Kovács Apollónia, a magyar nóta nagyasszonyának emlékére

Kovács Apollónia

Kovács Apollónia Kossuth-díjas előadóművész, népdalénekes 1926. szeptember 20-án született a romániai Volkányban.

Gyermekkorát nagyrészt Nyárádremetén töltötte. A második világháború idején, Kolozsvárott figyeltek fel hangjára, de csak a béke beállta után, 1945–46-ban a Józsa Béla Athenaeum Művészképzőjében tanulhatott. 1946 és 1949 között színész volt egy nagyenyedi magántársulatnál, majd 1949 és 1961 között a Nagyváradi Állami Színház tagjaként tevékenykedett.

Rendszeresen énekelt a város római katolikus székesegyházának kórusában. Az 1950-es években gyakran szerepelt a kolozsvári rádióban népdalfelvételeivel, az évtized második felében már a Magyar Rádióban is hallható volt későbbi férje, Grabócz Miklós közbenjárására.

 

 

1961 novemberében települt Magyarországra, szabadfoglalkozású előadóművészként Budapesten élt, és magyar cigánydalokat adott elő. Már 1962-ben elkezdett külföldön szerepelni. A következő évtizedekben egészen Kanadáig, Új-Zélandig eljutott. 1964-ben kötött házasságot Grabócz Miklóssal (1974-ben megözvegyült).

Számos színpadi szerepben láthatta őt a közönség, játszott például a Csárdáskirálynőben, a János vitézben, a Három a kislányban és a Liliomfiban. Énekelt a Cigánybáróban és a Cigányszerelemben is.

Legnagyobb sikereit népdalénekesként érte el. Kiemelkedő énektudása, gyönyörű hangja a műfaj egyik ikonjává tette. Nemcsak előadta, hanem férjével gyűjtötte is a dalokat, illetve egyes dalokat ő fordított le magyar nyelvre. Mintegy húsz lemeze jelent meg (Magyar nóták; Cigánydalok - Székely népdalok; Hej, daládé, daládé; Hosszú útnak hosszú pora)

2000-ben Dankó Pista-díjjal tüntették ki, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét is átvehette. Később tagja lett az Artisjus Dankó Pista-díját odaítélő bizottságnak. 2007-ben a népi kultúra és népdalkincs ápolásáért, illetve előadó-művészete elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

 

 

2011-ben megkapta a Kossuth-díjat is a nemzedékek számára példaképül szolgáló egyedülálló stílusú előadóművészetéért, a magyar nóta és a magyar népdal lélek mélyéig hatoló, magával ragadó szépségű, kivételes tisztasággal történő megszólaltatásáért, kulturális örökségünk részét képező népdalkincsünk ápolásáért. A díjat már személyesen nem tudta átvenni.

Élete utolsó szakaszában súlyos betegségek kínozták. Egy idősek otthonában hunyt el 86 éves korában 2012. november 17-én.

ATEMPO.sk