Az Easy Blues amatőr blueszenekar már tíz éve dübörög a pályán, és esze ágában sincs megállni. Klasszikus bluesdalok és nem-annyira-blues dalok alkotják a repertoárjukat, amiből ezúttal Dunaszerdahelyen adnak egy kis ízelítőt, az NFG zenei klubban, a DS Blues Club keretein belül. A The Butchers zenekarral közös koncert pénteken, 21.00-kor kezdődik.
Ebből az apropóból, de nem csak erről beszélgettünk Madocsai Szilárd frontemberrel.
Aki még nem volt Easy Blues koncerten, az péntek este mire számíthat?
Bluest játszunk, amit a műfaj hazájából, Amerikából közvetítünk. Mi ezt tartjuk az Easy Bluesnak, blues elvégre az egész világon van, ezerféle változattal. Számunkra az angolszász az autentikus. Már Amerikában is rengeteg iránya van, és nem állítom, hogy ízig-vérig autentikus bluest játszunk, de igyekszünk.
Néha azt mondom, déli bluest játszunk – dél-szlovákiait :-)
Ebből egyenesen következik, hogy elsősorban angolul, de mivel itt élünk Felvidéken, egy magyarlakta régióban, talán meg is dobálnának a színpadon, ha egy-két magyar dalt el nem játszanánk, így az is akad a repertoárunkban.
Mik voltak a kezdetek?
Az Easy Blues az év végén ünnepli a 10. évfordulóját. Alapvetően a zenekar úgy keletkezett, hogy a magunk örömére összejöttük és muzsikáltunk. ugyanakkor úgy voltunk vele, hogy ha az ember a saját szórakozására csinálja azt, amiben örömét leli, akkor jó esély van rá, hogy a szívvel csinált zene jól is fog szólni. Ez pedig a közönségnek is előbb-utóbb tetszhet.
Szerencsére ez tényleg így alakult az évek alatt. Eredetileg úgy gondoltuk, hogy ha a próbatermen kívül lesz évente tíz-tizenöt koncertünk, akkor már elégedettek leszünk. Ennek mostanra a duplája is megvan.
Pont múltkor beszéltük a többi taggal, hogy amit itt el lehet érni egy rétegzenével – mert hát arról beszélünk, a világturné gondolatából már kinőttünk – nos, azt el is értük.
Sok neves zenésszel volt és van szerencsénk együtt muzsikálni. Szeretjük, csináljuk.
A zenekar
Jántošík Zoltán ´Tamazoli´ – dob
Madocsai Szilárd ´Szili´ – gitár, ének
Cserepes Ágoston ´Gosti´ – „piros gitár”
Juhász Norbert Benji – basszusgitár
Az elmúlt tíz évnek mik voltak a legmeghatározóbb pillanatai?
A legmeghatározóbb, hogy egyáltalán megalakultunk, és összejöttünk egy próbaterembe zörögni ismét. A zenekar minimális – egy tag – változtatásával tíz év után alakult újjá.
A legfontosabb, hogy összeálltunk, és tíz éve működni tudunk. Sokféle egyéniség van a zenekarban, és óriási öröm, sőt, megtiszteltetés számomra, hogy olyan zenét csinálunk, amit élvezünk, együtt.
Ez a zenekar nagyon jól összeállt tartalmilag, talán ezt emelném ki.
Mi változott a korábbi felálláshoz képest?
A korábbi felállásban, amit még Stonebridge Blues Bandnek hívtak, volt egy billentyű, de ezt itt szándékosan rockosabbra szerettük volna fogni. Néha vendégzenészként hozzánk keveredik egy billentyűs, de ennyi. Kipróbáltunk más felállásokat is próbaképpen, de végül kitartottunk az eredetinél. Mindenkinek van elég tere érvényesülni.
Mindegyikőtöknek van polgári foglalkozása is a próbák és a koncertezés mellett. Hogy fér meg együtt a civil életetek és a blues?
Tulajdonképpen ez egy hétvégi zenekar, talán a tíz év alatt egyszer zenéltünk hétköznap. A fesztiválokon és a blueskocsmákban is. A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy a próbákat mikorra tegyük, de kitaláltunk egy extrém próbaidőpontot, ami tíz éve működik:
vasárnap délután hatkor jövünk. össze. A legtöbb zenész ilyenkor pihen, de voltak, akik irigykedtek ránk érte.
Az az időpont általában semmivel nem ütközik. A koncerteknél nagy előny, hogy a rock- és blueskocsmákban elég rugalmasan állnak ehhez hozzá, lehet a dátumokkal variálni. Emellett fontos, hogy az embernek áldoznia kell, igyekszünk úgy szervezni az egyéb programjainkat, hogy összejöhessenek ezek a rendezvények.
Saját számokat is játszotok, vagy csak feldolgozásokat?
Saját számot egyáltalán nem játszunk. A blues alapvetően egy improvizatív zene, még nagyon fel se dolgozzuk a blues-számokat, a többségüknek rengeteg változata van. Abszolút teret nyújt egy-egy dal arra, hogy az ember kibontakozzon, így is mindenki beleviszi az egyéniségét. Arról nem is beszélve, hogy az évek alatt a számok is változnak, formálódnak, ami egy fantasztikus érési folyamat, persze, egy szám sosem tud véglegesen beérni. Van olyan is, amit eleve több változatban játszunk, de jóformán csak a szöveg azonos, még a hangnem is különbözik. Tehát nem írunk saját szerzeményeket, gazdálkodunk abból, amit mások már jól megírtak, a magunkét így is hozzá tudjuk tenni.
Régebben sem terveztetek ilyesmit?
Volt róla szó, de ennek a gondolatát el is vetettük időközben. Az az igazság, hogy nem is hiányzik ez nekünk. Tudjuk, hogy ez egy újabb, elég komoly lépcsőfok lehetne, ami rengeteg lehetőséget megnyitna előttünk. Erre is vezethetne tovább a zenekar útja, de egyikünket se ez mozgatja. Szeretünk zenélni, jól érezzük magunkat közben, csináljuk, és ez a lényeg. Nem gondolkodunk saját szerzeményekben. Koncertlemezen gondolkoztunk, de egyelőre ez sincs tervben.
Most a jubileumi koncertre készülünk elsősorban, ami december 21-én lesz Párkányban a Rooster Pubban. Mindig nagy megtiszteltetés olyan zenekarokkal játszani, akikre felnézünk, és ezen a koncerten Erich „Boboš“ Procházka és Lengyel Pista is a vendégünk lesz, nagy öröm lesz velük muzsikálni. Volt már hozzájuk szerencsénk, és most eljönnek a tiszteletünkre, ami szuper.
Most pénteken is remek színfolt lesz a pályafutásunkban, hogy a Butchersszel együtt zenélünk. Nekünk ezek adnak értéket, inkább ilyen irányba mozgunk, ahol más zenészekkel is lehet jól szórakozni, esetleg tanulni tőlük. Múlt héten ők voltak nálunk Párkányban, most mi jövünk hozzájuk. Ez is érdekes, hogy egy hete zeneileg megismerkedtünk, most pedig várjuk a pénteket.
Jó bulit és sok sikert kívánunk a péntek estéhez és a jubileumhoz is. És aki lemarad, szombaton Szimőn is hallhatja őket.
Wawruch Róza, Bódis Attila, ATEMPO.sk
Fotó: Fazekas Daniel
