Számára a színház volt az igazi - Avar István, a Nemzet Színésze emlékére

Számára a színház volt az igazi - Avar István, a Nemzet Színésze emlékére

Avar István a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész 1931. március 20-án született a Heves megyei Egercsehiben.

Bányászcsaládból származott, nagyapja és édesapja is bányászok voltak. Édesapja a Dorogi Szénbányáknál vállalt munkát, így családostól Dorogra költöztek. A háború borzalmait is ott élték át, édesapját behívták munkaszolgálatra, így ő lépett elő családfenntartónak tizennégy éves korában.

Szüleitől katolikus neveltetést kapott. A papi hivatás vonzotta, és csak miután apja 1948-ban hazatért a hadifogságból, színjátszó köri társainak biztatására felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Elsőre felvették és 1954-ben szerzett diplomát a főiskolán.

 

 

Először a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1960-tól a Madách, 1966-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, 1985-től nyugdíjazásáig pedig újra a Madách Színházban játszott, aztán a Pesti Magyar Színház előadásain lépett fel.

Erőteljes, szép orgánuma, természetes játékstílusa szakmai és közönségsikert hozott Avar Istvánnak, pályafutása alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, nagysikerű előadások résztvevője volt.

 

 

Színpadi szerepei mellett számos magyar film és tévéjáték főszereplője volt (Vasvirág, Két emelet boldogság, Párbeszéd, A fekete város, Mocorgó, Égi bárány, Álmatlan évek, Hamis a baba). A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színpadi beszédet tanított, 1973 és 1990 között - pártonkívüliként - országgyűlési képviselő volt, emellett tagja a parlament kulturális bizottságának.

Művészi munkáját 1963-ban és 1969-ben Jászai Mari-díjjal, 1975-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A kiváló művész címet 1980-ban nyerte el, 2001-ben, Sinkovits Imre halála után a nemzet színészévé választották. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal 2007-ben kapta meg.

 

 

Nyolcvanéves korában, arról beszélt, hogy - bár megszámlálhatatlan filmben, tévéjátékban szerepelt, rengeteget szinkronizált - számára a színház az igazi.

"Megmagyarázhatatlan varázs a színész és a közönség találkozása az esti előadáson. Amikor lelestem a nézőtérre, figyelő, csillogó szemeket, tátott szájakat láttam. Ez engem boldoggá tesz, doppingol. Öntudatlanul ráteszek még két lapáttal. Megettem a kenyerem javát a pályán, de még mindig jólesik a vége taps" – mondta.

Utoljára 2012-ben a Pesti Színházban vendégként, Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabjában lépett színre. Romló egészségi állapota nem engedhette meg, hogy visszatérjen a színpadra.

Avar Istvánt életének 84. évében hosszú betegség után, családja körében hunyt el 2014. szeptember 13-án.

Roni, ATEMPO.sk
Fotó: Wikipedia