Bárdy György Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művészre emlékezünk, akire főleg intrikus szerepeket osztottak a rendezők, de komikusnak is kiváló volt.
Kispesten született 1921. május 26-án. Iskolai tanulmányait a Szegfű utcai elemi iskolában kezdte. Gyermekként Kispesten ismerte meg a színjátszást mint diákszínész, rendező a Kispesti Református Ifjúsági Egyesületben. Tizenhárom évesen már a helyi református templom kertjében lépett fel saját színjátszó csoportjával.
Várkonyi Zoltán, a neves rendező véletlenül látta meg a 16 éves fiút egy előadásban, és megígérte: le fogja szerződteti majdani társulatához. Bárdy észben tartotta az ígéretet: miután 1945-ben elhallgattak a fegyverek, és ő is felépült a Don-kanyarban szerzett sérüléséből, máris kopogtatott Várkonyi irodájának ajtaján.
Elsőként Grumio szerepét kapta a Makrancos hölgyben, ahol Petrucchiót Jávor Pál játszotta. A színészbálvány annyira megkedvelte az ifjú Bárdyt, hogy (mivel annak nem volt lakása) befogadta pasaréti villájába.
A színházi előadások után rendszeresen fellépett a pesti lokálokban, ahol órási sikerrel parodizálta Csortost, Latabárt, Jávort. 1958-ban a Nemzeti Színházhoz igazolt, de csupán egy évadot tölthetett az ország első társulatánál: 1959-ben a szocialista erkölcs elleni vétség vádjával örökre eltiltották a színi pályától. Három évig erdészként dolgozott, 1962-ben Kecskeméten léphetett újra színpadra, két évvel később pedig visszatért a fővárosba, a Vígszínház társulatába.
Markáns, férfias, ironikus alkata főként intrikus szerepekre predesztinálta, de komikusként is népszerű volt.
Emlékezetes szerepe volt Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom). Utoljára az Egy csók és más semmi előadásán lépett fel 2008-ban.
Számos filmben játszott, csak néhány mutatóba: Valahol Európában, A csodacsatár, A tettes ismeretlen, Ripacsok. Az egyik legnagyobb sikere Jumurdzsák volt az Egri csillagokban, később a Magyar vándor című filmben saját alakításának paródiáját is elvállalta. Sokat szinkronizált, az ő volt Máris szomszéd a Mézga család című rajzfilmsorozatban, de az 1954-es labdarúgó-világbajnokság filmhíradós tudósításai az ő hangján szólaltak meg.
Egyetlen szerepre nem emlékezett szívesen, a rádiókabaré Gugyerák Lalyosára (így, elipszilonnal), mert a közönség olyannyira azonosította őt a figurával, hogy akkor is kuncogni kezdtek, ha drámai szerepben lépett színpadra.
Idős korában is kitűnő egészségnek örvendett, amit elsősorban a szenvedélyesen szeretett tenisznek tulajdonított: egykor a Vasas igazolt versenyzője volt.
Bárdy, aki fiatalabb korában veszedelmes nőcsábász hírében állt, kétszer nősült. Második feleségére – Lévay Mariannra – hatvanévesen talált rá, hatvannégy évesen lett apa, Anna lányát az élet nagy ajándékának tartotta. Vallomása szerint számára a család volt a legfontosabb, feleségének és lányának köszönhette kifogyhatatlan életkedvét.
2013. május 27-én hunyt el, egy nappal 93. születésnapja után.
Egy interjúban arra a kérdésre, hogy min változtatna az életében, ha tehetné, ezt válaszolta: „Minden úgy van jól, ahogy történt”.
Munkásságát többek közt 1958-ban Jászai Mari-díjjal jutalmazták, 1983-ban Érdemes művész 2000-ben Kiváló művész lett. 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át, 2003-ban a 34. Magyar Filmszemle életműdíjjal jutalmazta. 2004-től örökös tag lett a Halhatatlanok Társulatában, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismerésben részesült.
EZ, ATEMPO.sk
Fotó: vigszinhaz.hu, Hunyady József/Fortepan
