Felvidéki turnéjára indul az Egy másik Róma, a Jókai Ági vezette KultúRecept előadása

Május második felében felvidéki turnéra indul Dobri Dániel Egy másik Róma című kamaraoperája, mely a komáromi Jókai Ági vezette KultúRecept Produkció társulatának előadásában jött létre.

Lengyel Balázs író, az Újhold című irodalmi folyóirat egykori szerkesztője Két Róma című esszéjében vall az „örök városhoz“ fűződő kapcsolatáról. Azokról az időkről ír, amikor a Második Világháború borzalmai után - számos költő, író, zeneszerző és festőművész társával együtt - lehetőséget kaptak egy fél éves ösztöndíjra Kardos Tibor igazgatótól a Római Magyar Akadémián. Ebben az időben együtt éltek és alkottak Rómában a magyar művészeti élet nagyságai, többek között Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Pilinszky János, Weöres Sándor, Károlyi Amy. A témából Nemes Nagy Ágnes (többek között Rómában írt) verseit feldolgozva Dobri Dániel kamaraművet komponált, mintegy összekötő szövegként használva a Lengyel Balázs-esszé részleteit.

Ezáltal egy kamaraopera született prózai szövegekkel összefűzve.

A darab egy Férfi és egy Nő szerelmi történetét mutatja be a közös római utazástól (fiatalkor) kezdve a szakításon át az időskorig, halálig. A történet drámaisága abban rejlik, hogy a fél éves ösztöndíj az ötvenes évek elkeserítő körülményeinek ellenére is mindannyian a hazatérést választották a nyugat-európai élet helyett. Ahogy Lengyel Balázs írja: „Az ember a rosszat igyekszik elhárítani magától. Lényegében tehát gyanútlanok voltunk.”

 

Egy másik Róma

 

„Először 2018-ban foglalkoztam az Egy másik Róma című darabbal. Az első pillanattól fogva éreztem azonban, hogy a két kivételes ember: Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs története megkívánja, hogy egyszer előadásként is bemutathassuk. Négy év után most egy vadonatúj köntöst kapott az Egy másik Róma, hiszen 2022 márciusában a KultúRecept Produkció első bemutatójaként láthatta előbb a budapesti, majd a római és nápolyi közönség is egy héten belül. Amikor a KultúReceptet alapítottam kifejezetten fontos küldetésemnek éreztem, hogy ne csupán az online térben találjuk meg a közönségünket, hanem élőben is tudjunk adni magunkból. Boldog vagyok, hogy a próbafolyamat alatt kiderült: a mostani csapat társulattá vált. Dobri Dániel zeneszerző, Blaskó Borbála rendező, az énekesek, zenészek, színészek mind egyet akarnak. Úgy tud létrejönni az előadás, hogy látszólag több különböző műfaj és művészeti ág nem kioltja, hanem kifejezetten erősíti egymást, így tud létrejönni egy igazi összművészeti kompozíció. Remélem, sokan fogják látni a jövőben, mi azon dolgozunk, hogy ez így legyen.” - árulta el Jókai Ági, a komáromi születésű színművésznő.

„Izgalmas, inspiratív az Egy másik Róma című előadás próbafolyamata, hiszen nem egy konvencionális színházi formanyelvet alkalmazunk. Az opera, a fizikai színház és a próza különleges keveredése ez a kollektív alkotófolyamat. Kiváló kollégáimmal közösen és szabadon, kötöttségek nélkül gondolkodhatunk, alkothatunk, kereshetjük a kérdésekre a válaszokat.” - tette hozzá Fellinger Domonkos színész.

 

{facebook}https://www.facebook.com/Cooltourecept/videos/4907102929387621/{/facebook}

 

Az előadás olyannyira elnyerte az olasz közönség és szakma tetszését, hogy több nemzetközi fesztiválra is meghívást kapott.

Most viszont felvidéki turnéra indul a csapat és a következő időpontokban, helyszíneken láthatjuk őket:

május 21. 19.00 - Komárom, Kiss Péntek József Kamaraterem, VMK
május 23. 19.00 - Kassa, Márai Stúdió
május 24. 10.30 - Rimaszombat, Tompa Mihály Református Gimnázium
május 25. 10.00 - Galánta, Városi Művelődési Központ
május 26. 10.30 - Pozsony, Liszt Intézet (+ Juhász Anna rendhagyó irodalomórája)

 

Egy másik Róma

 

Az előadásban két operaénekes, Tatai Nóra és Kéringer László szerepelnek.

„Előadói palettámon jelentős helyet foglal el mind a modern, mind a színházhoz kötődő zene. Izgalmas számomra megismerni azt, ami most történik a zeneszerzésben, és Dobri Dániel darabjában még ehhez csatlakozik annak az élménye is, hogy az előadást megalkotó művészek a zeneművészek mellett a számomra kevéssé ismert területek – a színművészet és mozgásművészet – képviselői. Így ez a próbafolyamat egy olyan nyitott és kreatív légkörben folyik, amiben egymás tudásából építkezhetünk, amely légkör élményét reményeim szerint majd a közönségnek is át tudunk adni. Mindennek biztos alapot adnak az irodalmi szövegek, a Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs versek és prózák.” - mondta Tatai Nóra operaénekes.

