Bacsik Elek világhírű jazzmuzsikus, akinek nevét ma is kevés magyar ismeri

Bacsik Elek budapesti születésű gitáros, hegedűs, akit a 20. századi jazztörténet kiemelkedő alakjaként tartják számon, bár ma is kevés magyar ismeri a nevét.

"Amikor a hatvanas évek elején Párizsban rögzítette a Take Five-ot vagy a Blue Rondo á la Turköt, Európa legjobb gitárosai között jegyezték. A kontinens tizenöt országában turnézott, miközben nagy kalandor volt, minden helyi nyelven megtanult"

- mondta róla korábban Simon Géza Gábor, a hazai jazztörténet fontos kutatója, aki 2016-ban Esős évszak címmel diszkográfiát írt róla.

 

 

Bacsik Elek kiemelkedő technikai felkészültséggel és alkalmazkodóképességgel mozgott a legkülönbözőbb zenei műfajok, stílusok és zenekari felállások, zenekari szerepek között.

"Talán nem volt olyan helyzet, amelyben ne tudott volna magasan megfelelni, és ha lehetősége volt rá, maradandót alkotni" - fogalmazott Pál Nagy Balázs, aki számos korábban ismeretlen információt, részletet publikált róla 2021-ben megjelent könyvében, a Bacsik Elek - Budapesttől East Dundee-ig című kötetben.

 

 

Az 1926. május 22-én Budapesten, a Ferencvárosban roma családban született Bacsik Elek (apja, Bacsik Árpád ismert cigányzenész, brácsás volt) már a negyvenes években,

tinédzserként részese volt a hazai zenei színtérnek. Gitározott, hegedült az Arizona mulató zenekarában, közreműködött számos rádiófelvételen és gramofonlemezen.

Huszonkét éves volt, amikor 1948-ban elhagyta Magyarországot.

Hosszabb-rövidebb ideig dolgozott Libanonban, Spanyolországban és Portugáliában, Olaszországban a rock and roll helyi híressége, Renato Carosone zenekarában gitározott. 1959-ben Franciaországba került, ahol a sanzonipar fontos szereplőjévé, televízió- és rádióműsorok közreműködőjévé vált. Franciaországban két szólólemeze jelent meg (The Electrc Guitar of the Eclectic Elek Bacsik - 1962; Guitar Conceptions - 1963), Serge Gainsbourg, a francia könnyűzene ikonja dzsesszlemezt készített vele, de játszott mások mellett Dizzy Gillespie-vel, Jeanne Moreau-val és Michel Legrand-nal is.

 

 

Amerikába azért ment 1965-ben, mert vágyott a jazz őshazájába, de csalódnia kellett. Bár ott is megjelent két szólóalbuma (I Love You - 1974; Bird and Dizzy - A Musical Tribute - 1975) és néhány más lemezen is hallható a játéka, kívülálló maradt, nem kapott megfelelő támogatást, menedzselést.

Hosszú éveken át, 1967-től 1990-ig dolgozott Las Vegasban, ahol fellépett Tony Bennettel, Wayne Newtonnal, Tommy Vig magyar-amerikai vibrafonos-dobossal, sőt Elvis Presley-vel is, az őt kísérő nagyzenekar tagjaként 1969-ben és 1972-ben egy-egy hónapot töltött el mint gitáros, hegedűs és bőgős. Quincy Jones filmzenék rögzítésére hívta és dolgozott cigányzenészként is magyar éttermekben; utolsó éveiben Kanadában próbálkozott.

 

 

Élete végén szélütés érte, fél oldala lebénult, a zenélést fel kellett adnia. Nem sokkal később gyógyíthatatlan tüdődaganatot diagnosztizáltak nála. Elk Grove Village egyik kórházában 1993. február 14-én hunyt el.

Az elmúlt időszakban civil kezdeményezés indult annak érdekében, hogy a Budapest VIII. kerületében található Muzsikus cigányok parkjában Bacsik Elek is emléktáblát kapjon.

 

 

ATEMPO.sk / MTI
Fotó: Elek Bacsik Facebook