A magyar operaélet doyenje, Szinetár Miklós másodszor rendezte meg Wolfgang Amadeus Mozart A varázsfuvola című daljátékát 2014-ben, ezúttal rendkívül látványos vetítéstechnikai eljárás és ún. 3D-mapping segítségével.
A színpadkép Velich Rita jelmezeivel és Horgas Péter díszleteivel egzotikus és titokzatos fantáziavilágot idéz meg, amelyben egy sokszázéves, elfeledett kultúra és a szabadkőművesség jelképei találkoznak, és amelyben az emberi tulajdonságok szimbólumaiként értelmezhető szereplők a karakterüket kifejező jelmezben jelennek meg.
Ennek az előadásnak a 2019-es felvételét tűzi műsorra 2023. március 12-én, vasárnap 21.00 órától látható az M5.
A világhírű Pamina, Rost Andrea, valamint Cser Krisztián (Sarastro) és Pataky Dániel (Tamino) mellett az I. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny 2. díjasa, az ukrán Tetiana Zhuravel (Éj királynője) is látható, aki magyar kollégáihoz hasonlóan magyar nyelven énekli majd Mozart leghíresebb áriáit. A közreműködők között ott van a felvidéki Balga Gabriella is. Az OPERA együtteseit Káli Gábor vezényli.
A "német opera" alcímmel ellátott mű ősbemutatója 1791. szeptember 30-án Bécsben zajlott az opera szövegírója, E. Schikaneder színházában, a Freihaustheaterben. Schikaneder maga játszotta Papagenót, az Éj Királynőjét pedig Mozart sógornője, Josepha Hofer alakította. A szövegkönyv alapjául August Jacob Liebeskind: Lulu avagy a varázsfuvola (Lulu oder die Zauberflöte) című meséje szolgált.
A librettó első magyar fordítását Csokonai Vitéz Mihály diáktársaival készítette, a Boszorkánysíp címmel. Élete végéig dolgozott rajta, de nem tudta befejezni. Magyarországon eleinte csak német színpadon adták elő az operát: Budán 1793. február 17-én, Pesten 24-én.
A darab nagyon sokrétű, minden korosztály számára tartogat mondanivalót. A tízéves gyerekek elsősorban a bájos mesét és a fülbemászó dallamokat élvezik, de a korabeli felnőtt közönség a titokzatos szabadkőműves gondolkodással is szembesült az előadáson. Az opera bonyolultabb a korabeli daljátékoknál, különösen abban, hogy az Éj Királynőjét először "jó tündérnek" látjuk, aki Taminot és Papagenót varázshatalmú hangszerekkel (varázsfuvola, harangjáték) látja el, s csak később derül ki, hogy a Jó és a Bölcsesség ellenfele. Ezt az átlényegülést egyesek ellentmondásnak tekintették, szerintük az opera szövegének első részét írta Schikaneder, a nagyobb második rész pedig teljes egészében Metzler (jótollú bécsi diák, kit Schikaneder szerződtetett) műve attól a töréstől kezdve, ahonnan az Éj királynőjéből gyűlölködő démon, míg az addig negatív figurának számító Sarastróból jóságos, bölcs humanista pap lesz…
"Mindegy, hogy fiatal szerelmesként, szülőként vagy bölcs idős emberként találkozunk újra a művel, mindig magával ragad. Szinetár Miklós rendezését áthatja az opera gazdag szimbólumrendszere, és a végén felragyog a Nap…."
Szereplők
Sarastro - Cser Krisztián
Tamino - Pataky Dániel
Az Éj királynője - Tetiana Zhuravel
Pamina - Rost Andrea
1. hölgy - Fodor Beatrix
2. hölgy - Balga Gabriella
3. hölgy - Wiedemann Bernadett
Öreg pap - Gábor Géza
Fiatal pap - Ujvári Gergely
Papageno - Haja Zsolt
Papagena - Nagy Zsófia
Monostatos - Szerekován János
Roni, ATEMPO.sk