 

Egy másik Róma

 

Az előadás másik operaénekese Kéringer László, aki a következőket nyilatkozta az előadásról: „Mindig szeretek új darab bemutatójában részt venni, ezért nagy örömmel, és kíváncsisággal mondtam igent az Egy másik Róma című darabra. A mű koncertformában már elhangzott, most Blaskó Borbála állítja először színpadra. Fejlődésem szempontjából nagyon fontosnak tartom, hogy nagyrészt olyan művésztársakkal dolgozhatok ebben a produkcióban, akikkel eddig még nem találkoztam. Nagyon örültem annak is, hogy a zeneszerző, Dobri Dániel az egyéniségemre, hangomra alakította a szerepemet, így előadóként inspirálója lehettem egy zeneműnek. Az előadásban résztvevő művészekkel egymást segítő munkakapcsolat alakult ki, bátran hibázunk, bátran próbálunk feszültségek nélkül. És mindezt Nemes Nagy Ágnes verseivel. Remélem, az előadás hosszú életű lesz.”

 

Szereplők

Tatai Nóra (operaénekes)
Kéringer László (operaénekes)
Jókai Ági (színművész)
Fellinger Domonkos (színművész)

Kiss Péter (zongora)
Szűcs Péter (klarinét)

 

Egy másik Róma

 

Az előadás rendezője Blaskó Borbála Harangozó Gyula-díjas balettművész, táncpedagógus, koreográfus, akinek ez volt az első kamaraoperai munkája.

„Évek óta oktatok mozgást a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium felnőtt képzésén fiatal színész növendékeknek. Elsősorban arra irányítom figyelmüket, hogy a testükkel való színpadi bánásmód és közlés egy idő után tudatosan vezéreltté váljon és színpadi mozgásuk kifinomult használatával egy másfajta kifejező rendszerben is képesek legyenek közölni. Ezáltal lehetőségük nyílik egy plusz színpadi stílusnyelv birtokolására. Ez a plusz egy olyan alternatívát nyújt az előadói alakítás átadásában, mely többletjelentéssel bíró, asszociációs csatornákat nyithat meg a befogadóban. Így nem csak azt látja a néző, amit a színész verbálisan megfogalmaz a színpadon, hanem ha mozgása koncentrált módon és kidolgozott gondolatokkal átitatottan vezérelt, akkor ezek a gondolatok többféle leágazású színpadi és partneri viszonyrendszert, múltat, jelent és jövőt is képesek kivetíteni és érzékeltetni.

Nemes Nagy Ágnes nevével, ha nem is először, de ekkor találkoztam komolyabban, és költészetére az iskola falain belül csodálkozhattam rá először, de mégsem utoljára. Dobri Dániel zeneszerző és a KultúRecept Produkció felkérésének eleget téve, több szempontból is kihívást jelentő feladatként, az „Egy másik Róma” című művel, az első kamaraoperai rendezésem született meg.

Kihívás, mert igen erős kortárs zene, ahol nem mindig ott van az egy, ahol ösztönösen gondoljuk.

Sokkal bátrabb és szabadabb, szélesebb utakat jár be és nem a dallamosságra épít, hanem drámai súlypontokat lefektetve akár a disszharmóniát is érvényessé tudja emelni. Bár én sokszor dúdolgatom, tehát megjegyezhető, fülbemászó dallamok is bizonyosan rejlenek benne!

 

Egy másik Róma

 

Felkért alkotóként figyelnem kell arra, hogy hogyan vagyok képes elsajátítani, magamévá formálni és színpadra alkalmazni egy eltérő művészi, vagy intuitív vágyakból fakadó anyagot, amely nem csak kifejezetten az én saját, belső víziómat jeleníti meg, inkább egy kollektív játék és érdeklődés, nyitott kíváncsiság folyamatából fejlődik előadássá. Ehhez viszont olyan partnerekre, művészkollégákra és játszótársakra van szükség, akik képesek egy időben, egy célért egyet gondolni és egy irányba haladni.

Nálunk egy nagyon kreatív, konstruktívan gondolkodó csapat verbuválódott össze szerencsés csillagzat alatt, akik egymás tapasztalatait megosztva, közösséggé formálódva inspiráltuk egymást.

Mindehhez számomra a legfontosabb mégis az lett, hogy megértsem, átérezzem Nemes Nagy Ágnes művészi kifejezésmódját, mozgatórugóit és szellemi munícióit. Mi volt, mi lehetett az az erő, amelyből folyamatosan erőt és ihletet merítve alkotott. Ez akár érzelmi, akár intellektuális gyújtópont lehetett, mindenképpen egy magányos nő képét vetíti elénk. Ez a nő szangvinikus lelkiállapotának és hullámzó kedélyállapotainak gyötrelmeit költészetté tudta emelni, olyan metafórák koszorújává, amely egy karizmatikus, erős öntudatos, kérlelhetetlen asszony képét bizonyítja. Olyan asszonyét, akibe azért szerettek bele, mert olyan irigylésre méltóan és férfiakat meghazudtolóan erős volt.”

Roni, ATEMPO.sk