Bánki Zsuzsa kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész Budapesten született 1921. július 31-én.
Apja fogorvos, anyja kozmetikus volt. Iskoláit magánúton végezte.
Már négyévesen megtanult olvasni, és az otthoni könyvtár gazdag irodalmi anyagának nagy részét az elemi iskolai évek alatt elsajátította. Rendszerint ő szavalt az ünnepélyeken, és 15 évesen, 1936-ban tette le az érettségit a Veres Pálné Gimnáziumban.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
18 éves korára (1939) szerezte meg diplomáját a fővárosi Színművészeti Akadémián.
Zsidó származása miatt nem jutott álláshoz egészen 1945-ig.
Édesanyja 1944-ben a holokauszt áldozata lett, apja pedig súlyosan megbetegedett (idegösszeroppanás), és csak néhány évvel élte túl. 1939–45 között a színésznő nem kapott állást színházi társulatban, alkalmi esteken szavalt csupán.
A háború utolsó évében lett a Nemzeti Színház tagja. 1949–51 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt, majd két évre leszerződött a Madách Színházhoz (1951–53). Innen a Petőfi Színházba ment át, ahol 1962-ig maradt. Ekkor véglegesen a Vígszínház társulatának tagja lett. Közben 1976-tól az Újvidéki Akadémia, 1980-tól pedig az Állami Balett Intézet tanáraként is működött.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Színházi szerepei mellett számos filmben és tévéjátékban is láthatta a közönség. Szerepelt a Valahol Európában, az Éjfélkor, a Húszévesek, a Szerelmi álmok – Liszt és a Bob herceg.
1987-től a Szomszédok c. sorozatban Szöllősiné Zsuzsa szerepét alakította tíz évig.
{facebook}https://www.facebook.com/MTVAarchivum/videos/335429888773477/{/facebook}
1998. január 5-én hunyt el. Férje Barlay Gusztáv rendező volt, gyermekük nem született.
Munkásságát számos díjjal ismerték el, 1948-ban a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakításért járó díjat hozta el, 1953 és 1954-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1965-ben Érdemes, majd 1983-ban Kiváló művész lett. 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át.
ATEMPO.sk
Fotó: Kotnyek Antal, Bauer Sándor / Fortepan
