsuzsit, a megalázott, gyilkos nőt keltette életre, a darabot Gazdag Gyula rendezte. Érett, kiforrott művésszé fejlődött, az új rendező generáció legnagyobbjaival dolgozott együtt a kaposvári évek alatt, mint például: Babarczy László, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor.
Elismert filmrendezőkkel forgatott, mint Gazdag Gyula, akinek filmjeiből több tudható meg a Kádár-rendszer valóságáról, mint néhány átfogó szociológiai munkából. A Bástyasétány 74'] című filmet 1974-ben mutatják be, melyben Pogány Judit Bözsi szerepét alakítja. Lugossy Lászlóval 1975-ben forgatta az Azonosítás című filmet, mely a következő évben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medve díjat nyert.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
1978-ban Pozsgay Imre kultuszminiszter Zsámbéki Gábort és Ascher Tamást Budapestre, a Nemzeti Színházhoz szerződtette. A Pogány-Koltai házaspár ekkor szintén a Nemzeti Színházhoz szerződött.
„Természetes volt, hogy Zsámbékival tartok. Persze borzasztóan fájt az elszakadás Kaposvártól, hiszen minden odakötött: a szüleim, ott lettem színész, ott ismertem meg a férjemet, ott született a fiam. A Nemzetit bonyolult, szélsőséges viszonyok jellemezték. Előfordult, hogy két jelenet között a folyosón kiabált utánam egy kolléga: "Aztán tudjad ám, hogy a pontnál le kell vinni a mondatot". Nem simultunk kellőképp a Nemzeti hagyományához, stílusához.”
A színházban töltött két évad alatt továbbra is Ascherrel, Zsámbékival, valamint Székely Gáborral dolgozott együtt, eljátszotta az Éjjeli menedékhely Natasáját, a Szent György és a sárkány Isbel hercegnőjét, Troilus és Cressida Cassandráját és a Jövedelmező állás Polináját.
1978-1979-ben színházi szerepei mellett több TV- és játékfilmben is szerepelt, többek között Gothár Péter rendezésében az Imrében és az Ajándék ez a napban. Ez utóbbi filmben nyújtott szerepformálásáért 1980-ban elnyerte a Magyar Filmkritikusok Nagydíját, a legjobb női alakításért, valamint a film az 1980-as Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elsőfilmes kategóriában Arany Oroszlán díjat kapott.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
1980-tól 14 évadra (1994) ismét visszatért Kaposvárra a Csiky Gergely Színházhoz. A rendszerváltás utáni első önkormányzati ciklusban helyi képviselőként is dolgozott négy évig Kaposváron, Babarczy László akkori kaposvári színi igazgató kérésére.
1994 óta szabadfoglalkozású, elsősorban az Örkény István Színházban és a József Attila Színházban lép fel. Vendégként többször fellépett a budapesti Katona József Színházban is. Itt játssza az 1996. május 18-i bemutató óta Werner Schwab Elnöknők című darabjának egyik főszerepét. 2004-től az Örkény Színház tagja.
Hatalmas – közel 500 darabos – bohócgyűjteménye van. Hitvallása szerint azért vonzódik a bohócokhoz, mert a játék, az öröm és egyben a szomorúság megtestesítői, akár a színészek. Híres állatbarát, apró gyermekként is nagyon sok jószággal - a madárkáktól kezdve a kutyákon át - vette körül magát.
Mind tragikus, mind komikus szerepeket játszik. Számos filmben is szerepelt mint színész, és szinkronhangként is emlékezetes perceket szerzett a nagyközönségnek (például mint a kis Vuk (1981) vagy Szaffi). A Pom Pom meséi című filmben több mint száz; a 2010-ben bemutatott Bogyó és Babóca című mesesorozatban több mint hetven hangon szólal meg.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Színházi szerepeinek többségét a groteszk és esendő hősnők jellemrajza teszi ki, alakításain keresztül olyan személyiségek elfogadtatására törekszik, akik messze állnak az idealizált, hibátlan karakterektől. Rendkívül kíméletlen önmagával, kifejezetten objektíven látja szerepformálását: egészen addig csiszolja karakterét, míg úgy nem érzi, hogy igazán életre kelt az általa alakított figura. Híres szinte önmarcangoló, lelkiismeretes felkészüléséről, mindig a teljes és hiteles alakításra törekszik.
„Játék közben figyelni szoktam magam. Zavar, ha bizonyos mondatokat hamisnak hallok.”
Az utóbbi években olyan filmekben, sorozatokban tűnt fel, mint a A Viszkis (2017), a Seveled (2019), Az unoka (2022), A tanár (2022), a Keresztanyu (2022).
Munkásságáért számos elismerésben részesült, Jászai Mari-díj (1978), Gábor Miklós-díj (2007), Kossuth-díj (2008), Hazám-díj (2014) és Pünkösti Andor-díj (2022) is van már a tulajdonában, emellett 1987-től Érdemes művész, 2010-től Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában.
ATEMPO.sk
Fotó: Örkény Színház
