Frenák Pál Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, pedagógus, érdemes művész diszkótáncosból lett világhírű táncművész.
Budapesten látta meg a napvilágot 1957. május 4-én.
Szülei siket-némák voltak, így gyerekként megtanulta a jelnyelvet.
Nyolc gyermek közül a legkisebbként, apja halála után a 6 éves Frenák a balatonszabadi nevelőintézetbe került. 14 éves korában került ki, majd hazatért Budapestre, ahol az Astoriában dolgozott pikolófiúként. Tánccal és különböző mozgásformákkal már egészen kis korától kezdve foglalkozott, ám fordulópont volt az életeben, amikor 19 évesen Jeszenszky Endre tánciskolájába került. Jeszenszky később Frenák mentora lett. Dolgozott az Állami Artistaképző Intézetben asszisztensként, majd a Rock Színházban és Győrben.
Benevezett az első magyarországi televíziós diszkótáncversenyre, amelyet meg is nyert, és így kijutott a londoni világversenyre, ahol produkcióját különdíjjal jutalmazták.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Az 1982-ben Párizsba költözött, ahol táncolt a Lido de Paris-ban, majd a Moulin Rouge-ban. Párizsban a klasszikus balett több illusztris személyiségével dolgozott, Cunningham, illetve Limón tánctechnikákat tanult és megismerte a kortárs művészetek világát.
1989-ben Franciaországban alapította első táncegyüttesét, amelyet 1999-ben Compagnie Pal Frenak néven magyar táncosokkal kibővítve, párizsi és budapesti székhellyel működő társulattá alakított. Koreográfusi munkásságával párhuzamosan tanított a párizsi és lille-i Siket Színházban, és meghívott koreográfusa és tanára volt Chalons en Champagne-ban a Francia Artistaképző Főiskolának.
Mozgásművészet a gyógyításban címmel az Amiens-i Egyetemi kórházban táncrehabilitációs programot fejlesztett ki mozgássérült gyermekeknek.
1998-ban megnyerte a kiotói Villa Kujoyama koreográfusi díját, amelynek köszönhetően több mint fél évet töltött Japánban, ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér koreografálni.
A világ több országában is folyamatosan dolgozik, workshopokat tart.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Munkáit a 2000-es évek közepétől kiemelkedő szakmai és közönségfigyelem övezi Magyarországon és a nemzetközi szcénában is. Alkotásaival kétszer nyerte el a Lábán Rudolf-díjat, 2002-ben Harangozó-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2007-ben Imre Zoltán koreográfusi díjjal tüntették ki. 2009-ben, társulatának 10 éves megalapításának alkalmából magyar-angol nyelvű monográfia jelent meg róla. Péter Márta, szerző, könyvében áttekinti a társulat addig bemutatott kreációit, valamint egy mélyinterjú segítségével mutatja be a koreográfust az olvasónak. 2014-ben, társulata fennállásának jubileumi 15. évében, Budapestért díjjal tüntették ki.
2018-ban Érdemes művész lett, majd 2021-ben megkapta a Kossuth-díjat is.
ATEMPO.sk
Fotó: opera.hu
