Bodonyi András felvidéki zenész, pedagógus, akinek egész életét végig kísérte a muzsika 1947. augusztus 4-én született.
Tesmagi ácsmester nagyapja adta az ötéves Bandi kezébe a hegedűt és ezzel megpecsételődött sorsa is.
Volt tornatanár és alsótagozatos tanár, nevelő, népművelő, kultúrház-igazgató, zenetanár, vállalkozó, üzlettulajdonos, színházi ember, de mindig ott volt neki a zene.
Éveken keresztül volt a Csavar Színház tagja, pedagógusként az Ipolybalogi és Ipolysági Művészeti Alapiskolában is találkozhattunk vele. De az ország egész területén láthattuk, hallhattuk, csodálhattuk.
Gyűjtött népdalokat, zenélt lagzikban, fesztiválokon, tábortűznél, színházi előadásokat kísért hegedűvel, gitárral.
Nyugdíjazása után is állandóan úton volt. 72 éves korában elhunyt el 2019. október 3-án.
Számtalan dal szerzője volt, melyek közül a legismertebb A felvidéki himnusz. Ezzel búcsúzunk tőle:
Pajtás, a hazád ez a széles felvidék.
Szép hazám, te tudod, hozzád mindig hű ez a nép.
[:Magyarul dobban ez a szív, magyarul szól ez a száj,
Pajtás, de ha kell, a barátod a világ.:]
Érhet bármi baj, soha nem törik meg ez a nép
Jöhet még száz vihar, büszkén őrzi mindig hitét.
[:Magyarul dobban ez a szív, magyarul szól ez a száj,
Pajtás, de ha kell, a barátod a világ.:]
Hány vész érte már, hitéből merített új erőt.
Nyögött már száz igát, könny és vér mosta tisztára őt.
[:Magyarul dobban ez a szív, magyarul szól ez a száj,
Pajtás, de ha kell, a barátod a világ.:]
EZ, ATEMPO.sk
Fotó: Göbölös Lajos
