Lerch István olyan Erkel Ferenc-díjas zongorista-zeneszerző, akinek nevéhez felejthetetlen slágerek fűződnek, hiszen ki ne ismerné a Várj míg felkel majd a nap, vagy a Jég, dupla whiskyvel című dalokat.
1953. szeptember 16-án született Budapesten, zenei tanulmányait már általános iskolás korában elkezdte és tizenkét évig klasszikus darabokat játszott hangszerén, a zongorán. Később azonban jobban kezdték érdekelni a könnyű zenei műfajok, és már szakközépiskolában alakított egy együttest, amiből később megalakult a V’73 nevű zenekar. Bár a zenekarnak nem adatott meg a nagy kiugrás lehetősége, fennállásuk alatt turnézhattak az Omega, illetve az LGT együttesek élőzenekaraként. Mindeközben Lerch István elvégezte a jazz zongora szakot, ahol Szakcsi Lakatos Béla volt a tanára.
1977-ben a Metronom fesztiválon találkozott Demjén „Rózsival”, aki éppen elhagyni készült a Bergendy Együttest, és mivel a V’73 zenekar nem hozta Lerch István számára azt, amit ő várt, ketten- Herpai Sanyival és Menyhárt Jánossal kiegészülve -megalakították a V' Moto Rock együttest.
Az áttörést a Várj míg felkel majd a nap című sláger jelentette a banda számára. Amikor Lerch István néhány dala, mint a Tűzvarázsló vagy az Angyallány nagy sikert aratott, Lerch István úgy döntött, hogy egyedül szeretne albumot készíteni.
A V’ Moto Rock feloszlott, Lerch István pedig 1989-ben megkezdte szólólemezének felvételeit, amelyből a Különös bolygó című album született meg.
Pályája nagyon sokrétű, hiszen szólólemezei elkészítése mellett olyan sikerszámokat írt Charlie-nak, mint a „Jég, dupla whiskyvel”, vagy a „Mindenki valakié” és még sorolhatnánk. Dalokat szerzett még Malek Andrea és Koncz Zsuzsa számára és zenét írt A hercegnő és a kobold című rajzfilmhez.
Szóló karrierjét olyan lemezek fémjelzik, mint az 1991-es 10 és ˝, az 1994-ben megjelent Szomjas angyalok, 1999-es Good bye című albuma, a 2001-ben kiadott 30 év zene és a 2005-ös 50. Szimfónia.
„Bár van hat szólólemezem, elsősorban zeneszerzőnek tartom magam, mintegy 350 dalt írtam.” - nyilatkozta korábban Lerch István a Hiradónak.
ATEMPO.sk
Fotó: kulturpart.hu